A tisztítótüzet várva

Vágólapra másolva!

2012.03.25. 15:03

Címkék

Nem ezek Interista mivoltunk legszebb hónapjai, annyi szent. Persze ezzel nem mondunk újat senkinek, megénekeltük, megsirattuk, tollba mondtuk, kőbe...

Nem ezek Interista mivoltunk legszebb hónapjai, annyi szent. Persze ezzel nem mondunk újat senkinek, megénekeltük, megsirattuk, tollba mondtuk, kőbe véstük. A tüdőosztályon is több életkedvet találni lassan, pedig ott egynémely ember előtted leheli ki a lelkét egy százas marlboro kíséretében. Ilyen időkben is jönnek még csapások, jelesül, hogyelmegyünk Torinóba, ahol az újfent trónra tartó Juve győzelméhez kéne asszisztálnunk.Nem ezek Interista mivoltunk legszebb hónapjai, annyi szent. Persze ezzel nem mondunk újat senkinek, megénekeltük, megsirattuk, tollba mondtuk, kőbe véstük. A tüdőosztályon is több életkedvet találni lassan, pedig ott egynémely ember előtted leheli ki a lelkét egy százas marlboro kíséretében. Ilyen időkben is jönnek még csapások, jelesül, hogyelmegyünk Torinóba, ahol az újfent trónra tartó Juve győzelméhez kéne asszisztálnunk.

Úgy vagyunk már vele, mintegy negyvenes útszéli:csak essünk túl rajta apukám,minél gyorsabban, estére a városba kell érnem, amíg be nem zár az utolsó italbolt.Várjuk a végét, hátha az megváltást hozhat. De addig is túl kell lenni az olyan szenvedéseken, mint ez a mai. A börtönbanda bosszúra éhes, hogy mennyire jogosan azt nem tisztem megítélni, ami tény, hogy akárhogy, akárhol ésakármikor tűznek minket a zászlójukra, azt kéjes örömmel fogják tenni. A gond az, hogy erre most hatványozott esélyeik vannak.

Persze egy rangadóra sohasem adja könnyen magát az ember, hiába vagyunk megtépázott becsületű, sárba tiport, félkarú, -májú, -veséjű haldoklók, ez olyan kell legyen, mint az akciófilmekben a végső összecsapás. Ha most mi játsszuk a rosszfiút? Legyen így, voltak már eleget ők a túlsó végén. A gonosz sosem tud szépen meghalni, mindig van egy utolsó húzása, amikor azt hiszed, hogy már rég nyomkodja a Sátán feliratú kapucsengőt pár ezerkilométerrelalattunk. Egy utolsó alattomos trükk, nem kell elegánsnak lennie, akkor már oly mindegy. Szerintük mi vagyunka gonosz, ha így van, akkorlegyen ez a mi utolsó dobásunk.

Ugye van az életben az eleve nyerő helyzet, a win-win szituáció. Jelenleg annyira mélyen vagyunk, hogy ez a totális ellentéte, a lose-lose helyzet. De a kettő kevéssé tér el egymástól.Akinek már nincs semmije, az nem is veszíthet el semmit. Minden mindegy alapon, csak győztesen jöhetünk ki a ma estéből. Meg kell béküljünk vele, hogyvalamelyik riválisunk, bajnok lesz idén, ez tény.A jó győzni fog, mondják ők. Mi már nem győzhetünk, nem is lehetünka jó. Viszont lehetünk még aza gonosz, amelyiklassan leheli ki a lelkét és a nem várt pillanatban keresztbe tesz. Ha ez minden, amit kihozhatunk az idényből, ám legyen, valahogymegbarátkozunk a tisztítótűzzel.

Nem ezek Interista mivoltunk legszebb hónapjai, annyi szent. Persze ezzel nem mondunk újat senkinek, megénekeltük, megsirattuk, tollba mondtuk, kőbe véstük. A tüdőosztályon is több életkedvet találni lassan, pedig ott egynémely ember előtted leheli ki a lelkét egy százas marlboro kíséretében. Ilyen időkben is jönnek még csapások, jelesül, hogy elmegyünk Torinóba, ahol az újfent trónra tartó Juve győzelméhez kéne asszisztálnunk. Úgy vagyunk már vele, mint egy negyvenes útszéli: csak essünk túl rajta apukám, minél gyorsabban, estére a városba kell érnem, amíg be nem zár az utolsó italbolt. Várjuk a végét, hátha az megváltást hozhat. De addig is túl kell esnünk az olyan szenvedéseken, mint ez a mai. A börtönbanda bosszúra éhes, hogy mennyire jogosan azt nem tisztem megítélni, ami tény, hogy akárhogy, akárhol és akármikor tűznek minket a zászlójukra, azt kéjes örömmel fogják tenni. A gond az, hogy erre most hatványozott esélyeik vannak.

Persze egy rangadóra sohasem adja könnyen magát az ember, hiába vagyunk megtépázott becsületű, sárba tiport, félkarú, -májú, -veséjű haldoklók, ez olyan kell legyen, mint az akciófilmekben a végső összecsapás. Ha most mi játsszuk a rosszfiút? Legyen így, voltak már eleget ők a túlsó végén. A gonosz sosem tud szépen meghalni, mindig van egy utolsó húzása, amikor azt hiszed, hogy már rég nyomkodja a Sátán feliratú kapucsengőt pár ezer kilóméterrel alattunk. Egy utolsó alattomos trükk, nem kell elegánsnak lennie, akkor már oly mindegy. Szerintük mi vagyunk a gonosz, ha így van, akkor legyen ez a mi utolsó dobásunk.

Ugye van az életben az eleve nyerő helyzet, a win-win szituáció. Jelenleg annyira mélyen vagyunk, hogy ez a totális ellentéte, a lose-lose helyzet. De a kettő kevéssé tér el egymástól. Akinek már nincs semmije, az nem is veszíthet semmit. Minden mindegy alapon, csak győztesen jöhetünk ki a ma estéből. Meg kell béküljünk vele, hogy valamelyik riválisunk, bajnok lesz idén, ez tény. A jó győzni fog, mondják ők. Mi már nem győzhetünk, nem is lehetünk a jó. Viszont lehetünk még az a gonosz, amelyik lassan leheli ki a lelkét és a nem várt pillanatban keresztbe tesz. Ha ez minden, amit kihozhatunk az idényből, ám legyen, valahogy megbarátkozunk a tisztítótűzzel.