Jönnek az elefántok

Vagy az argentinok? Az is jogos lenne, hiszen a szicíliaiak 9 argentint foglalkoztatnak a keretben, ennek a zöme rendszerint helyet is kap a kezdőben. Annak ellenére, hogy nem játszunk rangadót, igen fontos forduló következik. Egyrészről több közvetlen rivális is egymással játszik, tehát ha sikerülne behúzni ezt a meccset, mindenféleképpen nyernénk a fordulón, hiszen mind a 4 csapat nem nyerhet, tehát közelebb lopózhatunk vagy még jobban leszakíthatjuk az adott riválisainkat. A Juve-Napoli, és a Lazio-Milanról beszélünk.

A Catania a vérét a bennmaradásért adó kiscsapatból mindenki számára kellemetlen középcsapattá nőtte ki magát az elmúlt években. Mi pedig kiegyensúlyozott nagy csapatból egy jó játékosállományú, de botladozásra hajlamos csapat lettünk, tehát távolról nézve akár kiegyensúlyozott erők párharcának is tekinthetjük ezt a párosítást, ergo jó lesz vigyázni. Idén a Catania mindenre képes. Képes a vele azonos erősségű csapatokat leverni (Genoa, Atalanta, Parma) és simán kikapni tőlük (Bologna 4-0). Közben szereztek két pontot Róma farkasos felében, és gyakorlatilag egész meccsen emberhátrányban a Nápoly ellen odahaza.

A Catania legújabb identitását az olasz foci egyik új felfedezettjétől, Vincenzo Montellától kapta. A "kisrepülő" által bevezetett és meghonosított felálláson az új edző, Rolando Maran - aki eddig inkább csak a másodosztályban tevékenykedett - jó érzékkel egyelőre nem változtatott. Érdekesség, hogy a 4-3-3-at rajtuk kívül csak a Roma alkalmazza. A középpályájuk egy tipikus labdaszerzőből (Izco/Biaganti), egy mélységi irányító/elősöprögető (Almiron) és egy box-to-box, klasszikus középső középpályásból áll (Lodi). Talán legutóbbi a legfontosabb ember az elefántoknál, Alejandro Gómez mellett, akivel mi is szemezgettünk a nyáron. Három támadóval játszanak, két jól passzoló, egy az egyekben jó, gyors szélsővel a már említett Gómez és Barrientos személyében, illetve Bergessióval centerben, akinek a whoscored adatlapja finoman szólva szerény, nulla erény mellett gyenge pontja a passzolás. Bár tőle ez belefér, mert ahogy már mondottuk volt, a két szélső és Lodi is remekül passzol, tehát kontrákra és a gyors összjátékra minden bizonnyal Stramaccioni is kiemelten felhívja a figyelmet holnap az izzadságszagú öltözőben.

Nálunk több érdekes szerepcsere is kinéz a felállásban. A válogatottból visszaérkezők pihenőt kaphatnak, ezért előfordulhat, hogy végre megnézhetjük a belga kannibálunkat a San Siróban kezdőként. Továbbá a többszörösen és jogosan kegyvesztett Jonathan is visszatérhet, hiszen Pereira és Nagatomo is válogatott meccsen volt, tehát az is megtörténhet, hogy a kimondottan gyenge szezonrajtján most köszörülheti a golyófejű brazil. Ha már az új Maicon nem lesz, legalább a parmai arcát hozhatná Sztojka Iván távoli rokona. Másik hír a védelemből, hogy Silvestre elkapta Stramát és érdeklődött az őt érintő, meglehetősen látványos diszkriminációról, amire Strama azt felelte, hogy ne aggódjon, nem írta le végleg és fog még szerepet kapni, de egyelőre az eddig jól bevált Béka-Fal-Jézus triót engedi a pályára, ha megengedi.

Dilemma Sneijder kidőlésével az irányító poszt. A hírek szerint Strama, Guarín és Coutinho között apellál. Amit mi nem értünk. Palacio felépült, egészséges. Persze, valószínűleg Strama Palaciót Cassano szerepkörében képzeli el elsősorban, de úgy gondoljunk, Kozsó bőven alkalmas Coutinho által a Milan és a Fiorentina ellen betöltött szerepre. Miért? Palacio a gyors labdakihozatalokra ugyanúgy képes, a labdák megjátszásában minimum olyan jó, ha nem jobb, mint a kis brazil, és valamivel jobb a fizikuma is, tehát nem nyomnák el olyan könnyen, bizonyos szituációkat érzésünk szerint jobban meg tudna oldani. A védekező munkájával és a hozzáállásával pedig sosem volt gond, szerintünk abban is erősebb mint a kis Fülöp. Guarínos verziót pedig azért nem támogatjuk, mert nem hiszünk egyelőre a kolumbiai jelentős formajavulásában, és ez túl defenzív felállás lenne. Ha Guarín bombaformában lenne, támogatnánk az ötletet, mert a key passok ott vannak a vénában, és plusz ember lenne a védekezésben, szóval abszolút működőképes lenne, de egyelőre Fredy nincs abban a színvonal-állapotban, hogy ez a variáció létjogosult legyen.

A játék képe szempontjából szintén érdekes mérkőzés következik, hiszen gyakorlatilag most vizsgázik hétköznapi ellenfelekből az új és egyelőre sikeres 3 védős rendszer. A Chievo ellen szörnyen kezdetleges formáját láttuk egy kimondottan gyenge ellenféllel szemben, míg a Fiorentina és a Milan ellen a felállás védekező erényei kerültek sokszor már-már aggasztóan előtérbe. A Catania ellen több kérdésre is várjuk a választ. Mivel a Fiorentina és a Milan ellen is hamar megszereztük a vezetést, lényegében nem tudjunk, hogy magát a támadásszervezést és labdatartást, hogyan képzeli el Strama. A Fiorentina ellen a lilák meglepően gyenge középpályás védekezése miatt kapuig mentünk bárhol megszerzett labdákkal, míg a Milan ellen a gól előtti nyúlfarknyi időben a labdakihozatalok zavarásával próbáltuk minél magasabban megszerezni a labdát és a támadást építeni. Cassano és Milito a kapust és a védőket zavarta közvetlenül a tizenhatosnál, addig a középpálya a magasabban helyezkedő megjátszható embereket vette fel. A Milito-Abbiati bakiparádé ebből lett. Kérdés, hogy a labdaszerzést így akarjuk megoldani, mert mélységből nem igazán megy, csak a védelmi vonalban, amiből a labdatartási és kihozatali problémáink vannak. Afelől viszont nincs kétségünk, hogy vezetés megszerzése esetén kezdődik a két rangadón unalomig gyakorolt palánk-védekezés: hét ember egy vonalban és destroy.

Labdabirtoklásban kiegyenlített meccsre számítunk, rajtaütésszerű Inter-akciókkal, minimális és meddő cataniai mezőnyfölénnyel, ami Inter vezetés esetén el is mozdulhat ebből az intervallumból. Egy közhelyt is durrantsunk a végére, a várható végeredmények a realitás talaján: 1-0, 2-0, 2-1, 3-1, 3-2; 0-1, 1-1, 1-2, 2-2, 0-2.