Bundesliga: egy csapat mind fölött, egy csatár mind fölött

A svájci székhelyű Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) szerint a Bundesliga most futó idényében a Manuel Neuer (Bayern München) – Thomas Meunier (Dortmund), Dayot Upamecano (Bayern München), Lucas Hernández (Bayern München), Alphonso Davies (Bayern München) – Marco Reus (Dortmund), Jude Bellingham (Dortmund), Joshua Kimmich (Bayern München), Leroy Sané (Bayern München) – Robert Lewandowski (Bayern München), Patrik Schick (Bayer Leverkusen) csapat a lehető legjobb, amelyet össze lehetne válogatni a ligából. Ez mindent elárul a pontvadászatról: nagyon sok Bayern, kevesebb Dortmund, és egy pici Leverkusen. A Bundesliga hivatalos honlapja szerint a 2020–2021-es idény álomcsapata a Neuer – Ridle Baku (Wolfsburg), Mats Hummels (Borussia Dortmund), Angelino (RB Leipzig), A. Davies – Thomas Müller (Bayern München), Kimmich, Leon Goretzka (Bayern München) – Erling Haaland (Borussia Dortmund), Lewandowski, André Silva (Eintracht Frankfurt) volt, a kettő összehasonlításából kiderül: a lipcseiek rossz őszt zártak.

A Bayern München meg pár kisebb és pár nagyobb botlás kivételével jó évet: az előző idény eredményeit nem sikerült megismételni, a Bajnokok Ligájában és a Német Kupában nem jött össze a címvédés, de a bajnokságban igen. A hazai kupában a Holstein Kiel, a BL-ben az előző fináléban legyőzött PSG parancsolt megálljt, de az Európai Szuperkupa elhódítása után megnyerték a FIFA Klubvilágbajnokságát.

A Bundesliga a bajorok fő vadászterülete, sorozatban a kilencedik alkalommal végeztek a tabella élén! 1980 óta 26 bajnoki címet szerzett a München, 2000 óta tizenhatot! Per pillanat kilenc pont előnnyel vezetik a bajnokságot, a Dortmund előtt, a mezőnyben a legtöbb (56) gólt szerezve és a legkevesebbet (16) kapva.

Julian Nagelsmann zökkenőmentesen vezényelte le a nyári váltást, a hirtelen felbukkant, majd elképesztő sikereket elért Hans-Dieter Flick ugyanis összerúgta a port a sportigazgató Hasan Salihamidziccsal, és felmondott, hogy a német válogatott szövetségi kapitánya legyen (München olyan az edzők számára, mint egy kocsma egy Rejtő Jenő-regényben: ha valaki erősnek érzi magát, annak azonnal vége). Flick régi szerződésében volt állítólag egy olyan kitétel, hogy az ő közvetlen felettese nem Salihamidzic, hanem Karl-Heinz Rummenigge – de nem alap nélküli az a vélemény, miszerint ha a Bayern ismét megnyerte volna a BL-t, akkor Flick új szerződésébe bajor népi mondókákat vagy skót vicceket is beírtak volna, csak maradjon; és Salihamidzicnak kellett volna csomagolnia.

Nagelsmannért nem mellékesen 15 millió eurót fizetett a Lipcsének a Bayern, és még tízmilliós a bónusz, azaz egy sok rekordot felállító mestert egy új rekorder követett.

Flick az utolsó idényére megkapta Timo Werner és Kai Havertz helyett Leroy Sanét, plusz a döntően Salihamidzic szakértelmét bizonyító Marc Roca, Bouna Sarr, Tiago Dantas, Douglas Costa, Alexander Nübel, Tanguy Nianzou, Eric Maxim Choupo-Moting hetest; Nagelsmann „hozta magával” Lipcséből a Dayot Upamecano, Marcel Sabitzer kettőst, a kispadra Omar Richards és Sven Ulreich érkezett. A ligában ugyan a Frankfurt és az Augsburg is elkapta a bajorokat, de ezeken kívül csak a Mönchengladbachhal vívott idénynyitón veszítettek pontokat (ott döntetlen született), a BL-ben hat győzelemmel zártak, három kapott és huszonkét lőtt góllal.

Csúnya paca ellenben a Mönchengladbach otthonában a kupában elszenvedett 5–0-s vereség, arról ellenben nem ők tehettek, hogy Robert Lewandowski nem kapta meg az Aranylabdát... Nem is a lengyelen múlott, ősszel 25 mérkőzésen 30 gólt vágott, az előző idényben 40 klubbéli fellépésén 48 gólt és 13 gólpasszt „lapátolt össze”. Az őszi mutatókat elnézve jövőre is harcban áll majd az Aranylabdáért, de akkor meg a 2022 végi világbajnokság „dolgozik” a lengyel ellen.

Jövő nyáron csak Niklas Süle és Corentin Tolisso szerződése jár majd le, Nagelsmann állása biztos akkor is, ha a BL-ből kiesik a csapat (a következő ellenfél az RB Salzburg), a sztárok általában nagy kedvvel és szórakoztató módon futballoznak, nyilván az erőnléttel sem lesz gond. Davies után feltűnt egy újabb zseniígéret Jamal Musiala személyében, de ha nem a középpályáról esik ki alapember, akkor máris nagy a baj. Mármint a BL-ben, mert odahaza csak akkor nincs ellenfél, ha nem veszik eléggé komolyan a mérkőzést, vagy hozzák a „Német Kupa-formájukat”. A nyáron megújult a vezetőség is, mint a Kicker megjegyezte, „két új főnök jött, de új szupersztár a csapatba nem”, ám Nagelsmann szerint nem minden a pénz és a játékoskeret, mert szerinte a teljesítmény 40 százaléka adódik csak a csapat minőségéből, 60 százaléknyi részt a hozzáállás, a mentalitás képvisel.

Mondjuk mindezt annak ellenére is, hogy bombaerős a Dortmund kerete is, az Erling Haaland, Jude Bellingham, Giovanni Reyna trió világklasszis lehet, Donyell Malen szép jövő előtt áll, a 17 esztendős középcsatár Youssoufa Moukoko meg az új Lewandowskivá válhat, ha végre huzamosabb ideig egészséges lesz (a kameruni származású, de német utánpótlás-válogatott őstehetség tavaly karácsony óta ötször dőlt ki hosszabb időre, most is éppen maródi).

Haaland majd kicsattan az erőtől, az egészségtől és a bombaformától, az ellenfelek nagy bánatára, idénybeli 11 bajnokiján 13 gólt lőtt, 5 gólpassz mellett, a BL-ben 3 mérkőzésen ugyanennyi gólt szerzett, 203 játékperc alatt – csakhogy annak idején az agyafúrt menedzser, Mino Raiola a Dortmund személyében találta meg az egyetlen olyan csapatot, amely hajlandó volt belevenni Haaland szerződésébe, hogy a támadó 2022 nyarán potom 75 millió euróért elvihető. Raiola holmi 50 millió eurós éves bért kér a csatárnak, tervei szerint neki is lepottyan éppen ennyi, folytatás tavasz végétől...

A legjobb dortmundi gólvadász

Pár adalék a Dortmund relatíve szegénységéhez: Haaland mostani évi 8 millió eurós fizetését megdupláznák a hosszabbításért, a támadót 20 millió euróért vetták, Raiola kapott 15 millió eurót szerény munkálkodásáért, Haaland édesapja, Alf-Inge Haaland pedig kapott tízmillió eurót, nyilván azért, mert kért.

De Malenért 30 millió eurót plusz egyéb költségeket áldoztak (az ő ügynöke is Raiola...), a kapus Gregor Kobelt feleennyit, Emre Can 25, Jude Bellingham 23 millióba került, de 2018-tól húszmillión felül fizettek a Mats Hummels, Thorgan Hazard, Nico Schulz, Julian Brandt, Paco Alcácer, Abdou Diallo, Thomas Delaney, Axel Witsel, Leonardo Balerdi sor tagjaiért; de mindezt úgy, hogy az aláírási és ügynöki pénzek kivételével nagyjából egyensúlyban vannak a kiadások és a bevételek. A parádés futballisták, a sokszor parádés futball, a világ egyik leghangulatosabb stadionja (ugyan melyik apa nem vinné el oda szívesen a gyermekét?) miatt hazánkban is népszerű a klub, amelyik most a Bayern elsőszámú üldözője. És az előző idényt a 3. helyen zárta, de megnyerte a Német Kupát, majd a BL-ben a legjobb nyolc között két kettő egyes vereséggel kiesett a Manchester City ellen. A svájci Lucien Favre mester tavaly decemberben belebukott a VfB Stuttgart elleni hazai súlyos vereségbe, utóda segítője, Edin Terzic lett, de a nyártól már az a Marco Rose ül a kispadon, akinek érkezését furcsa módon még a télen bejelentették.

Rose ezer szállal kötődik Lipcséhez és az RB-csoporthoz, és legutóbb éppen az RB Leipzig előzte meg a Dortmundot, hála az előző évek szorgos és bőkezű csapatépítésének, illetve a nemcsak szavakban, hanem tettekben is szakértői és kemény munkának. Nyilván lehet szidni a Lipcsét a tulajdonos és a pénze miatt, de azt jegyezzük meg, kevés topklub virágzik ki csak a jegy- és üzleti bevételekből, ha pedig valahol megpróbálnak stabil háttér nélkül nagylábon élni... láttuk a sorozat előző részében, hogy ennek mi lesz a vége.

Lipcsében Gulácsi Péter alapember, Villi Orbán bekerült a Whoscored szerint az előző idény csapatába, Szoboszlai Dominik ugyan sokáig sérüléssel bajlódott, de aztán 22 mérkőzésen 11 kanadai pontot szerzett, 1281 perc alatt. E három futballista egyben a három legjobban fizetett magyar labdarúgó, sokat elárul ez is a megbecsültségükről.

Tagadhatatlan, mellényúltak pár drága fiatallal (Ademola Lookman, Luan Candido, Marcelo Saracchi, Jean-Kévin Augustin) és nem annyira fiatallal (Alexander Sörloth), de a keretből 13 játékosnak is nagyobb az értéke 20 millió eurónál, a Transfermarkt szerint Orbán játékjoga 14, Gulácsié 11, Szoboszlaié 28 millióra rúg, a fiatal bekké, Mohamed Simakané 18-ra, a veterán támadóé, Emil Forsberg 11-re; ugyanakkor az előző öt évben a saját utánpótlásból és az RB-testvérkluboktól összesen 23-an kerültek az első csapatba, mondhatni, ők a már a „saját istállóból” nőttek fel a lipcsei kirakatklubig. Azért lehet ám ésszel is üzletelni...

A Nagelsmannt követő, a New York-i és a salzburgi iskolát is kijáró Jesse Marsch ugyan hamar megbukott, de talán nemcsak az ő hibája volt, hogy ászai gyakran amatőr hibákat követtek el a saját és az ellen kapuja előtt. A nagyfőnök Oliver Mintzlaff mindenesetre irányváltást rendelt el, az új mester is fiatal, 36 esztendős, azonban Domenico Tedescónak eleddig csak italfogyasztóként és ellenfélként volt köze az RB-csoporthoz.

Ami igaz a Lipcsére, az áll a Dortmundra is: egyszerűen kiegyensúlyozatlanok ahhoz, hogy elvegyék a bajnoknak járó Salátástálat a Bayerntől. Amelynek szintén nem hibátlan a kerete, de még Lewandowski kiesése sem vesz el annyit tőlük, mintha a másik két csapatból kiemeljük a két legnagyobb ászt. Az Német Kupa-döntőt éppen az RBL és BvB vívta, szimbolikus módon, és az ottani fölényes dortmundi siker előrevetítette az őszi és a téli történeteket. Orbánék az előző BL-idényben megelőzték kvartettjükben a Manchester Unitedet, de aztán a Liverpool már túl nagy falatnak bizonyult, most a PSG és a Manchester City mögött csak harmadikak lettek, folytatás az Európa-ligában a Real Sociedad ellen.

Ha a közel 600 millió eurós összértékű kerettel bíró Dortmund és a közel „ötszázas” Lipcse sem tudja megszorongatni a Münchent, akkor milyen esélyei vannak a többieknek?

Az újonc legjobb újonca

Adolf Hüttert az előző Budesliga-idény legjobb edzőjének választotta meg a Németországi Hivatásos Labdarúgók Szövetsége, az osztrák tréner behozta az ötödik helyre azt Eintracht Frankfurtot, amely rendre eladja legjobbjait: André Silva, Ante Rebic, Luka Jovics és Sébastien Haller nagyon hiányzik a mostani csapatból, amelynek erejét azért jelzi, hogy ismét „El-es” helyen áll, még úgy is, hogy két éve már csak nagyon olcsón erősítenek (most éppen a salzburgi futballiskolát kijáró Oliver Glasner vezeti őket). „A koronavírus teljesen kimerítette a tartalékainkat” – mondta a csapat egyik vezetője, Markus Krösche, és nincs ezzel egyedül az Eintracht.

A Bayer Leverkusen erejéről a Ferencváros révén mi magyarok is meggyőződhettünk, Florian Wirtz, Edmond Tapsoba, Moussa Diaby, Patrik Schick, Jonathan Tah, Nadiem Amiri, Odilon Kossounou és Kerem Demirbay is kevés azonban a csodához, de „tavaly” a hatodikak lettek, most a dobogóért harcolnak, kvázi a Lipcse helyét átvéve.

Csakhogy az előző években eladogatott Emre Can, Szon Hung Min, Christoph Kramer, Hakan Calhanoglu, Kevin Kampl, Javier Hernández, Bernd Leno, Benjamin Henrichs, Julian Brandt, Kai Havertz és Leon Bailey után a jövő nyáron minden bizonnyal távozik Wirtz és egy-két fiatal tehetség, de az ilyesmit már megszokták a Bayer-hívek.

Az egyik leggyengébb kerettel jut el a középmezőnybe a Freiburg, amelyet már tíz éve Christian Streich vezet. Sallai Rolandnak most nem megy annyira, mint legutóbb, volt egy komolyabb sérülése is, 15 mérkőzésen az idényben 556 játékpercet kapott, ez két kanadai pontra volt elég. Torghelle Sándor nélkül is meg-megcibálja a nagyok bajszát az Augsburg, és erőn felül teljesít az Union Berlin is. Nem úgy a városi rivális, a Hertha BSC, amellyel már nagyon sokat foglalkoztunk: a nyáron eladta két legjobb csatárát a klub, az erősítések felemásan sikeredtek, de ez nem Dárdai Pál, hanem a sportigazgató Fredi Bobic hibája, és arról sem a magyar vezetőedző tehet, hogy nagyjából sikerült a szélbe szórni az új többségi tulajdonos, Lars Windhorst 374 millió euróját.

Szerencséje sem volt a Herthának, de néhány motiválatlan és sok formán kívüli alapemberrel nem juthatott messzebb Dárdai Pál sem, aki novemberig húzta a csapat élén.

Nincs már annyi pénz a Wolfsburgnál, mint pár éve, de a gyári támogatásra támaszkodva a kevés, de biztos járandóságot ügyesebben kezelték, majd a nyáron egy nagy levegőt véve a szokásosnál is több és drágább játékossal erősített a sportigazgató Jörg Schmadtke. Az előző idényben a negyedik helyre futottak be, de Oliver Glasnert elvitte a Frankfurt, utóda, Mark van Bommel pedig hamar megbukott, mert most kvázi a kiesés ellen harcol a VfL, amelyet ráadásul BL-csoportjában a Lille, a Salzburg és a Sevilla is megelőzött.

Szalai Ádám nem alapember a Mainzban, és szerencséje sincs mostanában, az előző idényt 20 mérkőzésen 2 góllal zárta (777 perc alatt), most 12 bajnokin 1 találatnál jár, 363 perc alatt. A 34 esztendős ék szerződése jövőre lejár, német lapok szerint februárban lesz újra bevethető állapotban. A Hoffenheimnek most megy jobban, a Mönchengladbachnak az előző idényben, a reális céljuk az El lehet. Csak pótvizsgán maradt a Bundesligában (vagy ahogyan külföldön sokan emlegetik: a Buliban) az 1. FC Köln, ellenben a Werder Bremen és a Schalke menthetetlenül kipottyant az élvonalból.

A négyszeres (1964–65, 1987–88, 1992–93, 2003–04) bajnok Bréma játékoskerete a középmezőnyre predesztinálta a csapatot, amely korábban is csak az utolsó pillanatban brusztolta ki a bennmaradást. A most már a Wolfsburgot vezető Florian Kohfeldt ezúttal nem tudta megmenteni a Weser-partiakat, akiktől a nyáron távoztak a legjobb játékosok. Még jobb volt a Schalke játékosállománya, a 2018-ban bajnoki ezüstérmet szerző, majd a BL-ben szereplő „bányászok” öt edzőt, közöttük a legendás Huub Stevenset „elfogyasztva” Ozan Kabakkal, Amin Harittal, Suat Serdarral, Sead Kolasinaccsal, Matija Nasztasiccsal, Omar Mascarell-lel, Sebastian Rudyval, Shkodran Mustafival, Benjamin Stamboulival, Klaas-Jan Huntelaarral és Vedad Ibiseviccsel a fedélzeten is az utolsó helyen végeztek. A motiváció volt talán itt is a kulcsszó, le is cserélték gyorsan az egész keretet, 26 játékos távozott, 20 érkezett. A Bréma és a Schalke jelenleg a feljutásért harcol, nem is esélytelenül, a korábbi költségvetés töredékéből.

Az év mérkőzése

Hogy miért szeretik a nézők a helyszínen és a TV-k, monitorok előtt is a Bundesligát? A tökéleteshez közelítő szervezettség, a szép stadionok, a pályákon zömében magas színvonalú és harcos, hajtós futball, a minőségi hazai játékosok és a légiósok (per pillanat az első osztályban a labdarúgók 55 százaléka légiós, a másodosztályban 29 százaléka, még a harmadosztályban is 17 százalék ez a mutató!) garantálják a szórakozást, és az sem mellékes, hogy a törvények, szabályok miatt a klubok nem futhatnak adósságcsapdába. A koronavírus miatt a csapatok egymilliárd eurónál is többet veszítettek, a Bayern mínusza legalább 150 millió euró, még a TV-közvetítésekből is 320 millió euróval kevesebb folyt be a szokásosnál.

Az első négy a Bajnokok Ligája, az 5. és 6. az Európa Liga csoportkörébe, a 7. helyezett pedig az Európa-konferencialiga playoffkörébe jutott.