„Varga Zoltán színesen, ötletesen játszott”

A Ferencváros labdarúgócsapatát a Vásárvárosok Kupája (VVK) 1964–1965-ös kiírásában a csehszlovák Spartak Brno, majd az osztrák Wiener SC kiverése után összesorsolták az AS Romával. A zöld-fehéreknek jó emlékeik voltak a Romával: 30 évvel azelőtt a Közép-európai Kupa (KK) első fordulójában kiverték az olaszokat, igaz, az odavágón 3:1-es vereséget szenvedtek, ám az Üllői úti visszavágón – Sárosi György négy (!) góljával – 8:0-ra nyertek.

A hatvan évvel ezelőtti VVK harmadik körének első meccsét idegenben játszotta a Ferencváros. A rómaiak bajnoki találkozón 3:1-re kikaptak a BEK-ben négy közé jutó Internazionalétól. Az már jobban izgatta a fradistákat, hogy csapatuk március 7-én barátságos mérkőzésen 3:1-es vereséget szenvedett a VM Egyetértéstől. A fontos kupamérkőzés és a bajnoki rajt előtt a Népsport ezt írta: „Kevés örömük telt a zöld-fehér szurkolóknak a Ferencváros játékában.” A meccs annyira nem lehetett barátságos, mert Mátrai Sándort a 41. percben kiállították, s talán ez is közrejátszott abban, hogy „a gyors Egyetértés-csatárok úgy mentek el Dalnoki mellett, ahogyan akartak”, ráadásul Rákosi Gyula megsérült… Mészáros József edző az érdeklődőknek ennyit mondott: „Most hagyjanak, igazán nem tudok semmi érdekeset mondani…” Az NS riportere úgy okoskodott, Mészáros őrzőt állít a Roma két sztárjára, Antonio Angelillóra és Karl-Heinz Schnellingerre. Ami biztos volt, hogy Albert Flórián nem játszik, az edzői indoklás így szólt: „Egyelőre pihen, nem jön velünk Rómába, hogy itthon jobban fel tudjon készülni a későbbi találkozókra.” A cikkíró úgy vélte, az olasz fővárosban elsősorban taktikai fegyelemre lesz szükség, „kicsit öregednie kellene a csapatnak – de csak fejben!”

S lám, „megokosodott” a csapat: a 2:1-es győzelmet hozó találkozó után a Népsport nem tagadta: „Jó kupamérkőzésen pompás taktikai győzelmet aratott az FTC.” Az ellenfél lesgólját követően feljöttek a zöld-fehérek, Fenyvesi Máté remek elfutását követően beadását Rátkai ballal kapásból lőtte a római kapuba. Ha a jól futballozó Fenyvesi a játékrész befejezése előtt nem lövi a labdát Fabio Cudicinibe, a Fradi kétgólos előnnyel mehetett volna a szünetre…

Jól játszott a magyar csapat, olyannyira jól, hogy az NS szerint a hazai drukkerek a vendégeket kezdték biztatni. Az FTC megpecsételte az olaszok sorsát: a jobbfedezet Perecsi Tibor remek cselek után Fenyvesihez passzolt, aki 14 méterről a bal alsó sarokba lőtt. A hazaiak csak a meccs vége előtt szépítettek az alacsony termete (169 centi) miatt csak Picchio becenévre hallgató Giancarlo De Sisti – aki ekkor még nem volt válogatott, később Eb-győztes (1968), vb-ezüstérmes (1970) – góljával. Az NS értékelésében kifejtette. „Nagyszerűen megoldotta a zöld-fehér csapat a feladatát.” Ezt bizonyítja a statisztika is: „Az első félidőben a Roma csatárai 8, a Ferencváros ötös fogata 5, a fordulás után a ferencvárosi támadósor tagjai 10, míg a római csatárok csak 5 alkalommal lőttek kapura.” Az is teljesült, amit elvárt a szaklap: „A Ferencváros kitűnőre vizsgázott taktikai fegyelemből is.” Sőt!  „Egy kis szerencsével több gólt is rúghattak volna Rátkaiék. A második félidőben jól gördültek a ferencvárosi támadások. A Ferencváros valamennyi tagja végig odaadóan küzdött, és győzelme, amelyet tartalékos csapattal vívott ki, igen értékes és megnyugtató.”  A sportnapilap szerint De Sisti nem igazolta hírnevét, csupán gólja dicséri, a hazaiak legjobbja Lamberto Leonardi volt: „A mozgékony csatár hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel, sokszor keltett zavart. A végére ő is ideges lett.” Ezzel szemben Mátrai lett a mezőny legjobb embere: „A középhátvéd nemcsak a maga feladatát látta el kitűnően, hanem hátvédtársait is sokszor kisegítette:” Perecsi: „Nagy területen játszott, mind a védekezésben, mind a támadásindításban jeleskedett.” A 20 éves, a válogatottban már 1964-ben bemutatkozó Varga Zoltán volt a csatársor legjobbja: „Színesen, ötletesen játszott és irányította a támadósort. Ugyancsak jó teljesítményt nyújtott Rátkai is.”

A találkozó utáni banketten Francesco Marini Dettina, a rómaiak elnöke a vereség ellenére bizakodón emelkedett szólásra: „Vasárnap Cataniában 4:0-ra kikapott a Roma, és akkor azt mondtam a játékosaimnak, ha beálltam volna játszani, nem szerepeltem volna olyan rosszul, mint maguk. A Ferencváros elleni mérkőzés után helyesbítenem kell, s ezt örömmel teszem. Ha minden mérkőzésen így küzdenek majd, akkor megállhatunk azon az úton, amelyen most még sajnos lefelé haladunk. Szeretnénk visszaszerezni a csapat jó hírét (…) még nem dőlt el a továbbjutás kérdése.” A zöld-fehérek elnökhelyettese, Buruncz János reálisan fogalmazott: „Kevesebb reménnyel, de annál több elszántsággal jöttünk Rómába (…) Az első »félidőt« megnyertük. Reméljük: a folytatás sem marad el Budapesten.”  Juan Carlos Lorenzo, a rómaiak szakvezetője is optimista volt: „Elvesztettük ezt a mérkőzést is, de a küzdőszellem sokat javult. Nem adjuk fel a reményt. (…) Megnézem a Ferencváros–Tatabánya mérkőzést, kíváncsi vagyok, hogyan játszik otthon a Ferencváros.” A L’Unita az FTC védelmét dicsérte, bár nem látott nagy játékot a csapattól. A Corriere dello Sport „beteg autónak” nevezte a Romát, dicsérte az FTC-t: annak ellenére játszott jól, hogy el sem kezdődött a bajnokság. A lap szimpatikusnak tartotta, hogy a mieink „nem ültek lakodalmat e szép győzelem után”. Fenyvesi Máté már Ferihegyen boldogan nyilatkozott a góljáról: „Nagyszerűen láttam, hogy a kapus teljesen a jobb kapufa mellett tanyázik, s így a kapu bal sarka üres. Nem is volt vitás, hogy oda kell küldenem a labdát.”

A visszavágó előtt a Ferencvárosnál némi aggodalmat szült, hogy az együttes hét napon belül a harmadik meccsére áll ki. Róma után a Tatabánya elleni bajnokit követően ismét az AS következett – akkoriban nem ez a tempó jellemezte a futballvilágot. Az NB I-es nyitány 1:1-es döntetlent hozott, Novák Dezső csupán tizenegyesből tudott egyenlíteni. A hátrányuk ellenére bekkelő olaszok ellen Albert góljával simán nyert a házigazda, még úgy is, hogy egy alkalommal Dalnoki a gólvonalon mentett fejjel, és az utolsó percben De Sisti kihagyott egy tizenegyest… A továbbjutás után Mészáros elismerte: „Lehet, hogy ezen a találkozón talán többet, jobb játékot vártak tőlünk, de ez túlzottan magas követelmény volt (…) a továbbjutás jelentős siker, mert nemzetközileg is fémjelzett csapatot ütöttünk el a továbbjutástól.” Lorenzo mentegetőzött a rómaiak védekező taktikája miatt, mondván, Olaszországban ezt játsszák, még az Inter is, amelyben világklasszisok futballoznak. „Az volt az elképzelésem, hogy gyors, előrevágott labdákkal sokkal könnyebben lehet a ferencvárosi védelmet zavarba hozni, mint rövid passzos játékkal.”  Vilezsál szerint: „Mi még a formába hozó időszak elején tartunk, két nagyon nehéz mérkőzéssel a lábunkban álltunk ki.” Schnel­linger morgott: „Fél évvel ezelőtt még simán három gólt lőtt volna ez a csatársor a Ferencvárosnak, most pedig még a tizenegyest sem tudtuk berúgni.” A vétkes De Sisti magyarázkodott: „Annyira akartam gólt lőni, hogy még ez a tizenegyes is idegessé tett.” A szőke német labdarúgóval interjút készített az NS, amelyben elmondta, „(…) most talán nincsenek olyan kivételes magyar klasszisok, mint régebben voltak, de az átlag irigylésre méltó.”

Az FTC a hat közé jutott, következő ellenfele az Athletic Bilbao volt a negyeddöntőben. Kiemeltként a Juventus és az Atlético Madrid a négy közé került, a Manchester United a Strasbourggal mérkőzött.