A belga Terminátor megérkezett

Hivatalossá vált a Bologna középpályásának, Gaby Mudingayinak az érkezése. A belga játékos kölcsönbe érkezik egy évre, 750 000 eurós opcióval. Sokak szerint ő testesíti meg az Inter rohamléptekben pusztuló ázsióját és letűnt korszakát. Mit keres itt, egy igazi nagy csapatban sosem játszó kisiparos, noname favágó, aki ráadásul fiatalnak sem mondható, ennyire futja? Teszik fel a kérdés sokan. Továbbá nem illik a fiatalítási koncepcióba sem, meg mennyire méltatlan már az egész csávó az Interhez. Ezt kérdést járjuk egy kicsit körbe és egy minimális elmélkedés a középpálya összetételéről a katt után.Hivatalossá vált a Bologna középpályásának, Gaby Mudingayinak az érkezése. A belga játékos kölcsönbe érkezik egy évre, 750 000 eurós opcióval. Sokak szerint ő testesíti meg az Inter rohamléptekben pusztuló ázsióját és letűnt korszakát. Mit keres itt, egy igazi nagy csapatban sosem játszó kisiparos, noname favágó, aki ráadásul fiatalnak sem mondható, ennyire futja? Teszik fel a kérdés sokan. Továbbá nem illik a fiatalítási koncepcióba sem, meg mennyire méltatlan már az egész csávó az Interhez. Ezt kérdést járjuk egy kicsit körbe és egy minimális elmélkedés a középpálya összetételéről a katt után.

Nézzük a szilárd tényeket: Mudingayi már 4 éve a nem túl acélos Bologna játékosa, egy olyan klubnak, melynek a biztos bent maradáson kívül semmilyen más reális célja nem lehet egy adott idényben. Mivel Gaby októberben tölti a 31-et, egy kis számológépes pötyögés után gyorsan ki lehet számolni, hogy gyakorlatilag 27 éves korában - egy védekező középpályásnak kb. ez a zenit - pályafutása érdemi része lefutott, címekre, európai kupában való szereplése nagyon nem kell hajtani. Gyerekkori, poszteres álmoknak annyi. Szóval valamennyire mindenképp helytálló a lesajnáló hangnem. Ráadásul sosem tartozott a tehetségesebb, vagy valamiben kiugró játékosok közé, hajtott, küzdött, robotolt, ennyire tellett. Viszont az éremnek két oldala van.

A bolognai évek viszont tagadhatatlanul építő jelleggel hatottak a játékára. Mudingayi hajtós, küzdős, agresszor játéka lesimult, letisztult, a rutin megszerzésével minőség is párosult a mennyiséghez. A whoscored-őrület tükrében az elmúlt 3 év mutatói (meccs, tackle, interception, fouls):

1. 2009/2010: 21, 96, 83, 77.
   
2. 2010/2011: 32, 106, 64, 79.
3. 2011/2012: 33, 162, 82, 83.
   

A statisztika kétélűségére példaként szolgáljon, a tavalyi, gyakorlatilag leggyengébb szezonját nyújtó Cambiasso adatai: 37, 119, 83, 43.

Ergo, Cambiasso mutatói igazából teljesen rendben vannak, ahhoz képest, hogy voltak borzasztóan gyenge időszakai. Valószínűleg élénkebben él bennünk a bűnrossz időszaka, mikor a csapat is rettenetesen mélyen volt, és a sok-sok güris meccs elvész. Viszont Mudingayi mutatói Cambiasso átlagához képest igencsak masszívak, hiába kétélű dolog a statisztika, tehát nem feltétlen jelenti azt, hogy az adott játékos feltétlenül jól teljesített, a nagy számok törvénye viszont ritkán hazudik. Ugyanis Cambiasso 2009/2010-es (30, 78, 92, 27.) és 2010/2011-es (30, 74, 60, 29.) szezonjaihoz viszonyítva - ami már egy komolyabb idő intervallum, ergo Cambiasso átlagos teljesítményét jól modellezi, tehát levonhatóak bizonyos következtetések - láthatjuk, hogy a belga fiú bizony jó munkát végez. A feltűnő különbség a szabálytalanságok száma között van, több mint kétszer annyit szabálytalankodik Mudingayi, de egyrészről Cambiasso az átlag középpályásokhoz képest nagyon keveset szabálytalankodik, továbbá ez nem jelenti az, hogy a belga csontfűrészelésben van otthon, ugyanis az utóbbi három szezonban egyszer állították ki, olaszországi tartózkodása alatt sem nagy ez a szám, 8 szezon alatt mindössze 3-ra rúg. Magyarán Muntari effektustól nem kell tartani.

Mudingayi, egy szó mint száz, a bolognai évek alatt beérett. Ha nem is top játékos lett, de saját posztján egy nagyon hasznos, lényegében sallangmentes, rutinos, megbízható, mondhatni remek játékossá vált. Köztudott, hogy nincsen pénze a klubnak, funkcióját tekintve hasonló minőségű megoldást ennyi anyagi ráfordítással gyakorlatilag képtelenség lett volna tető alá hozni. Persze borul az egész, ugyanis ez mind csak papíron szép, ha Gaby gyengén fog muzsikálni, és a középpályán nem tudja pótolni azt az űrt, ami tavaly Motta távozása után, tavaly előtt pedig Leo érkezésével keletkezett. Mert titkon ezt reméljük tőle, hogy ha évekre nem is, de legalább jövőre megoldjaaz új keletű problémáit a középpályának. Az, hogy hol fog játszani, egy remek kérdés. Stramaccioni leginkább a 4-2-3-1-es felállást preferálja, ahol minden bizonnyal Cambiasso és Guarin lesz a két bérletes. 4-3-3 a másik kedvelt felállás, ott pedig Sztankovics kerülhet előbb Mudingayi helyére, mint mélységi irányító, ahol tavaly év vége felé egész korrekt teljesítményeket nyújtott. A probléma ezzel az, hogy Cambiasso érzésünk szerint lényegében már csak névben és a klubnál kialakított nimbuszával előzi meg Mudingayit, a belga, manapság már jobb labdaszerző, és sajnos elég valószínűnek tartjuk, hogy igen sokat fog ülni a padon, annak ellenére, hogy elméletben ez mindenképpen egy jól kivitelezett, és logikus igazolás volt Brancáéktól, várjuk, hogyan sül el a pályán, a gyakorlatban.