A hónap momentumai - Február

Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni - mondta valamikor Woody Allen. Nagyon boldog csapatunk lehet. Woody Allen híres arról, hogy képes önmagából viccet csinálni. Ez nem azt jelenti, hogy mi innentől csak önmagunkon fogunk nevetni, nevetnek eleget rajtunk a riválisok. A csapat hektikussá tett minket, először még elemeztünk, aztán dühöngtünk, majd sírtunk és nevettünk. Kötelező idén minden fázison átmenni legalább egyszer, hogy megtudd mennyire lehet szeretni egy csapatot. A fő probléma viszont az, hogy az út végén a közöny nevű állomás vár mindenkit. Megnézed a meccset becsületből, szurkolsz, amennyire tőled telik, de már nem vársz semmit tőle. Nem lepődsz meg, ha Chivutávol tartásivégzéssel a kezében fogja a csatárokat, ha Maicon intenzívebben mozog egy hétvégi bevásárláskor, mint a pályán és, ha Pazzini... Ha Pazzini egyáltalán a pályára kerül. Pont ezért változnak a szokásaink, rendhagyó a havi díjátadó.Csak úgy lehetsz boldog, ha szeretsz szenvedni - mondta valamikor Woody Allen. Nagyon boldog csapatunk lehet. Woody Allen híres arról, hogy képes önmagából viccet csinálni. Ez nem azt jelenti, hogy mi innentől csak önmagunkon fogunk nevetni, nevetnek eleget rajtunk a riválisok. A csapat hektikussá tett minket, először még elemeztünk, aztán dühöngtünk, majd sírtunk és nevettünk. Kötelező idén minden fázison átmenni legalább egyszer, hogy megtudd mennyire lehet szeretni egy csapatot. A fő probléma viszont az, hogy az út végén a közöny nevű állomás vár mindenkit. Megnézed a meccset becsületből, szurkolsz, amennyire tőled telik, de már nem vársz semmit tőle. Nem lepődsz meg, ha Chivutávol tartásivégzéssel a kezében fogja a csatárokat, ha Maicon intenzívebben mozog egy hétvégi bevásárláskor, mint a pályán és, ha Pazzini... Ha Pazzini egyáltalán a pályára kerül. Pont ezért változnak a szokásaink, rendhagyó a havi díjátadó.

1. A legröhejesebb védő/kapus

Az igazság az, hogy a múltban is gyűjtöttük az olyan védőket, akiken többet lehet röhögni, mint egy régi Benny Hill ismétlésen (ez kihívás?), de az elmúlt években naivan elhitettem magammal, hogy annak a kornak vége. Volt itt egy Gresko vagy Domoraud is, hogy egy Francesco Coco-t meg se említsek (a francba, mégis sikerült). Úgy néz ki méltó utódjuk lesz Ranocchia, az olasz védőtalentum, aki mindent elmondhat magáról - lassú, gyengék a reflexei, ideges, nehezen fordul és pontatlanul céloz -,amit egy tolószékes, félvak,vietnamiveterán eltud. Legfeltűnőbb tulajdonsága mégis, hogy több helyzetet dolgoz ki a kapunk előtt, mint az ellenfelek támadói. Csak azt sajnálom, hogy nem nézhetem meg egy meccsen Pazzini ellen. Vélhetően, azért játszik mindkettő nálunk, hogy a tifosók ne jöjjenek rá éles helyzetben, hogy már évekkel ezelőtt megásták az olasz futball sírgödrét. Emberünk akcióban:

2. A legröhejesebb középpályás

Léteznek jó szemű játékos megfigyelők, akik kiszúrják, hogy kire van szüksége a csapatuknak. Léteznek, jó szemű edzők, akik tudják, hogy mikor melyik játékost, hova kell beállítani. Aztán léteznek jó szemű elemzők, akiknek feltűnik, hogy az adott választás, az adott meccsre jó volt-e vagy sem. De amikor a rossz szemű szurkolók verik (nem sörtől) habzó szájjal az asztalt, hogy az a gyerek ott középen, még egy labdát sem tudott átvenni, akkor érdemes elgondolkozni, azon, hogy léteznek-e jó szemű elemzők, akik segítik a jó szemű edzők munkáját, hogy jó szemű játékosmegfigyelők dolgozzanak a klubnál. Ha Sztankovicsnak megmutatjuk az egy évvel ezelőtti felvételeket, jövőbeli önmagáról, akkor még ott helyben visszavonul, a BL történelem egyik legnagyobb gólját hagyva ránk emlékül. Most viszont már ott tartunk, hogy nem csak a horvát Inter fanatikusok ragadnának kaszát és kapát, hogy megmutassák Dekinek, hány hasznos dolgot lehet még csinálni egy élettel, azon kívül, hogy agyvérzést generálunk néhány jobb sorsa érdemes szurkolónak.

3. A legröhejesebb támadó

Pazziniről mindent elmondtunk már, amit lehet, sajnos újdonsággal nem tudunk szolgálni. Őszintén a fejembe vettem, hogy forgatok egy dokumentumfilmet futballistává válásáról. Beszélnek majd a gyerekkori barátok, edzők illetve a családtagok, megtudjuk, hogy Giampaolo honnan örökölte a tehetségét, aztán kiderítjük, hogy miért nincs neki, és, hogy ki a felelős, azért, hogy nem egy szöges léccel adták a tudtára, úgy körülbelül 7-8 éves korában, hogy mások szórakozását elrontani ritka egy gusztustalan dolog. Pazzini egy örök talány marad, abból a fajtából, amit nem megfejteni akarok, hanem összegyűrni, mint egy galacsint, behajítani a kukába, felgyújtani majd eloltani a szemeteskosarat, úgy 7-8 alkalommal, kiönteni a hamut az utcára, végül türelmesen várni, hogy jöjjön egy monszun évszak. Hiányozni fog, ha egyszer elmegy.

4. Aki még most is meglepetést okozott

Nem akartunk túl negatívak lenni, hisz mégiscsak szereztünk egy egész pontot februárban. Van, aki megérdemli, hogy ne öntözzük sósavval az ánuszát. Egyfelől Andrea Poli, aki annak ellenére alig kap lehetőséget, hogy megtanították a passz a bonyolult műveletére. Tudjuk, hogy ügyes, tehetséges fiatal, nyilvánvaló, hogy nem játszhat. Még időben el kell takarítani, hátha egy riválisnál majd világklasszis lesz. Aztán Lúcio, aki most érzi először igazán, milyen, amikor egy egyszemélyes kereszteshadjáratot vívhat. Ő, az aki még nem vesztette el minden hitét.Diego Milito statisztikailag nem zárt rossz hónapot, sajnálatos, hogy góljainak elosztásában, nem spártai elveket követte. Jutalmuk, hogy ők korbácsolhatják meg Pazzinit.

5. Legröhejesebb pillanat

Milito lőtt egy mesternégyest, ez elég egyedülálló dolog ebben a ligában, mi mégis sikeresen 4-4-et játszottunk a Palermóval. Ezen a meccsen próbáltuk ki, hogy mit bír el a Herceg, mint csapatunk legjobbja. Ranieri lecserélte mögüle, a harmadik, majd a második legjobb emberünket (Poli, Sneijder), hogy végül magát a Militót is lehozza. Az utolsó művelet után már ő sem volt képes újabb gólra, így vereséggel felérő döntetlent játszottunk.

6. Legostobább döntéseink

Szoros összefüggésben az előző kategóriával, mint a bevezetőből kiderült, mindenen egyszerre röhögünk, dühöngünk és sírunk, így érdemi különbség nincs a között, mikor megverjük magunkat vagy mikor az ellenfél ver meg minket. De kérdéseink vannak: Sztankovics miért szerepel Poli és Palombo kárára? Forlán miért játszik néha szélsőt? Zárate mit keres még itt? Chivu miként kerül a pályára? Ranocchia, hogy lett futballista? Pazzini miért létezik?

A továbbiakban: Moratti miért adja el a legjobbjainkat? Branca miért nem tudja őket pótolni? Ranieri miért gondolja, hogy ezt hívhatjuk futballnak?Ranieri miért nem akar lemondani? Moratti miért nem akarja kirúgni őt? Vannak olyan kérdések, melyek nem szorulnak válaszra.