Lothar Matthäus: Szoboszlai Dominik szédületes ütemben fejlődve jutott a legmagasabb szintre

– Múlt héten csütörtökön volt napra pontosan százhuszonöt éve, hogy Franz John megalapította a Bayern Münchent. Ebből az alkalomból közösségi oldalán számos emléket posztolt, bajnoki címet követő sörözés a pályán Ottmar Hitzfelddel, összenézés Giovanni Trapattonival, pacsizás Giovane Élberrel vagy éppen emlékplakett átvétele Franz Beckenbauertól. Mi járt a fejében, miközben a képeket válogatta?
– Az, hogy bár csak tizenkét évet töltöttem a klubnál, hihetetlen büszkeséget érzek, hogy részese lehettem ennek az utazásnak – válaszolta lapunknak adott exkluzív interjújában a 150-szeres német válogatott, 63 esztendős, aranylabdás (1990) Lothar Matthäus, aki 1980-ban Európa-bajnokságot, 1990-ben világbajnokságot nyert az NSZK-val, 2003 decembere és 2006 januárja között pedig a magyar válogatott szövetségi kapitány volt. – A százhuszonöt évnek mindössze egy apró részlete vagyok, egy pindurka mozaik a kirakósban, de természetesen nagyon boldog, hogy számos trófeát, köztük hat bajnoki címet nyertem a Bayernnel.

– Melyikre a legbüszkébb közülük?
– Képtelenség egyet kiemelni. Tizenkét esztendő rengeteg egy futballista pályafutásából, ám egyetlen percet sem bántam meg, amit a klubnál töltöttem. Ha máshol játszottam, például amikor az Internazionale labdarúgója voltam, akkor is hiányzott a város, a Bayern München. És ez az érzés sohasem múlik el. A mai napig mindenkit ismerek a klubnál, gyakran vagyok kint a stadionban, csak jókat mondhatok az egyesületről. A munka a legmagasabb szinten zajlik, mindenki tudja, mi a feladata, nem kérdés, a Bayern München Németország első számú csapata. Elképesztő mérföldkő ez a mostani évforduló, csak bízhatunk benne, hogy a klub sokáig ezen az úton jár még.

Több izgalmat szeretne a Bajnokok Ligájában

– Mitől vált óriássá a Bayern?
– A klub hátországától. Néhány európai nagycsapat mögött arab vagy éppen ázsiai milliárdosok állnak, a Chelsea-t annak idején az orosz Roman Abramovics repítette a csúcsra, nálunk az Internél anno amerikai mecénások segítették a klubot. A Bayern Münchennél nincs erre szükség, mert mindig megoldja magának, hogy a tőle elvárható szinten futballozhasson a csapat. Más utat jár be, mint a többi európai elitklub.

– Az idén is bajnok lesz az együttes? Ha nem is utcahosszal, de nyolc pont előnnyel vezeti a Bundesligát a címvédő Bayer Leverkusen előtt, és már csak tíz forduló van hátra.
– Számomra nem is kérdés: a Bayern Münchené lesz az aranyérem.

– Balszerencse, hogy a két német élcsapatot összesorsolták a héten a nyolcaddöntővel folytatódó Bajnokok Ligájában?
– Ez nem balszerencse, hanem rettenet. A Bayern München a Leverkusennel játszik, míg a Real Madrid az Atlético Madriddal. Miért? Hogyan? A korábbi években erre nem volt lehetőség, azonos országbeli csapatok nem kerülhettek össze ebben a fázisban, és ez így volt rendjén. Az Európai Labdarúgó-szövetségnél dolgozik néhány barátom, fel is hívtam őket, miért változtattak most ezen… Nemrégiben játszott a Bayern a Leverkusennel a Német Kupában, összecsaptak már kétszer a Bundesligában, most meg a BL-ben következik újabb két meccs. A szurkolók számára is mennyivel érdekesebb, izgalmasabb lenne például a Real Madrid elleni párharc. Most legyek pozitív, hogy legalább a Dortmund nem német ellenfelet kapott, és a francia Lille-lel szemben jó esélye van a továbbjutásra…?

– Ki nyeri meg a BL-t?
– Nyolc-kilenc csapatnak is reális esélye van rá. Az Inter a Feyenoorddal találkozik, ezt a kört még könnyedén veheti. A közelmúltban jártam Milánóban, találkoztam a klub elnökével, sohasem láttam még ilyen mosolygósnak. Gondoltam is magamban, valamit tudhat, érzi, hogy szép idény előtt állnak. Három-három angol, német és spanyol klub versenyben van, no meg két francia is. Kőkemény harc lesz a döntőbe jutásért.

Kisfia, Milan egyre lelkesebb futballista

– Néhány éve Münchenben él. Jár még azért időnként Budapestre?
– Tavaly kétszer voltam, és most a tavasszal is megyek. Sok barátom él a magyar fővárosban, őket látogatom meg.

– Egyébként is rengeteget van úton, televíziós szakkommentátorként kis túlzással minden hétvégén más-más stadionban tűnik fel. Nem unja az állandó utazást?
– Ez a munkámmal jár. Hetente átlagban két mérkőzésen vagyok ott, hol Lipcsében, hol Dortmundban, hol Európa más városában. A múlt héten Koppenhágában voltam, előtte Olaszországban, hamarosan pedig Amszterdamba megyek. Sokszor eszembe is jut, több időt töltök stadionokban, mint játékosként. Nyaranta pedig hol a világbajnokságon, hol az Európa-bajnokságon van jelenésem. A következő vb-t az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közösen rendezi, na, ott aztán lehet majd utazgatni. Pedig a repülés nem tartozik a kedvenc időtöltéseim közé, manapság pedig különösen nem egyszerű egyik városból a másikba eljutni. Ha késik a járat, nem ér oda az ember a csatlakozáshoz, és még sorolhatnám. A közelmúltban össze is számoltam, az elmúlt évben havonta átlagosan harminckét fel- és leszállásom volt. Ezért is örülök, hogy most két teljes napot itthon, Münchenben tölthettem. A kisfiam, Milan tízéves, neki is szüksége van rám.

– Milan futballozik még?
– De még mennyire! A Bayern utánpótlásában nevelkedik, és örömmel látom, hogy az elmúlt egy-két évben sokkal motiváltabb, mint korábban. Lelkesen jár az edzésekre, pihen előttük, hogy fitten érkezzen az edzőközpontba, látom rajta, hogy érdekli.

– Továbbra is Jamal Musiala a kedvence?
– Naná! Ki más? Imádja a játékát.

Keményen kell dolgoznia a Liverpool magyar csillagának

– Szoboszlai Dominik teljesítményéhez mit szól Liverpoolban?
– Egész Magyarország büszke lehet rá. A közelmúltban beszéltem egy magyar barátommal telefonon, ő is rögtön azt kérdezte, mit szólok Dominik játékához.

– És mit válaszolt neki?
– Hogy nagyszerű játékos. Salzburgi évei óta ismerem, nem véletlenül vitték később Lipcsébe, majd kötött ki Liverpoolban. Szédületes ütemben fejlődve a legmagasabb szintre jutott. Azt sem lehet elvitatni, hogy a Liverpool az utóbbi hónapokban egyértelműen a földkerekség legjobb, legerősebb csapata, Dominik pedig ennek az együttesnek a vezére. Nézem a mérkőzéseiket, sokat van játékban, de ne feledjük, még semmit sem nyert az idén a Liverpoollal, egyetlen trófea sincs a vitrinben. Szóval, keményen kell dolgoznia.

– Több mint egy éve már, hogy egykori edzője, Franz Beckenbauer, majd a csapattársa, Andreas Brehme is elhunyt. Sokszor eszébe jut az elmúlás, a régi szép idők?
– Mind a ketten nagyon hiányoznak. A közelmúltban volt mindkettőjük halálának az évfordulója, azokat a napokat különösen nehezen éltem meg. Franz Beckenbauer nem csupán az edzőm, hanem a mentorom, egyben második édesapám is volt, míg Andreast bátyámként szerettem. Pokoli érzés olyan embereket elveszíteni, akik ennyire közel álltak hozzám. De megpróbálok csak a szépre, a jóra emlékezni velük kapcsolatban, tudom, hogy ők is ezt szeretnék.

László Csaba 2004 elején Lothar Matthäus pályaedzője lett a válogatottnál. A magyar szakember a Mönchengladbachnál volt ifjúsági edző, amikor bemutatták neki az egykori német válogatott világklasszist.   „Az akkori sportigazgató hozott össze bennünket, és miután németül is jól beszéltem, hamar egy hullámhosszra kerültünk − mondta lapunknak László Csaba. − Nekem akkor már volt pro licencem, elvégeztem a kölni főiskolát, utólag mondhatom, élmény volt vele dolgozni. A gond az volt, hogy edzői pályája elején járva még abszolút játékos fejjel gondolkodott, olyanokat kért a labdarúgóktól, amit ő meg tudott csinálni, a futballisták azonban nem.”   A közelmúltban az egyik német csatorna filmet forgatott Lothar Matthäusról, László Csabát is hosszasan faggatták, keresve a választ arra a kérdésre, vajon miért nem sikerült edzőként olyan sikereket elérnie, mint labdarúgóként.   „Heteken keresztül faggattak, de igazi megoldást nem találtunk. Pontosabban arra jutottunk, hogy sohasem került olyan helyre edzőként, ami igazán passzolt volna hozzá. Érdekes, másik korábbi klubjánál, a Rapid Wiennél is ezt mondták, holott nem beszéltünk össze. Az ő legnagyobb hibája pedig az volt, hogy Magyarországra jött. A csúcsról érkezett, világbajnokként, aranylabdásként, ha Olaszországban vagy Németországban kezdi edzői pályáját, egészen más utat járhatott volna be. A magyar válogatottnál akkoriban nem voltak a maihoz hasonló lehetőségek, ez akadályozta a munkában. De abban biztos vagyok, a mai körülmények között sokkal eredményesebb lett volna.”   László Csaba elmondta: az egykori világsztár ha egy nap nem beszélt tízszer Franz Beckenbauerről, egyszer sem. Telefonon is tartotta vele a kapcsolatot, mindenben kikérte tanácsát.   „Sokszor ott ült mellettem, és vele beszélgetett. De rengetegszer hívta Diego Maradonát is, vele is jó barátok voltak. Ma már televíziós szakkommentátorként dolgozik, megtalálta saját magát, időnként olyan részleteket vesz észre a meccseken, amit más nem. Az edzősködést jó ideje elengedte. Szerintem jó sportigazgató válhatott volna belőle.”