A klasszisaink estéje

Elérkezett a szezon utolsó mérkőzése, az Olasz kupa döntője. A presztízse ugyan némiképp megkérdőjelezhető, ám mi azért mégis lelkesedve vártuk a kezdő sípszót, abban reménykedve, hogy megszépítik a fiúk kicsit ezt a félresikerült idényt...Elérkezett a szezon utolsó mérkőzése, az Olasz kupa döntője. A presztízse ugyan némiképp megkérdőjelezhető, ám mi azért mégis lelkesedve vártuk a kezdő sípszót, abban reménykedve, hogy megszépítik a fiúk kicsit ezt a félresikerült idényt...

A Palermo előzetesen kellemes ellenfélnek tűnt a haditervünk végrehajtására, ugyanis ellenfelünk tavasszal finoman szólva sem brillírozott, ezt a meccset sem várták különösen jó formában. További előnynek számított a mi szempontunkból, hogy a legjobb védőjük (és egyben csapatkapitányuk), Bovo a kuzinok ellen kapott piros lapja miatt nem játszhatott ezen az estén. Nálunk Cambiasso és Maiconvoltak a maródiak, ők fontos láncszemek ugyan, de joggal reménykedhettünk benne, hogy hellyel-közzel pótolni tudjuk őket. A felállás természetesen a megszokott volt, az utóbbi hetekhez képest azzal a nem elhanyagolható változással, hogy Sneijder sérülése után visszatérhetett a kezdőbe.

A kezdésünk mindezek ellenére nem volt túl szívderítő, a több tízezer fanatikus által buzdított szicíliaiak igencsak bekezdtek, példának okáért egy ordító Lúcio hiba után már rögtön az első percben vezetéshez juthattak volna, szerencsére Abel Hernández csak az oldalhálót trafálta telibe. A játék képe hű maradt ehhez a jelenethez, hátul sorra mutattuk be a bénázásokat, előrefelé pedig két pontos passz nem sok, annyit nem adtunk egymás után. A játékrész felénél járhattunk, amikor Sneijder gondolt egyet, és megrázta magát, előbb egy távoli lövéssel, majd egy szép gólpasszal hívta fel magára a figyelmet, egy Eto'o-szintű csatárnak szerencsére nem kell annyi helyzet, mint a másik oldalon Hernándeznek vagy Pastorenek. (Egyébiránt Pastoret és Ilicsicset élmény nézni, olyan könnyedén és finoman játszanak, persze a fiatalságuk miattgyakran könnyelműek is, de ha fejben megérnek, igen komoly játékosok lesznek/lehetnek.)Innentől kezdve szünetig pár percenként kaphattunk a fejünkhöz, hogy mit tököl már megint a védelem, szerencsére kihúztuk kapott gól nélkül. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a csapat sajnos tartotta magát a Leonardo alatt megszokotthoz, vagyis elképesztő volt aza szintű fejetlenség, ami védekezésben jellemzett minket, csak az égiek(és Julio César)mentettek meg minket attól, hogy megszórjon(!) minket a Rosanero.

Fordulás után nagyjából ugyanaz történt, ami addig, azzal a különbséggel, hogy a Palermon lehetett érezni, hogy fokozatosan fárad. A hátrányuk miatt(és mert Miccolit már az 55. percben behozta Rossi az emberevő Acquah helyett) fokozatosan nyíltak mega területek a támadóink előtt, Leonardo pedig húzott egy észszerűt, lecserélte az ezen a napon nulla jó megmozdulást bemutató Pazzinit, és behozta Pandevet Eto'o szélső támadó/középpályásposztjára, a kamerunit pedig beljebb küldte Pazzo helyére. Sneijdernek ebben az időszakban volt néhány olyan passza, amely épphogy csak célt tévesztett, lehetett érezni, hogy még egyszer meg fogja találni az oroszlánt, a kérdéscsak az volt,a címzettkihasználja -e ezt. Illetve dehogy volt, hát persze, hogy kihasználta, hisz ettől világklasszis ő! A döntő érdemi része a második találattal nagyrészt lezárult. A hátralévő idő ennek ellenére még tartogatott érdekességeket, ugyanis esett egy szöglet (ami előtt a labda minimum 20 centivel elhagyta a játékteret)utáni Munoz-gól, ahol a védőink helyezkedése újfent megért volna egy misét, nem volt véletlen Julio César dühkitörése. Ha ellenfeleink elkezdtek picit lelkesedni, Milito gyorsan lehűtötte őket(előtte pedig a gólszerzőjük egy valószínűleg pofázásért kapott pirossal), egy meglepően harcos Pandev-labdaszerzés után higgadtan helyezett közelről a hálóba, így kezdődhetett az ünneplés.

Jó volt látni lefújás után a felszabadult és őszinte örömöt a srácokon... Egy furcsa, de mindenképp tanulságos idény lezárása volt ez, hála az égnek happy enddel, holott... Holott bőven alakulhatott volna másképp is a csata, ha minimálisan több tapasztalata van a rózsaszín mezeseknek, könnyen lehet, hogya riválisainkfroclizását olvashatnánk/hallgathatnánk, szerencsére nem így lett. Nálunk asztárjainknak a megfelelő időben volt helyén az esze és a szíve, voltaképp ez döntött a javunkra, semmi más.

Értékelés:

Julio César - Ma is sikerült kétföldöntúli bravúrt bemutatnia, így természetesennagyban hozzájárult a győzelmünkhöz. Világklasszis #1. (7,5)

Nagatomo - Visszafogottabb volt, mint múlt héten, nem is értették meg egymást annyira Zanettivel, de küzdött becsülettel, és az ő oldalán nem igazán folytak támadások. (6)

Ranocchia - Nos, igen... Van még mit tanulnia, főleghatározottságban, bár Chivu nagyon sokszor csinált hülyeséget mellette, amikor elpöckölte előle a labdát például. Volt pár szép mentése, azok húzzák feljebb az osztályzatát. (5,5)

Lúcio - Rögtön a legelején hibázott egy méreteset, onnantól viszont felszívta magát, és végig az igazi Lúciot láthattuk működni. Ollózva, sarokkal, fejjel, mellel, mindenhogy mentett.Világklasszis #2. (6,5)

Chivu - Életmentő becsúszó és megelőző szerelések, hajmeresztő hibák, érthetetlen eladott labdák. Szeszélyes ember a mi románunk. (5,5)

Motta - Szürke eminenciásként robotolt végig, emellett az első gólnál ő indította meg a támadásunkat. (6)

Sztankovics - Lassúnak és enerváltnak tűnt, nem igazán jöttek be a dolgai. (5,5)

Zanetti - Igazi kapitányként a csapat élére állt, végigküzdötte a 90 percet, és még egy kis pluszt(ami igazából egy újabb katartikus élmény volt vele kapcsolatban) is beletett a végén levágott hamisítatlan Pupi-szólóval. Felbecsülhetetlen érték. (6)

Sneijder - Enyhén visszatetsző volt, ahogy minden testi kontaktnál dobálta magát és kérdőn bámult Morgantira, ettől eltekintve viszont... Két gólpassz, a legjobbkor. Világklasszis #3. (7)

Eto'o - Két ziccer, két gól. Kell ennél több? Aligha. Világklasszis #4. (7,5)

Pazzini - Egy kezemen meg tudom számolni a jó megmozdulásait, jogosan kapta őt le Leonardo a 61. percben. (4,5)

Pandev - Sokat segített vissza védekezésben, a végén adott egy pofás gólpasszt, röviden: hasznos volt, tetszett. (6)

Mariga - Pár labdaszerzés, cselsorozat, és egy kiharcolt szabadrúgás. (-)

Milito - Vajon az utolsó gólja volt Inter-mezben?Állítása szerint nem. Meglátjuk(-)

Leonardo - Könnyen ráfázhattunk volna erre a kaotikus védekezésre ismét, Fortuna azonban kegyeibe fogadta a brazil mestert, és ezáltal elhódította első trófeáját. A meccs kétharmadánál jól sikerült belenyúlnia annak alakulásába a Pandev-cserével. És persze a győzelmet -mint tudjuk- sosem kell megmagyarázni. (6,5)

Innentől jöhet az igazi uborkaszezon rengeteg hírrel és átigazolási pletykával, de én a magam részéről már alig várom a felkészülési időszak kezdetét... Forza Inter!