Guruló gyógyszerek – Deák Zsigmond jegyzete

Szakmámból adódóan elég sokszor vettem részt sajtótájékoztatón, s néha bizony előfordult, hogy valakinek elgurult a gyógyszere, legtöbbször az interjúalanynak egy szerinte hülye kérdést követően. Velem is történt hasonló, 2004 novemberében Máltán, a magyar labdarúgó-válogatott vb-selejtezőjén. Lothar Matthäus volt a szövetségi kapitány, a meccs előtt aktív támadójátékot és fölényt ígért, aminek nyomát sem lehetett látni, de legalább nyertünk. Ezek után azt kérdeztem tőle, szerinte mi valósult meg a korábbi ígéretéből, erre elkezdett ordítozni, kaptam tőle hideget-meleget, a legkedvesebb az volt, hogy negatív a hozzáállásom… Még mielőtt felocsúdtam volna, Pellady Péter, a német legenda menedzsere odajött hozzám, s bocsánatot kért, sőt, a sajtótájékoztató után még egy békítő kézfogást is megszervezett Matthäusszal, érezvén, kinek van igaza. Azért most kikerestem a mindig hírügynökségi visszafogottsággal fogalmazó MTI akkori tudósítását: „Rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott a magyar válogatott. (…) A második félidő sem hozott változást a játék minőségében. (…) A hajrában már izgulni kellett, hogy megmaradjon a minimális előny.”

Erről ennyit, ettől még belátom, van olyan kolléga, akinek viszont nincs igaza, esetleg szándékosan provokál, vagy éppen cikkeiben rendre „ekézi” az interjúalanyt, szemtől szemben viszont szakmainak szánt kérdésekkel ostromolja. Utóbbi történt Berlinben, s Dárdai Pál, a német másodosztályú Hertha BSC mestere kisétált a teremből, amikor a Kicker őt folyamatosan kritizáló újságírója újra szót kért és kapott. Ez is egy reakció, persze a végkifejlet mindig más lehet, Josep Guardiola nemrég mindenre ugyanazt válaszolta, miután felidegesítették, Jürgen Klopp meg annyit mondott, szerinte az őt faggató sajtós nincs túl jó formában, majd otthagyta. Az Angliában remeklő spanyol és német szakember esetének nem lett más következménye, mint sok ezer internetes megosztás, ám Dárdait raportra rendelte az ügyvezető igazgató, mondván, ilyet nem illik csinálni. A hírek szerint nem közeledtek az álláspontok, sőt, a tréner hiányolta a támogatást „felülről”, a vezér pedig a jobb eredményeket a csapattól, s állítólag már az edző utódját keresi. Engedtessék meg, hogy elfogult legyek honfitársunkkal, akit őszinte embernek ismerek, ami a szívén, az a száján, most is ez történt, még ha nem is a legszerencsésebb módon. S van olyan érzésem, az új szakmai vezető keresgélése már zajlik egy ideje, ez is hozzájárulhatott Dárdai felfokozott idegállapotához.

Akármit is hoz a jövő, örök szabály, hogy az épp sikeres edzőnek messzebbre gurulhat a gyógyszere, mint akinek aktuálisan nem megy annyira. No meg Dárdai Pál akkor is a Hertha legendája marad, ha a mostani ügyvezető, Thomas Herrich nevére már a kutya sem emlékszik.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!