Antonio Conte legendája

Fura a cím, ugye? Talán egyesek szemét szúrja is. Megértem. Inkább elmesélem miről is van szó. Ma este játsszuk a Derby d'Italiát, mely "címet" kissé kicsinyesen meg akartak fosztani a párosítástól. Viszont, ha valamikor igen, akkor most áll a Juve elleni mérkőzésünkre a kitüntetett figyelem (egyébként mindig, de ez más kérdés) Ugyan már rég leáldozott az Európában hódító Mourinho csapat ideje, a hírmondóink utolsó pillanataikat tölti kék-feketében, sokaktól könnyes búcsút vettünk. Közben a Juve újra felemelkedett, balgaság volna nem elismerni, hogy az övék az erőnyerő pozíció. Ha Stramaccioni meg akarja dönteni a statusquót, annak ma kell nekilátnia, legalábbis jelképesen, mert ma találkozik először Contéval. Az részletkérdés, hogy őt ki képviseli épp a másik padon. Ez az új csapatunk 1. mérföldköve, de mennyi lesz még?Fura a cím, ugye? Talán egyesek szemét szúrja is. Megértem. Inkább elmesélem miről is van szó. Ma este játsszuk a Derby d'Italiát, mely "címet" kissé kicsinyesen meg akartak fosztani a párosítástól. Viszont, ha valamikor igen, akkor most áll a Juve elleni mérkőzésünkre a kitüntetett figyelem (egyébként mindig, de ez más kérdés) Ugyan már rég leáldozott az Európában hódító Mourinho csapat ideje, a hírmondóink utolsó pillanataikat tölti kék-feketében, sokaktól könnyes búcsút vettünk. Közben a Juve újra felemelkedett, balgaság volna nem elismerni, hogy az övék az erőnyerő pozíció. Ha Stramaccioni meg akarja dönteni a statusquót, annak ma kell nekilátnia, legalábbis jelképesen, mert ma találkozik először Contéval. Az részletkérdés, hogy őt ki képviseli épp a másik padon. Ez az új csapatunk 1. mérföldköve, de mennyi lesz még?

Sokadik utódom tollából

Ismét a zebrafarmmal találkozunk, így felvezetőként egy érdekes történetet akartam elétek tárni. Bár, amihez közük van az nem lehet szimplán érdekes, inkább elrettentő. Törtem a fejem, hogy mi újat tudnék kitalálni, a blog több, mint 80 éves történetében talán már mindenféle szempontból megközelítették ezt az örök párosítást. Kutakodtam a régi írások között, és találtam valamit a blog egykori, még kiforratlan korszakából. Csabinter múltidéző posztjai érdekes információkkal szolgálnak, vigyázat ezek a kezdeti idők, nem sokkal vagyunk a legendás, első triplázós szezon után, így a link csak annak működik, akinek megvan a megfelelő programja a 2D-s írások megnyitásához. Igen, sajnos az ósdi rendszer.

Valamikor régen, a 2010-es évek elején Antonio Conte irányította a Juventust. Gondolom, nem mondott sokat a név. Nekem sem. Conte játékosként, majd edzőként is a Juvét szolgálta, és az ő köreikben a mai napig egyfajta underground legendaként él. Nem akkora név, mint Lippi vagy De Ceglie (fun-fact: utóbbi pár szezonon keresztül Conte játékosa is volt), csak a kemény csíkos vonalas zebrák ismerik, sokadik jelképe lett annak a paranoid képzelgésnek, hogy a Juventust a pályán kívül el akarják nyomni az ellenfelek. Egy el nem ismert hős, mint Luciano Moggi. Ez az a kor, amikor még a második csillagra hajtottunk és a torinóiaknak tízzel több bajnoki címük volt.

Contét 2011-ben nevezték ki a Juventus vezetőedzőjének, egy évvel korábban, mint legeredményesebb edzőnket, Andrea 'Stramagic' Stramaccionit (az egykori, Peking Stadion előtt álló szoborcsoport középső tagja őt ábrázolta, sajnos a létesítmény annyira megrongálódott a nagy háború idején, hogy elbontották, a szoborcsoport maradványai a stadiontúrán megtekinthetőek). Valóban remekül kezdett, első évében veretlen bajnoki címet ünnepelhetett a Juventus padján. Ez akkor is elismerésre méltó, ha tudjuk, hogy később mi történt vele. Óriási sikerként könyvelték el ezt a Juventinók, ami érthető, kilenc éves böjt végére tett pontot az öreg hölgy (a közte eltelt időszakba tartozik a Juventus első címfosztása). Az igazsághoz tartozik, hogy ez a szezon Muntari-gólja néven íródott bele a történelemkönyvekbe. Sulley Ali Muntari, ghánai - ma az Egyesült Afrikai Nemzetszövetség része -, játékosunk volt, akkoriban az AC Milant szolgálta. Látszik, hogy régen letűnt kor ez, a kisebbik milánói gárda még stabilan elsőosztályúnak számított, mi több a bajnoki címért küzdött. Muntari a Milan-Juve találkozón szerzett egy szabályos gólt, amelyet a bíró nem adott meg. Furán hangzik, de ez akkor nem volt különleges, a bíróknak mindenféle technikai segítség nélkül kellett meccset vezetniük, nem volt videószemüveg vagy bírói szenátus, így sok hasonló eset árnyékolta be a kor futballját. Persze a történelemben nincsen, ha, de a 2012-es szezonról ezt meg kell jegyeznünk, mert relativizálja Conte bajnoki címét.

Ezt az egyetlen képet találtam, arról nincs információ, hogy melyikük Conte, de feltételezhetően valamelyik a rács mögött

Pár évet ugrunk az időben. 2014 február 23-án Antonio Contét 5 évre tiltották el minden futballal kapcsolatos tevékenységtől, mi más, mint bundázás miatt. Volt már korábban is olyan ügy, amely besározta a nevét, még a Siena edzőjeként keveredett bundagyanúba, akkor végül mindössze 4 hónapos eltiltást kapott, hiába a Juventus keze messzire elért.Később viszont nemes egyszerűséggel beáldozta a klub vezetősége, ugyanis az eredményei nem predesztinálták arra, hogy kitartsanak mellette. 2013-as bajnoki címet nyert helyzetből bukta el a csapatával év végén, egy totális és érthetetlen összeomlás következtében. Közben a nemzetközi kupában is csak bukdácsoltak. Ennek ellenére megtarthatta az állását, de 2013-14-es szezonban szinte sosem látott mélységekbe süllyesztette a klubot, miközben bírósági eljárás folyt ellen bundavád miatt. A Juventusnak nem volt oka kitartani Conte mellett, a klub (vélt) hírneve forgott kockán, az edző feladása után pontlevonással megúszták az ügyet. Mint kiderült Conte a bíró(ko)n keresztül manipulált mérkőzéseket, pontosabban egyetlen meccs manipulálást tudták rábizonyítani, csodák csodájára egy Inter elleni 2012 november harmadikai mérkőzést. Ez volt Stramaccioni mester (akkor mindössze 36 éves volt az olasz edzőzseni!) első mérkőzése a Juventus ellen. Antonio Conte mellett, természetesen a mérkőzés játékvezetőjét Paolo Tagliaventót is eltiltották, a bírónak ez volt pályafutása utolsó mérkőzése.

Még további hat mérkőzést vizsgáltak Conte és a bírók vonatkozásában, de ott nem nyert bizonyítást a csalás ténye. Conte mégis egyfajta kisebb legenda a Juventus szurkolók körében, ez részint köszönhető persze a veretlen bajnoki címének, de főként annak, hogy mártírt csináltak belőle a szurkolóik. Az összeesküvés elméletük szerint, valójában Massimo Moratti (akkoriban a Moratti család kezében volt a klub) elnök manipulálta az Inter-Juventus mérkőzést. De nem az Inter javára vette meg a meccset a bírón keresztül, hanem a Juventus javára, Conte nevében, hogy besározza az edzőt. Tagliavento bíró és Conte egymásra mutogatása évekig eltartott, de Moratti közreműködését sohasemsikerültjogerősen bizonyítani, habár a zebra drukkerek szerint létezett egy telefonbeszélgetés (a telefon a 20. század második felének, és a 21. század elejének legnépszerűbb kommunikációs eszköze volt), Moratti elnök és Tagliavento között, mely persze sosem került nyilvánosságra, így ez is az urban legend kategóriát gyarapítja (egy kevésbé ismert érdekesség, hogy a calciopoli botrányt is Moratti nyakába varrják a szélsőséges Juventus drukkerek).

Conte mellett pozitívumként egyedül a veretlenül megnyert bajnoki címe hozható fel, de az is furcsa körülmények között született, ugyanis az említett Milan-Juventus mérkőzés játékvezetője, Muntari szabályos góljának érvénytelenítője is egy bizonyos Paolo Tagliavento volt... (A tényekhez tartozik, hogy ezen meccs manipulálást nem sikerült bizonyítani, - ahogy a többét sem - így a Juve megtarthatta a 2011-12-es bajnoki címét.) Conteaz öt év lejárta után visszatért a futballhoz, edzőként számos csapatot szolgált, a Juventust is újra, ahol második korszakában egyértelműen bizonyította, hogy vélt géniusza nem több, mint néhány drukker túlzó fantáziájának eredménye. De ez egy másik történet.

Vissza a jelenbe. Örökrangadók napja van, de nem fűzök sok reményt a meccshez. Megjegyzemteljességgelmegbízunk Paolo Tagliaventóban, hogy fúj nekünk egy tizit nem is kételkedünk abban, hogy tökéletesen fogja vezetni a mérkőzést. Nem is értem, hogy gondolhat bárki másra a előzetesen A Juventus 49 meccses veretlenségi sorozattal rendelkezik, mi meg örülünk hat egymást követő győzelemnek is (EL-el együtt 8). A Gazetta szerint Strama 3-5-2-es felállásban küldi fel a csapatot, a kérdéses posztokon Nagatomóval, Guarínnal és Palacióval. Én azért bízom benne, hogy Cassano kezd, és talán Mudingayi kezdőbe jelölése sem volna elvetélt ötlet. A biztonságra fogunk törekedni, átadjuk majd a területet, elég keveset lesz nálunk a labda. Mostanában irányító nélkül amúgy sem tudtuk sokat birtokolni, ez viszont a védekezésünknek egyértelműen jót tett, a kontrajátékban meg erős a csapat, így adja magát, hogy Strama a legerősebb ellenfél otthonában erre fog játszani, pláne, hogy a Juve általában uralni szokta a meccseit. Egy döntetlennel már bőven elégedett volnék, de inkább úgy vagyok vele, hogy legyünk túl rajta. Ha hátrálok egy kicsit, és nem vad szurkolói szemmel nézem, akkor azt mondom, hogy nekünk nem ezt a meccset kell megnyerni, mert még mindig nehéz belőni a valódi erőnket, így korai volna azt mondani, hogy a Scudettóra kell hajtanunk. Az egyértelmű cél a BL-hely, azaz a dobogó, ahhoz meg nem a Juvét kell legyőzni, pláne nem idegenben. Ők a bajnoki cím fő favoritjai, és nem árt, ha ezt észben tartjuk, meccs előtt és meccs után is, akármi legyen is a vége. Ha kikapunk nem fogom fel csalódásként, ha nyerünk az egy nem várt meglepetés, és annál hízelgőbb volna a papírforma borítása.

20.45

Juventus: Buffon- Barzagli, Bonucci, Chiellini- Lichtsteiner, Vidal, Pirlo, Marchisio, Asamoah- Giovinco, Vucinic.

Internazionale: Handanovic- Ranocchia, Samuel, Juan Jesus- Zanetti, Guarín, Gargano, Cambiasso, Nagatomo- Palacio, Milito