Brémában és Münchenben is legenda, odahaza viszont nem lett hős: Claudio Pizarro

Ugyan a Heidenheim elleni osztályozón még szerephez – s ha az életnek tényleg van dramaturgiai érzéke, főszerephez is – juthat, Claudio Pizarro Bundesliga-pályafutása lezárult. A perui csatár két hónap híján 21 évvel az érkezése, a bajnokságban szerzett 197 gól és 76 gólpassz után játékosként elbúcsúzik a német profi labdarúgástól.

KÉT KOKTÉLON MÚLT?

Pizarro 20 évesen, már felnőttválogatottként érkezett a Werderhez az Allianza Limától. A hivatalos beszámolók szerint 1.5 millió euró körüli német márka volt az ára. Az anekdotákat hallva viszont még legalább két koktélt hozzá lehet csapni az átigazolási díjhoz. Történt ugyanis, hogy a játékos képviselője, valamint Édesapja, idősebb Clauido Pizarro a Real Betisszel tárgyaltak és már-már az aláírásig jutottak. A Bréma képviselője, hogy elébe menjen az egyezségnek személyesen kereste fel a papát. A kellemes iszogatásba torkolló este végeredményét mind tudjuk.

„Én is hallottam történeteket. Ami biztos, hogy jó estéjük lehetett. De nem ez döntött – mondta Pizarro az esetről a Transfermarktnak adott karrierösszegző-interjúban. – Sevillából érdeklődtek irántam többször is, de még nem állapodtunk meg, nem írtam alá semmit. Apával és a tanácsadóinkkal sokat beszélgettünk, a Werder sokkal stabilabbnak, szervezettebbnek tűnt akkoriban. Tudtuk, hogy amit a szerződésben ígérnek, be is tartják. És azt is, hogy egy szervezettebb környezetben nekem is könnyebb lesz a beilleszkedés. Persze arra senki sem gondolt, hogy húsz év lesz majd belőle...”

A támadó a Hertha Berlin ellen debütált – a házigazda kapuját Király Gábor védte, csereként pedig Dárdai Pál is lehetőséget kapott –, a Werder a hajrában szerzett góllal 1–1-es döntetlent ért el. Pizarro első brémai góljára sem kellett sokáig várni: egy fordulóval később a Kaiserslautern ellen már kezdő volt, csapata első találatát jegyezte, majd egy remek, sarkazós gólpasszt is adott az 5–0-ra megnyert összecsapáson.

Pillanatok alatt belopta magát a brémai szívekbe, amiben talán az is fontos szerepet játszott, hogy a harmadik meccsén máris mesterhármast szerzett (Wolfsburg, 2–7).

„Technikailag szinte tökéletes, egy az egy ellen és a fejpárbajoknál is rendkívül hatékony, és mindenekelőtt, vérében van a gólszerzés” – jellemezte Claus Allofs, a brémaiak akkori klubigazgatója. Nem véletlen az sem, hogy Pizarróra már ekkor ráragadt az „Andok bombázója” becenév.

A DORTMUND A BIZTOS, A REAL A MERÉSZ LÉPÉS LETT VOLNA – MÜNCHENBE MENT

Az első idényét 10, a másodikat 19 bajnoki találattal zárta Németországban. A hazai és a nemzetközi kupasorozatokban még kilenc gólt lőtt, ezzel több, a Werdernél is nagyobb klub érdeklődését keltette fel, köztük a Borussia Dortmunddal, a Bayern Münchennel és a Real Madriddal.

„Az idény végén Édesapám elém tett egy papírt, öt klub neve volt rajta. A lélegzetem is elakadt – így Pizarro. – Még nem voltam 22 éves, de nehéz volt nem arra gondolnom, hogy máris elértem mindent, amiről gyerekként álmodoztam.”

Visszaemlékezésében a Dortmundot az óvatosabb opcióként említette, az igazán nagy dilemmát a Bayern München és a Real Madrid jelentette a számára. Végül két fontos érv döntött előbbi mellett.

„Már tudtam németül és szerettem Németországban élni – mondta az egyikről. – Ráadásul, mikor gyerekként Peruban láttunk néhány Bundesliga-meccset mindig a Bayern tetszett a legjobban. Mikor először szóba került, hogy Németországba szerződhetek, arról ábrándoztam, hátha a Bayernig is eljuthatok. Két év után pedig ott volt az ajánlatuk előttem. A Real lehet, többet fizetett volna, de olyan támadósoruk volt, nem éreztem úgy, hogy huszonegy évesen meg kéne kockáztatnom a sokkal kevesebb játéklehetőséget.”

Münchenben hat perc kellett neki az első góljához – a Schalke kapuját vette be –, amit aztán két periódusban másik nyolcvanhat bajnoki, s minden tétmérkőzést figyelembe véve 124 találat követett a bajoroknál. A Bayern színeiben hatszoros bajnok, ötszörös kupagyőztes, Bajnokok Ligája-, európai Szuperkupa- és klub-vb-győztes lett. Ezek közül három bajnoki címet és három kupagyőzelmet szerzett meg az első, 2007 nyaráig tartó korszakában.

CSAPATJÁTÉKOS A VÉGSŐKIG

„Amikor José Mourinho hívott a Chelsea-hez azt mondta, azért akar engem, mert igazi csapatjátékosra van szüksége, aki a pályán és azon kívül is mindig ott van, ahol szükség van rá. Azt gondoltam, hű, tényleg ilyen ember lennék?”

28 éves volt, amikor Londonba költözött. A Bayernnél a csalódást keltő negyedik helyet hozó 2006–2007-es idény után a keret jelentős átalakítása, fiatalítása mellett döntöttek. Pizarrót sem marasztalták olyan erővel, mint ahogy az akkor épp a Premier League csúcsára ért Chelsea csábította.

Az angliai kaland azonban egyáltalán nem úgy sikerült, ahogyan azt a perui várta volna magától. 32 tétmérkőzésen csupán két gólig jutott a Chelsea-ben, s már fél év után arról szóltak a hírek, visszatérne a Bundesligába. Végül egy évvel a megszerzése után a londoniak elengedték – először csak kölcsönbe, majd végleg is a korábbi klubjához, a Werder Bremenhez.

Pizarro Brémában ismét kivirágzott, a német bajnokságban 17 gólt szerzett. A Német Kupát megnyerte, az UEFA-kupában pedig döntőig menetelt régi-új csapatával. A Werdernél nem haboztak, bagónak tűnő kétmillió euróért véglegesítették a szerződését.

Hogy megbánta-e, hogy a Chelsea-be szerződött? Nem. Ahogyan az évekkel később tett, kölni kitérőjét sem – pedig mindkét klubnál komoly pofont kapott az élettől.

„Voltak nehéz pillanatok, de ez is csak megerősített abban, hogy mindig előre kell nézni. Nem bántam meg, hogy eligazoltam. Megesik az ilyen. Mindig is hittem abban, hogy a tapasztalatok segítenek, felkészítenek valami fontos dologra. Még inkább megtanultam értékelni az alázatos, kemény munkát és a sikert. Megtanultam, hogy a végén úgyis csak az számít igazán, hogy elmondhasd, te mindent megtettél. A Chelsea-nél és a Kölnnél eltöltött időszak is ugyanúgy a karrierem része. Ettől is csak több lettem” – tört már-már filozófiai magasságokba.

A VISSZATÉRÉSEK NAGYMESTERE

2010-ben újabb sporttörténelmi tett következett: a Mönchengladbach ellen megszerezte a 134. találatát a Bundesligában – ezzel átvette a vezetést a legeredményesebb légiósok között (előtte Giovane Élber – 260 meccs/133 gól). A Werdernél 144 tétmérkőzésen 88 góllal zára le a második korszakát. 33 évesen sokan már a levezetésre gondolnának, ám Pizarrónak ehelyett még egy nagy dobás jutott. Szerződése lejártával visszatért az előző évi Bajnokok Ligája-döntős Bayern Münchenhez, ahol Jupp Heynckes irányítása mellett feltette a koronát addigi karrierjére: triplázott a csapattal, a kupa és a bajnoki elsőség mellé BL-győztes lett.

„Ami a taktikát illeti, Pep Guardiolánál nincs jobb edző, de Heynckes is nagyszerű. Emberileg rengeteget kaptam tőle. Rengeteget köszönhettünk neki. Az, hogy a Bayern hányszor, de hányszor visszahívta, hogy segítsen, mutatja meg leginkább, milyen jó edző is volt” – emlékezett vissza a Bundesliga hivatalos honlapján.

A bajoroknál ugyan ezúttal már nem volt alapember – előbb Mario Gómezzel és Mario Mandzukiccsal, majd Robert Lewandowskival szemben kellett volna kiharcolnia a helyét a kezdőben – így is akadtak emlékezetes pillanatai (túl a már említett BL-sikeren). Például a Hamburg ellen lőtt mesternégyes 2013. tavaszán.

A HSV egyébként is egyik kedvenc Bundesliga-ellenfele volt: 19-szer köszönt be ellene. Talán az utolsó, 2014-ben jegyzett találata sikerült a legkülönlegesebbre.

Pizarro ollózása a Hamburg ellen

PERUBAN NEM LETT HŐS

Míg a Bundesliga történetének egyik legjobb légiósaként tartják számon, hazájában nem lett igazi sztár, sokan a néhány évvel fiatalabb, Németországot szintén megjárt Paolo Guerrerót vagy Jefferson Farfánt nagyobb névnek tartják Peruban.

Pizarrót válogatott szinten elkerülték a nagy sikerek, s bár három évtizedben is pályáralépett a válogatottban, 85 fellépésén 20 gólt szerezve, az egyetlen valamire való nemzetközi eredménye a 2015-ös Copa Américán elért harmadik hely. Világbajnokságon sem járt, a válogatottól 2016-ban köszönt el, a csapat pedig 1982 után 2018-ban jutott ki újfent a „mundiálra”. Hogy ez mennyire fáj neki, arra diplomatikus választ adott.

„Az nem igaz, hogy Peruban ne ismernének el, de az emberek egy részéhez valóban nem annyira jutott el, amit Németországban elértem. Ebben szerepe van a sajtónak is, és nekem is. A nemzeti csapattal nem ment olyan jól, mint itt. A médiában sem szerepeltem olyan sokat, nem adtam túl sok interjút, így nem lettem igazán népszerű. Talán kicsit félénkebb voltam a kelleténél – tette hozzá nevetve. – Lehet, ma már nem, de régebben tényleg így volt. Egyszerűen voltak emberek, akik látták, mit tettem Németországban, másokkal, néhányakkal viszont nem így volt.”

AKIRE MÉG LEWANDOWSKI IS FELNÉZ

195 góljával 2019 márciusáig maradt a legeredményesebb külföldi labdarúgó a Bundesligában. Robert Lewandowski, a Bayern München csatára ekkor „taszította le” a trónról – a lengyel klasszis tisztelettel beszélt a veterán peruiról – idézte fel Tóth Ádám kollégánk a Nemzeti Sport nyomtatott verziójának hasábjain.

„Szenzációsan bánik a labdával, példaértékű a hozzáállása a munkához – nyilatkozta a bajor klub gólvágója a Bundesliga hivatalos honlapjának. – Mindig érdeklődve figyeltem a játékát, tanulmányoztam, hogyan dönt kritikus helyzetben, egy-két trükköt ellestem tőle a televízió képernyője előtt ülve. Ő volt a legnagyobb hatással rám.”

Claudio Pizarro a 2018–2019-es idényben már visszatáncolt a visszavonulástól, a múlt szombati játéknap után aligha gondolja meg magát. A Bild értesülése szerint a Bayern München tárt karokkal várja, nagykövetként alkalmazná a következő évadtól. „Arra várnak, hogy azt mondjam, újabb egy évet maradok? – tette fel a Deutsche Welle újságírójának. – Nem, nem hiszem. Tartom magam az elhatározásomhoz, a Köln elleni találkozóval lezárul a pályafutásom. Az utam végéhez értem, csodával határos lenne, ha mégis folytatnám.”

Bár Lewandowski megelőzte a külföldiek örök góllövőlistáján, a perui számára így is jó néhány rekord megmaradt. Többek között ő a német élvonal történetének legidősebb gólszerzője (40 év, 227 nap), legidősebb mesterhármasának jegyzője (37 év, 151 nap), a Werder történelmének legtöbb gólját szerző játékosa (153, illetve 109 csak a Bundesligát tekintve), és ő lépett pályára a legtöbb csapattal szemben (38, az utolsó a Paderborn lett).

Összesítésben a Bundesliga hatodik legeredményesebb támadója (197 gól).

Pizarro rekordot jelentő gólja a Hertha ellen

AZ ÖRÖKIFJÚSÁG TITKA

S hogy minek köszönheti, hogy még 41 évesen is a pályán lehetett a világ egyik legerősebb bajnokságában? Mi az örökifjúság titka? – tette fel a lényegretörő kérdést a Transfermarkt egyik fórumozója.

„Nincs titok. Nagyon vigyáztam a testemre. És még mindig azt érzem, imádok játszani. Ez erőt adott mindig. Még ha nem is volt könnyű minden pillanat. Például egy-egy meccs után sokkal tovább tart kipihenni magam, mint húsz éve. Ó, és jó néhány ételről le kellett mondanom, nem eszem krumplit, paradicsomot – persze kerülöm a cukros dolgokat, idejét se tudom, mikor fagyiztam utoljára. A játékom is átalakult, kevesebbet futok és a sebességem is megkopott, de ez természetes dolog az idővel. Cserébe még mindig öröm a pályán lenni.”

Két dolog biztos Pizarróval kapcsolatban: Németországban szeretne maradni és nem akar edző lenni. Annak ellenére sem, hogy majd két és fél évtizedes pályafutása alatt Jupp Heynckesstől, Thomas Schaafon és José Mourinhón át Pep Guardioláig a korszak legnagyobb edzőitől tanulhatott.

„Megtanultam, hogy ahhoz, hogy valaki igazán jó edző legyen rengeteg időt kell ráfordítania. Mindent figyelnie kell, az ellenfeleket, a játékosait. Az felkészülés pedig egyszerűen túl sok energiát visz el. A családom így is sokat nélkülözött, hogy a labdarúgásra koncentrálhassak. Most elsősorban velük szeretnék lenni. De a futballtól sem szeretnék elszakadni. Annyi pozíció és feladat akad a labdarúgásban, biztos vagyok benne, hogy találok majd olyat, amit élvezni és szeretni fogok. De ezen még ráérek gondolkodni” – idézte Pizarrót a Kicker.

„Az első perctől tudtam, hogy megvan minden képességem ahhoz, hogy eredményes lehessek Németországban. De azt is tudtam, hogy rengeteg munkára kell befektetnem ehhez. Megtettem – s azt hiszem, bőségesen megtérült.”

Pizarróra záróakkordként egy utolsó utáni csata vár még: a Werder óriási bravúrral az utolsó fordulóban elkerült a biztos kiesést jelentő helyről, ám a Heidenheim ellen még így is osztályozót kell vívnia, hogy megőrizhesse élvonalbeli tagságát. A perui támadó karrierje megérdemelné, hogy ne egy kiesés jelentse a végét.

Pizarro legemlékezetesebb momentumai (2016-ig)