Aki a hátsó ajtón érkezett

Pár hete épp nyílt szerkesztőségi vitát folytattunk Diego Milito megítéléséről, arról, hogy mekkora szeletet vesz ő ki az Inter történelméből, hogy van-e alapja a 22-es számú mez visszavonultatásának. Rátok bízom ezen kérdés eldöntését, de szerintem a lényeg nem ez. Nem az a fontos, hogy hivatalosan is tisztelegjünk a Herceg előtt, a Diego Milito jelenség nem itt kezdődik, nem ez adja az esszenciáját. Sőt szinte csak ellentétben van vele. Ez az ember a hátsó bejáraton érkezett, előtte nem kell formálisan meghajolni. Pont, ezért, ez egy nem hivatalos tisztelgés.Pár hete épp nyílt szerkesztőségi vitát folytattunk Diego Milito megítéléséről, arról, hogy mekkora szeletet vesz ő ki az Inter történelméből, hogy van-e alapja a 22-es számú mez visszavonultatásának. Rátok bízom ezen kérdés eldöntését, de szerintem a lényeg nem ez. Nem az a fontos, hogy hivatalosan is tisztelegjünk a Herceg előtt, a Diego Milito jelenség nem itt kezdődik, nem ez adja az esszenciáját. Sőt szinte csak ellentétben van vele. Ez az ember a hátsó bejáraton érkezett, előtte nem kell formálisan meghajolni. Pont, ezért, ez egy nem hivatalos tisztelgés.

2010 nyarának elején járunk, Diego Milito a futball világ csúcsán ül, nem kisebb nevekkel osztozik közös trónon, mint Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Kaká vagy Ronaldinho. Tündérmesébe illő története van a fiúnak, szinte napra pontosan három évvel ezelőtt, azaz 2009 május 20-án igazolt a Genoa csapatából az Internazionaléhoz. A hátsó bejáraton keresztül érkezett, a közvélemény szerint a cserepadra. Nem értették igazán az Inter szurkolók, jó, hogy eredményes, de mégis csak 30 éves és a Real Zaragoza, meg a Genoa nem az Inter, akármennyire is jó csapatokról beszélünk. Ilyen és ehhez hasonló vélemények lengték körül a transzfert, mindegy, a cserepadra jó lesz. Aztán eladtuk a svédnek álcázott balkáni őstulkot, és Milito lényegében előrelépett a sorban. Samuel Eto'o ide vagy oda, ő volt az egyetlen tipikus centerünk, aki átvehette Ibrahimovics helyét.

Mindenki ismeri a triplázó év történetét, hogy hogyan lett az ismeretlen koldusfiúból Herceg, hogy miként előzte meg egy közepes szintű futballista a címlapokon a gyerekkoruktól fogva körülrajongott zseniket. Pont ezért a történetünk, igazából ott kezdődik, ahol a hős elbukik.

Ahol vége a pop-corn illatú, álomgyári sztorik, mézes-mázas főcímének, amit nem lehetbetuszkolnia happy end címke alá. Ott kezdődik a valóság. Ott indult be Diego Milito története. Borzalmas másfél éve volt, a megjárta a poklot című közhely nem is fejezi ki igazán, azt, amit átélhetett. Mivel olyan magasról zuhant rekordsebességgel, olyan mélyre, hogy azt feldolgozni is nehéz lehet. Nem véletlenül viccelődtem Milito idegösszeomlásával, vagy Mourinho iránti olthatatlan szerelmével.

Nem csak sérült volt, lelkileg is megsérült. Más magyarázat nincs, arra a kritikán aluli kóválygásra, amit bemutatott. Hogy képtelen volt gólt lőni, hogy mintha nem is önmaga lett volna. Más magyarázat az ilyesmire nincs:

Kezdődött minden azzal, hogy kimaradt az Aranylabdára nevezettek 23-as listájáról, persze az Aranylabda egy marketing díj, de ez nagyon is fontos tényező. Jól mutatta Milito labdarúgásban betöltött helyét. Egy eleddig ismeretlen, öreg, eladhatatlan figura, nincs, ami alapján termék legyen, ő csak egy futballista, a sok közül. Aztán a sérülései miatt nem tudott talpra állni a 2010/11-es szezonban, 8 góllal fejezte be, utoljára 9 évvel azelőtt Argentínában történt vele ilyen (38 meccs, 9 gól), a harmadik profi szezonjában.

Megkezdődött az egyszezonos Milito éra. Az Inter szurkolók jó része is elhitte, hogy Diego Militóban ennyi volt és nem több. Jött, betöltötte tiszavirág életű küldetését, majd távozik. Szó volt az eligazolásáról, nem is sajnáltuk volna annyira, ha rendes összeget fizet valaki. Egyrészt nem volt (nincs) pénz, másrészt jó volt, szép volt, de elmúlt. A ködös emlékekből nem lehet megélni, aki a csodaszámba menő Herceget akarja látni, annak javasoltuk a youtube-ot, az Inter, Milito és 2010 kulcsszavakkal, máshol már úgysem lesz rá alkalma. Azt gondoltuk, Mourinho nélkül ő sem működik. Hisz az Inter csak Mourinhóval működött, a játékosait előtte sem jegyezték sehol. A bukottak serege, élükön Militóval, aki középcsapatok sztárja, nem több annál.

Aztán egy újabb katasztrofális ősz után megkapta az aranykuka díjat, a Hercegből végleg udvari bolond lett. Lekezelték, kinevették, eldobták. Nem felelt meg a tökéletes mintának, már semmilyen szempontból. Annak a tökéletes mintának, amit a világ elvár, vagy, amit önmaga gyárt, kinek, hogy tetszik. Így nem maradt más, mint nevetni rajta. De pont ettől lett ember, ettől egyszerű futballista, emiatt fogunk emlékezni rá.

Mert, ebben a szezonban, fókuszálva a második felére, egy egészen más Diego Milito futott ki a gyepre. Fogalmam sincs mi ennek az oka, Ranieri, a közösség, az aranyszemetes díj, vagy, hogy tényleg mindenki csak szánta őt, nem tudom, de nem is akarok ál-szakmai fejtegetésebe bonyolódni. Egyszerűen visszatért, lőtte a gólokat, rettegésben tartotta a védőket, meghatározta az összjátékunkat, mindig volt esélyünk, ha ő a pályán volt. Volt, hogy négy gólt lőtt a Palermónak vagy épp mesterhármast szerzett a milánói derbin (60 év után). Ilyenpáratlan dolgokat csinált, pláne a calcio szemszögéből nézve. Nélküle tényleg valahol a nihil és a lakatlan sziget közötti zátonyon végezzük magunkra hagyva. Nem mintha, a hatodik helyre büszkék lehetnénk, de legalább esélyünk és reményünk is volt. Nem akarom tudni, hogy Milito nélkül mink lett volna.

Meggyőződésem, hogyha nem kerül mélyre, nem lesz igazán maradandó a neve. Ami az utóbbi két évében történt az talán maradandóbb nekem, mint a triplázó szezon minden csodája, mint a BL döntő katarzisban kitörő öröme. Habár a világ onnan ismeri, örökké azzal kapcsolatban fogják emlegetni, azért emlékeznek majd rá. Én viszont emiatt a két év miatt.Meg kell követnem magam, őszintén mondom, hogy lelkiismeret furdalásom van. Lelkiismeret furdalásom van, mert én is leírtam Diego Militot, én is elhittem, vagy velem is elhitették - lényegtelen -, hogy ő nem több vagy jobb az átlagnál. És lehet, hogy nem is jobb, de, hogy több, az biztos.

Ezért ő az igazi futballista. Csak egy futballista, a sok közül. Nem körül rajongott és egekbe emelt szupersztár, akinek a mezét boldog-boldogtalan magára húzza, akire minden gyerek azt mondja, hogy olyan akarok lenni, mint ő.Nem Isten, nem hős, nem zseni,csak egy ember, aki tette a dolgát. Aki akkor is gürizett, amikor semmi sem jött össze, akkor is küzdött, akkor is folytatta, amikor már nem vártuk.Nem a góljai miatt,hanem ezért lesz ő legenda. Harminc felett. A hátsó ajtón érkezett, és a hátsó ajtón is fog távozni. De abban a pillanatban senkit sem fog érdekelni a főbejárat.