Katarzis Münchenben

Mindenki láthatta, mi történt. Sokan közülük még most sem hiszik el. Így vagyok ezzel én is. Megpróbáltuk a lehetetlennek tűnő feladatot, lapozás után néhány gondolat arról, hogyan is sikerült mindez.Mindenki láthatta, mi történt. Sokan közülük még most sem hiszik el. Így vagyok ezzel én is. Megpróbáltuk a lehetetlennek tűnő feladatot, lapozás után néhány gondolat arról, hogyan is sikerült mindez.

A kezdőcsapatunkat nagyjából előre meg lehetett jósolni, az egyetlen nagy meglepetés, hogy szeretett csapatkapitányunk, Javier Zanetti nem hogy a kezdőbe, még a padra sem fért oda betegsége miatt, így az idényben már nem először nélküle adta meg a kezdő sípjelet a játékvezető. A taktika 4-3-1-2 volt, merítési lehetőség híján a ziccergyilkos Goran Pandev lett Eto'o csatártársa(Militoval kapcsolatban ment egy kis huzavona, de én semmi esélyt nem láttam még a csereszerepére sem, sajnos gyanúm beigazolódott).

A meccs elején mondhatni derült égből villámcsapásként jött a (lesgyanús) első gólunk, bár aki követi az Inter meccseit Leonardo kinevezése óta, annak nem feltétlen volt meglepetés ez. Alaphang megadva, innen jöhetett az "új mérkőzés", ami... Nos, nem teljesen a mi szánk íze szerint alakult. A bőrnadrágosok folyamatos rohamai (amik addig azért viszonylag meddőnek bizonyultak) egyikénél Robben rosszul sikerült lövése Julio Césarszámára nem jelentettrutinmunkát (a szezon folyamán már nem először...), így a potyával immáron a Bayern állt továbbjutásra, és a lélektani előny is náluk volt. Innentőla félidő végéig nem volt megállás, míg mi csak kósza labdatartásokig jutottunk az ellenfél térfelén(nem, nem Pandev révén), ők sorra vezették a veszélyesebbnél veszélyesebb akciókat. Kuriózum, hogy a második góljukhoz ismét kellett egy jó adag mázli, ugyanis Thiago Motta szöktette remek mozdulattal Thomas Müllert (valószínűlegmegtetszhetett neki a fiatal német monogramja), aki köszönte szépen a lehetőséget, és finoman a hálóba helyezett. Ennél a pontnál teljesen padlóra kerültünk lelkileg, a szünetig még legalább három tiszta ziccere volt a vendéglátóknak, szerencsére nem tudták bevinni a döntő ütést, így maradt a szünetre a minimális hátrányunk.

Világos volt, hogy valamit lépni kell, és Leonardo igen gyorsan meghúzta a legészszerűbbet: szerkezeti váltás 4-2-3-1-re, Coutinho be, Sztankovics le. Ezzel egy időben a meccsen sokszor elátkozott macedónunk talpa alatt elcsúszott egy szimpla passz, ésonnantól mintha kicserélték volna... Harcosabb lett, minden labdát megtartott, jól passzolt,egyáltalán: veszélyessé vált. Már a csere utáni első percekben látszott,ha valami, akkor ez jó húzás volt a fiatal brazil mestertől, egyre-másrajelentekmeg a játékunkban bíztató momentumok, ésekkor már egyáltalán nemtűnt elérhetetlennek egy esetleges második gól. Jött is(köszi, Schweinsteiger), Sneijder bombája végleg visszahozott minket a meccsbe, innentől a két csapat támadó taktikája miatt az volt a kérdés, vajon kié is lesz amindent eldöntő harmadik találat.A Rekordmeister mindent elpuskázott (ameccs krónikájához hozzátartozik, hogy az addig stabil Van Buytent és a robbenes Robbent sérülés miatt le kellett hozni, a játék képének átalakulásában ezek atényezők is vastagon közrejátszottak),ahogyegy ideig mi is tettük.Amikor Sneijder gólba tartó labdájátGoran blokkolta, a hajamat téptem, mégis volt egy olyan érzésem, hogy övé lesz a győztes találat, a második félidei játéka és az utóbbi idők balszerencséjének eredményeképp. Csodák csodájára így is lett, kameruni oroszlánunk megcsinálta neki a helyzetet, ő pedig kíméletlenül bombázotta léc alá (ezt vártuk volna hétvégén is) . Az ezt követő pár percet gond nélkül átvészeltük, a frissen beállt Hardzsa mondjuk egy tiszta pirosat úszott meg, de ki foglalkozott már ezzel akkor...

Lefújás után jöhetett a felhőtlen ünneplés, egy nem mindennapi, parádés meccs után, amely minden bizonnyal a Bajnokok Ligája 2010/2011-es kiírásának eddigi legjobbja volt. Valószínűtlen forgatókönyv, nem várt eredmény volt ez, amely bővíti az Internazionale legendás párharcainak számát, s méltán lehetünk büszkék erre az eredményre akkor is, amikor évek múltán visszatekintünk, mi is történt velünk 2011 márciusában. Bármi islesz innentől ebbena szezonban, ezt az estét senki nem veheti el tőlünk. De ha lehet egy kérésem: folytassa, Leo!

Értékelés:

Julio César - Érthetetlen, ami vele történik ebben az idényben. Remélem, az újabb baki most már kellőképp felrázta, és idény végéig a csúcsformában lévő brazil kapust fogjuk látni a balf***al ellentétben. A potya után azért nagyon igyekezett, valamennyit jóvá is tett ezáltal, így egy osztályzatot javított. (5)

Maicon- Próbált küzdeni elöl-hátul is, arra nem lehetett panasz, de egyszerűen erőtlennek tűnt. Ribéry kis túlzással akkor verte meg, amikor akarta, míg neki ez nem ment a túloldalon Pranjiccsal szemben. Ez nem a tavaszi Douglas volt. (5,5)

Lúcio - Kaotikus meccs volt az ő szempontjából is. Labdavesztés a szokásos "cselsorozata"után, majd pár perccel későbbegy életmentő szerelés a tizenhatosunknál. Ha ez a faszi nem lenne, ki kéne találni - bár valószínűleg a 2009-től szívbeteggé vált Inter-szurkolók nem ezt vallják. (6)

Ranocchia - Ezen az estén lemásolta brazil bajtársát. A második volt a jobbik félideje, bár az elsőben is bemutatott egy hatalmas mentést Müllerrel szemben, amit utána kompenzált azzal, hogy Robbennek adott egy "gólpasszt". A hajrában óriási érdemei voltak abban, hogy nem mi kerültünk hátrányba. (6,5)

Chivu - Élt mellette Robben, de igen mérsékelten, minden tőle telhetőt megtett, és csak dicséret járhat a teljesítményéért. (6,5)

Motta - A passzpontossága és a támadásépítésben való közreműködése jó volt, a védekezése már hagyott kívánnivalót maga után(gólpassz Müllernek, bár talán az inkább balszerencse), egy alkalommal megúszta a sárgát Robben vádlin rúgásáért. (6)

Sztankovics - Feltűnően lassú volt a Bayern-középpályások ellen,szinte csakhátrafelé "építkezett". Játéka teljesen haszontalan volt, jogosan váltotta őt Coutinho.(5)

Cambiasso - Az első félidőben egyedül ő tartotta a frontot a középpályás védekezésben, Ribéryt és Robbent is szerelte néhányszor, így hozzájárult ahhoz, hogy meccsben maradhattunk fordulás után. (6,5)

Sneijder - Klasszis teljesítmény volt tőle, főleg a második játékrészben, ahol már-már a Chelsea elleni önmagát idézte. Ha kicsit szerencsésebb, nem csak egy gólt szerzett volna. (7,5)

Pandev - Gól és gólpassz. Ha valaki csak ezt látná, elismerően csettintene, de az igazság azonban ennél árnyaltabb volt. A meccs első felében konkrétan nem volt jó megmozdulása a gólpasszán kívül. Aztán viszont... Ahogy korábban írtam, egy szimpla labdakezelési hiba, valamint egy csapatszerkezetbeli váltás után olyan változáson ment keresztül, hogy nem ismertem rá. Pontosabban reméljük, hogy ez az igazi énje. Klasszis góllal döntötte el a továbbjutást. (6,5)

Eto'o - Valahogy így csinálja egyvilágklasszis, aki csapata húzóembere. Gól 2 assziszt kombóval jelentkezett -akárcsak Milito tavaly a Barcelona elleni odavágón - , de emellett is folyamatos veszélyforrást jelentett, kikapcsolása megoldhatatlan probléma volt a hazaiaknak. (8,5)

Coutinho - Elfogódott volt a lelkem, pattogott le mindenkiről, akárkinek is hívták, de igyekezett, kapart, és az egyik gólban döntő érdemei voltak neki is. Meggyőződésem, ha több lehetőséget kapna, élne vele. (6)

Nagatomo - Beállt száguldozni az erejével elkészülő Chivu helyett, a győztes gólnál például ott sertepertélt a labdát lekészítő Eto'o körül. (-)

Hardzsa - Időhúzó csere volt, de épp egy pirosat is kaphatott volna. (-)

Leonardo -Ha Julio nem barmol bele az elképzelésébe, talán működhetett volna végig az alapkoncepció, azonban a kapott gólok után kaotikussá vált az egész csapat. Akkor nyúlt bele a meccsbe, amikor kellett, és úgy, ahogy kellett. Újabb piros pont, lassan kigyűlik egy kisötös. (7)

Hétvégén a Leccecsapatát fogadjuk, remélhetőleg nemholtfáradtan, és győzelemtől megrészegülten.Reményeink szerintpont fordítva lesz, és 2011. március 15-e döntő fordulatotfog jelenteniebben az idényben. Forza Inter!