Népsport: száz esztendeje született Körmöczy Zsuzsa

Nem sokon múlott, hogy Körmöczy (eredetileg: Székely-Körmöczy) Zsuzsa valamelyik más sportágban alkosson maradandót, hiszen mindent kipróbált, ami szembejött. Így például 1937 novemberében megnyerte a Magyar Úszó Egyesület tőrvívóversenyét, majd országos másodosztályú bajnok lett, annak egyenes következményeként, hogy a legendás olasz mester, Italo Santelli edzéseit látogatta. Igaz, a hosszú szárú vívónadrág helyett rövid teniszsortban forgatta a fegyvert, ami azért a vívóteremben nem volt mindennapos…

Gömbérzékéről pedig csak annyit, hogy nagyapja balatonföldvári nyaralójának kertjében váltott lábbal dekázgatott a teniszlabdával, itt szúrta ki magának első edzője, Zeitler János. „Zsuzsa nagy Fradi-szurkoló hírében állott, s az eszményképe Toldi Géza volt. Nem vette észre, hogy ugratom, kézzel-lábbal bizonyozott, hogy délután a Fradi megnyeri a meccset és Toldi ott lesz a gólszerzők között” – emlékezett a családi barát, Pető Béla újságíró egy 1958-as írásában a Népsportban arra, hogy Körmöczyék mennyire rajongtak a sportért, és nem csak tenisszel voltak beoltva.

Még nem volt 14 éves, amikor három szettben megverte az amerikai teniszranglista harmadik helyezettjét. Az épp Budapesten szereplő francia Davis-kupa-menő, Jean Lesueur ezt látva csak ennyit mondott: „Boldog vagyok, hogy láthattam a jövő Suzanne Lenglenjének első igazán nagy győzelmét.”

Körmöczyt zsidó származása miatt 1941-ben kitették a válogatottból, törölték ranglistahelyezését, Pintér Klára néven, hamis papírokkal bujkált Krosz Károly mozigépésznél (ahol a legnehezebb időkben is szorgalmasan árnyékteniszezett a nappaliban…), amíg meg nem érkeztek a szovjet csapatok, sokakkal ellentétben neki tényleg elhozva a felszabadulást.

Még csak 21 éves volt, az úri sportnak minősített tenisz nem élt meg könnyű napokat a kommunista hatalomátvétel után, de Körmöczyt a tehetsége és az őt mindig mindenben támogató híres-hírhedt sportpolitikus, Kutas István ezen is átsegítette. Már 1952-től újra utazhatott, 1955-től játszhatott a Roland Garroson, valamint Wimbledonban. (Ahogyan a sztárok jelentős része, Ausztráliába egyszer sem jutott el, a US Openen pedig csak egyszer indulhatott, 1963-ban.)

Összesen 26 Grand Slam-torna jutott neki, legjobb eredményét már 34 évesen, 1958-ban érte el, amikor megnyerte a Roland Garrost, ami egyesben azóta sem sikerült magyar teniszezőnek. (Ugyanitt egy évvel később döntős volt, de 1956-ban és 1961-ben is bejutott a négy közé, ahogyan egy ízben, 1958-as párizsi diadala után egy hónappal Wimbledonban is.)

Amúgy is az 1958-as év volt Körmöczy Zsuzsa karrierjének csúcsa. Második helyen állt a világranglistán, miután kilenc nemzetközi versenyen indult és nyolcat meg is nyert. „A teniszsport háromnegyed százados történetében még nem volt rá példa, hogy magyar versenyző a világranglistán ilyen előkelő helyet foglalt volna el. Kehrling és Asbóth többször kapott helyet a legjobb tíz között, de csak a lista második felében. A legjobb szereplésünk az ötödik hely volt, azt is Körmöczy Zsuzsa érte el. Most pedig második…! Csak Gibson, a sokoldalú amerikai néger lány tudta megelőzni” – lelkendezett a korabeli Népsport.

Ebben az évben nyert Monte-Carlóban is, mégpedig 1948 és 1952 után harmadszor, és ezzel kiérdemelte a triplázónak járó 47 dekás aranykancsót. Amitől szerinte a szervezők nem nagyon akartak megválni, csak a nyolcadik helyen emelték ki, a létező legkeményebb sorsolást kapta, és a vonalak is szépen mozogtak – de Körmöczy Zsuzsa ellen ezen a versenyen ez is kevés volt. Utána már a monte-carlóiak is belefáradtak a magyar klasszis vegzálásába, aki így további háromszor győzött a Riviéra első számú tenisztornáján.

Monte-Carlo után következett Párizs, és a magyar tenisztörténelem legnagyobb női eredménye, a Roland Garros női egyes versenyének bajnoki címe. A negyeddöntőben lázasan nyert a későbbi kétszeres Roland Garros-győztes angol Ann Haydon ellen, az elődöntőben pedig 6:1, 6:0-ra lemosta a dél-afrikai Heather Segalt. „Nem találkoztam még ilyen játékossal, aki szinte semmit sem ront. Már az első játszmában éreztem, hogy ezt a mérkőzést nem tudom megnyerni” – ismerte el Körmöczy teljesítményét a legyőzött ellenfél.

A döntőben következett az angol Shirley Bloomer. Ahogy a Népsport korabeli száma írta: „Mindketten ragyogó technikával, igen fejlett taktikai érzékkel játszottak… Igen gyakran elismerő tapsvihar szakította meg a két nagy tudású versenyző nagyszerű küzdelmét.” Az első játszmát Körmöczy 6:4-re megnyerte, a másodikban viszont gyorsan 4:1-es hátrányba került… „Akkor elhatároztam, hogy ezt a játszmát feladom, és a további időt arra használom, hogy őt megfuttassam, kifárasszam, magamat pedig rendbe hozzam” – emlékezett vissza később Körmöczy, aki a korabeli Népsport szerint „ismét olyan energikus volt, mint az első játszmában, bátran játszott, de minden labdára jól összpontosított. A lendülete meglepte az angolt, s bár minden erejét beleadta, szinte tehetetlennek bizonyult a magyar bajnoknővel szemben.” Végül 6:4, 1:6, 6:2-re nyert, és ma is ott díszeleg a neve és a fotója a Roland Garros-múzeum falán, olyanok társaságában, mint Suzanne Lenglen, Margaret Smith Court, Billie Jean King, Chris Evert, Martina Navratilova, Steffi Graf vagy Szeles Mónika.

Miközben ’56-ban a magyar sport színe-java emigrációba menekült, a politikailag abszolút megbízható Körmöczyt idehaza 1958-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács tagjának nevezték ki, 1963 decemberétől pedig a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.

Az aktív versenyzéstől csak negyvenévesen, 1964-ben, Wimbledonban vonult vissza – amolyan Darnyi Tamás módra, stílszerűen. Az angol Vivienne Dennis elleni első fordulós meccse ugyanis az első játék után eső miatt félbeszakadt, Körmöczy a szünetben átgondolta a dolgokat, és a folytatásra már nem jött ki az öltözőből. (Darnyi Tamás az 1993-as sheffieldi úszó Európa-bajnokságon döntött úgy a megnyert 400 és a szerinte bizonytalan 200 vegyes között, hogy visszavonul…)

A búcsút követően a női válogatott szövetségi kapitánya lett, majd a Testnevelési Főiskola nemzetközi osztályát vezette, 1985-től pedig majdnem húsz éven a Vasas teniszszakosztályát is. Megkapta a magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, a MOB díjával, valamint több életműdíjjal. 

Minden idők legjobb magyar női teniszezője kevéssel 82. születésnapja után, 2006. szeptember 16-án hunyt el.