Csupa szív páros, egy felejthetetlen müncheni duó – búcsúzik a Robbéry

A MINDENT MEGHATÁROZÓ SEBHELY

Ribéry nehéz körülmények között kezdett el futballozni, ráadásul fiatal korában társai rengeteget csúfolták sebhelyes arca miatt. Később elárulta, nem szeretne változtatni a külsején, mert ezek az emlékek adtak neki erőt, hogy azzá váljon, aki lett.

A kis Boulogne-sur-Mer-i srác 13 éves volt, amikor a Lille megfigyelői kiszúrták, de a csapat utánpótlásától néhány évvel később elbúcsúzott, mert nem láttak benne potenciált. Visszatért szülővárosába, ott lett profi futballista, majd később az Ales, a Brest és a Metz következett.

2005-ben jöhetett az első külföldi kaland, ám a fizetésképtelen Galatasaray nem bizonyult a legjobb döntésnek. Ribéry még ebben az évben visszatért Franciaországba, az Olympique Marseille-hez szegődött. Jó teljesítményére Európa-szerte felfigyeltek, 2007-ben a Real Madrid és az Arsenal is vitte volna.

A Bayern vezetősége a rosszul sikerült 2006–2007-es idény után elhatározta, gyökeres változásokra van szükség. Ribéry szerződtetése nem volt egyszerű, hiszen a bajorok csak az UEFA-kupában indulhattak a 2007–2008-as kiírásban, végül a 24 éves szélső igent mondott, a müncheni együttes pedig akkori klubrekordért, 30 millió euróért megvásárolta őt.

Első idényében máris remekül teljesített Ottmar Hitzfeld irányítása alatt, 46 tétmeccsen 19 gólt szerzett, emellett 20 asszisztot jegyzett. 2008-ban Németországban és Franciaországban is az év futballistája lett.

A kiváló szereplésnek köszönhetően nem sokkal később, 2009 nyarán már azt pletykálták, hogy a Real Madrid mindenképp vinné Ribéryt, akinek szintén nem lett volna ellenére a váltás. Egy évvel később ismét kezdetüket vették a találgatások, de a francia a városházán jelentette be a vesztes BL-döntő után egy nappal, hogy további öt évre kötelezte el magát a klubnál. Hatalmas ováció fogadta a bejelentést.

MADRIDBÓL MENNIE KELLETT, MÜNCHENBEN OTTHONRA LELT

Robben 1984-ben született, mondhatni sportos családban, hiszen édesapja testnevelő tanár volt. Bedumban, a helyi csapatban kezdett el futballozni, majd 1996-ban, 12 évesen csatlakozott a Groningen utánpótlásához, mert apja ott kapott állást. A város mindössze alig néhány kilométerre fekszik Bedumtól. Robben itt vált profivá, majd 2002-ben nem tudott nemet mondani a PSV hívására.

Az eindhoveni évek kimondottan jól indultak, így nem is volt belőlük sok, csupán kettő. Az első idényben 33 bajnoki meccsen 12 gólt szerzett, emellett szerephez jutott a Bajnokok Ligájában, sőt, időközben a holland válogatottban is bemutatkozott. Klubjában kiváló volt az összhang közte és a szerb támadó, Mateja Kezsman között, a szurkolók „Batman és Robin” után elnevezték őket „Batman és Robbennek”. Ennek később Münchenben is jelentősége lesz, de ne szaladjunk ennyire előre.

Sir Alex Ferguson szemet vetett rá, a Chelsea azonban több pénzt ajánlott érte, így 2004-ben Londonba költözött. Első idénye elején és végén sérüléssel bajlódott, közte viszont remekelt a csapatban. Végül egymás után kétszer megnyerte a Premier League-et. A hároméves angol kaland után a Real Madrid 35 millió eurót fizetett érte 2007-ben, pont akkor, amikor Ribéry aláírt a Bayernhez.

Nem indult egyszerűen a madridi kitérő, a sérülések ezúttal is közbeszóltak. Első évadjában 21 bajnokin jutott lehetőséghez a bajnokcsapatban, utána viszont alapemberré nőtte ki magát. Florentino Pérez érkezésével azonban mennie kellett, ekkor került képbe a Bayern. Robben aláírt Münchenbe – honfitársa, Louis van Gaal ekkor kezdte meg a munkát az együttessel, ez nyilván elősegíthette a szélső szerződtetését. Megérkezett hát a blancóktól az akkor 25 éves Robben, aki Roy Makaay után megkapta a tízes mezt. A jobbszélső újra fel akarta építeni magát, amolyan ugródeszkaként tekintett a müncheni csapatra.

ELKEZDŐDÖTT A ROBBÉRY-KORSZAK

Ha példát szeretnénk állítani, valami olyasmit kellene elképzelnünk, mint egy gimnazista osztályt. Ribéry és Robben. A két fiú, aki egymás mellett ül a padban, egyik a bal, másik a jobb oldalon. Igaz, nem ők voltak egymás legjobb cimborái, de ezen az órán mégis padtársak lettek.

Kettejük kapcsolata azonban nehezen indult, közömbösek voltak egymásnak, pusztán egyszerű csapattársak. 2012-ben a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-meccsen olyannyira összekaptak azon, melyikük végezzen el egy szabadrúgást, hogy az eset után az öltözőben Ribéry lekevert egyet Robbennek. A klubvezetés ezután több tízezer euróra megbüntette a franciát, a bulvársajtó pedig a holland távozásáról kezdett el cikkezni.

Ribéry az első éveiben inkább a vele ugyanakkor érkező Luca Tonival kötött életre szóló barátságot, az olasz támadó azonban két év után távozott Münchenből. Utána Daniel Van Buyten és David Alaba társaságát kereste legtöbbször a francia, akit nyugodt szívvel nevezhetünk az osztály hangulatfelelősének, aki az osztálykirándulásokon mindig remek légkört teremtett.

Rengeteg humoros történet fűződik a nevéhez, nemrég a Bildnek is elárult egyet. „Egyszer az akkori fitneszedzőnk kanalát beborsoztam, majd jól összekevertem a tésztájával úgy, hogy nem látta. Utána gyakorlatilag semmit nem érzett. Hiába ivott vizet, még rosszabb lett. Megijedtem, hogy szólnunk kell az orvosnak. El sem mertem mondani, hogy én tehetek róla...”

A csínytevéseket egy idő után már talán ők sem számolták. Volt, amikor a Säbener Strassén, a Bayern München edzőközpontjában Ribéry és Van Buyten Mark van Bommel közreműködésével a tetőről két vödör vízzel nyakon öntötte Oliver Kahnt, de akadt olyan is, hogy a francia sofőrnek állt, elindult a csapatbusszal, ám már az első kanyarban sikerült letörnie az egyik tükröt...

Robben e tekintetben mindenképp más. Kerülte a balhékat, neki nem voltak a média által felfújt steakbotrányai, soha nem került komolyabb zűrbe. Egy pedáns, dolgos futballistát ismerhettünk meg benne.

Kis idő kellett hozzá, de Ribéryvel aztán természetesen jó barátok lettek.

A Bayern-szurkolók 2015-ben egy Dortmund elleni meccs előtt óriási látvánnyal lepték meg a két klasszist.

„Különleges kapcsolatom van a szurkolókkal. Mindig együtt harcoltunk, és soha nem hagytak magamra, amikor nehéz időszakon mentem keresztül. Ezt sosem felejtem el nekik” – mondta néhány héttel ezelőtti sajtótájékoztatóján Ribéry.

RÖGÖS ÚT A HŐN ÁHÍTOTT BAJNOKOK LIGÁJA-GYŐZELEMIG

Első közös idényükben azonnal megnyerték a Bundesligát és a Német Kupát is, május 22-én pedig történelmet írhattak volna, de nem sikerült a triplázás. A Santiago Bernabéuban a José Mourinho vezette Inter 2–0-ra legyőzte a Bayernt a Bajnokok Ligája döntőjében. Ribéry eltiltás miatt nem léphetett pályára a fináléban, sokak szerint ha ő játszhatott volna, nem biztos, hogy így alakul a mérkőzés. Öröm az ürömben: ebben az esztendőben Robbent az év játékosának választották meg Németországban.

A következő két évben Jürgen Klopp Borussia Dortmundja dominált Németországban, a müncheni együttes azonban 2012-ben ismét eljutott a BL-döntőig. Hollywoodi forgatókönyvnek tűnt minden, a „Finale dahoam”, avagy a hazai pályán, az Allianz Arénában rájuk váró finálé mindenkit lázba hozott, a játékosok foggal-körömmel akarták a sikert.

Az idényt már Jupp Heynckesszel kezdte meg a Bayern, viszont a bajnokságot és a kupát a Dortmund nyerte, így szépségtapasz (de még milyen!) lehetett volna a BL-győzelem. Az ellenfél a Chelsea, a zászló pedig a hazaiaknak állt, pláne azután, hogy Thomas Müller a 83. percben megszerezte a vezetést. Aztán jött Didier Drogba egyenlítő gólja öt perccel később. A rendes játékidőt követően következett a hosszabbítás, Robben pedig tizenegyest végezhetett el korábbi csapata ellen a 94. percben. A holland azonban pocsékul rúgta a büntetőt, Petr Cech védett, míg a végső tizenegyespárbajt úgy nyerték meg az angolok, hogy három kör után még a németeknél volt az előny.

A müncheni Olimpiai Stadionban és a sörkertekben szurkolók tízezrei készültek az ünneplésre, ehelyett jött a dráma és a letargia. Robben elmondása szerint ez volt élete legkeserűbb pillanata labdarúgóként.

Egy évvel később azonban a sors mindent visszaadott a Bayernnek. A csapat remekül játszott a 2012–2013-as idényben, rekordot jelentő 91 ponttal nyerte meg a Bundesligát, Ribéry pedig élete formájában futballozott.

Heynckes szemet gyönyörködtető és eredményes futballt játszatott csapatával, amely a BL negyeddöntőjében a Juventust, az elődöntőben a Barcelonát győzte le simán oda-vissza. A drukkerek „Super Bayern” névre keresztelték az aktuális gárdát, örömittasan zengték a „Super Bayern, Super Bayern, hej, hej” rigmust a stadionokban.

„Egy ember nagyon fontos volt számomra. A magánéletben és a karrierben is. Jupp Heynckes. Ottmar Hitzfelddel is jó volt a viszonyom, amikor érkeztem, de a legjobb pillanataim Heynckeshez köthetőek. Nekem is és a csapatnak is nagyon jól ment a játék, amikor ő volt az edzőnk” – emlékezett vissza Ribéry.

Heynckes is nagyra tartotta Ribéryt és Robbent, többször is elmondta, mennyire szenvedélyes labdarúgóknak tartja őket. Később Pep Guardiola szintén rendszeresen dicsérte a párost hozzáállásuk miatt.

A londoni döntőben, a labdarúgás egyik szentélyében, a Wembleyben az addig oly sok keserűséget okozó Dortmunddal nézett farkasszemet a Bayern. A 60. percben Robben passzából Mario Mandzukic vezetést szerzett, ám Ilkay Gündogan nem sokkal később tizenegyesből egyenlített.

A 89. percben Ribéry sarokkal tette Robben elé a labdát, a holland szélső pedig nem hibázott, laposan elgurította azt Roman Weidenfeller mellett. Néhány perc múlva Nicola Rizzoli a sípjába fújt, 12 év után ismét felült Európa trónjára a Bayern!

Ekkor ragasztották Robbenre a szurkolók a Mr. Wembley becenevet. Úgy tűnt, Ribéry az Aranylabdát is megnyerheti, a voksoláson azonban Cristiano Ronaldo nyert, a második pedig Lionel Messi lett.

„Olyan volt, mintha ellopták volna tőlem az Aranylabdát. Egyszerűen érthetetlen, minden trófeát megnyertem, ennél többet nem tehettem. Igazságtalanság történt. A saját országom sem állt mögöttem. A saját fülemmel hallottam, hogy a franciák azt mondják, Cristiano Ronaldónak kellene nyernie. A portugálok vajon szerették volna, hogy Messi vagy én diadalmaskodjak? Persze, hogy nem!” – fogalmazott évekkel később Ribéry.

REKORDOK, REKORDOK, REKORDOK

Egy szélsőpáros az örökkévalóságnak. A Bundesligában egyetlen franciának sincs annyi gólja, mint Ribérynek. Ugyanitt egyetlen hollandnak sincs annyi találata, mint Robbennek. A franciának most már kilenc német bajnoki címe van, ezzel egyedül ő a rekorder, senki másnak nincs ennyije.

Csapatként sorra döntötték a csúcsokat a 2012–2013-as idényben. A legtöbb pont, a legtöbb győztes meccs, a gólkülönbség, a legkevesebb vereség, az eddigi legnagyobb pontkülönbség a tabella első és második helyezettje között...

Igazi sikertörténet az övék. Klubszinten mindent megnyertek a Bayern Münchennel. A drukkerek örökre a szívükbe zárták őket. A Säbener Strassén előszeretettel ballagtak oda mindig az autogramot kérő szurkolókhoz, örömmel fotózkodtak és szinte mindig mosoly volt az arcukon. Nem véletlenül kedvelték őket ennyire.

Ki ne emlékezne majd még évtizedekkel később is a holland befelé cselező mozdulataira és parádés lövéseire, a Fiorentinának lőtt bombagóljára, vagy az Old Traffordon Ribéry szögletéből arra a pazar kapáslövésre.

Uli Hoeness, a Bayern München elnöke és Karl-Heinz Rummenigge, a klubot működtető gazdasági társaság vezérigazgatója kedvelte és tisztelte ezt a két játékost. A kritikus hangok szerint évekkel ezelőtt fiatalítani kellett volna az együttesnél, ám Ribérytől és Robbentől érzelmileg sem tudtak elszakadni. Azonban mint mindennek, ennek is vége van egyszer. Most jött el a búcsú ideje, s egyúttal Rafinha is távozik.

Megannyi történet fűződik kettejük nevéhez. A sors pedig kegyes volt hozzájuk egy héttel ezelőtt. A hollywoodi forgatókönyv ezúttal aligha sikeredhetett volna szebbre: Ribéry és Robben is góllal búcsúzott az Allianz Aréna közönségétől, majd a bajnoki ünneplés közepette könnyek között tudtak csak megszólalni.

„Nem is tudom, mit mondhatnék. Huh... Nehéz – kezdte az Eintracht Frankfurt elleni meccs után a szurkolók előtt Ribéry. – Mindent nagyon köszönök. Hihetetlen tizenkét évet töltöttünk együtt. Köszönöm! A Ribéry család mindig veletek lesz. MIA SAN MIA” – ordította sírva a mikrofonba Ribéry, majd felcsendült az arénában a már oly megszokott Aux Champs-Elysées, amiről minden Bayern-szimpatizánsnak egy labdarúgó jut eszébe, ha meghallja a nótát...

„Hálás vagyok mindenért. Nagyon, nagyon hálás a támogatásotokért, azért, amit a tíz év alatt kaptam tőletek. Egy vagyok közületek, és ez mindig így lesz. Nagyon köszönök mindent, mindig bajor maradok” – búcsúzott Robben.

Könnyekből nem lesz hiány München főterén, a Marienplatzon sem, amikor a hagyományaihoz híven közös ünneplésre invitálja szurkolóit a klub. Érzelmekkel teli pillanatok lesznek – történjen akármi is a kupadöntőben.

Szombat este tehát jön az utolsó tánc, Berlinből. A hivatalos búcsúmeccs pedig valamikor 2020-ban.

Hogy mit hoz a jövő, nagy kérdés. Ribéry még mindenképp folytatná valahol, Robbennél viszont nem kizárt, hogy befejezi. Egy azonban biztos. Ők ketten örökre beírták magukat a Bayern München fényes történetébe és a szurkolók szívébe egyaránt.

MÁJUS 25., SZOMBAT
NÉMET KUPA
DÖNTŐ
20.00: RB Leipzig–Bayern München (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!