Egy alternatív valóság

Nem volt hurráhangulat, csupán mérsékelt öröm és halvány bizakodás a múlt heti Genoa-verés után, az utóbb időben a legtöbben a (számunkra már meglehetősen eseménytelen) Mercatoval voltak elfoglalva, némiképp jogosan. Aztán eljött a vasárnap este, és olyat kaptunk, amire szinte a legszebb álmainkban sem gondoltunk...Nem volt hurráhangulat, csupán mérsékelt öröm és halvány bizakodás a múlt heti Genoa-verés után, az utóbb időben a legtöbben a (számunkra már meglehetősen eseménytelen) Mercatoval voltak elfoglalva, némiképp jogosan. Aztán eljött a vasárnap este, és olyat kaptunk, amire szinte a legszebb álmainkban sem gondoltunk...

A Gazzetta mostanság szépen eltalálja a kezdőt, most sem volt másként, az előre beharangozott csapat volt a pályán az elején, Kuzmanovics végre valahára kikerült, Kovacic pedig be, és az Álvarez-árnyékék dologgal nyilvánvalóan ismét a középpálya uralása, valamint a hatékony kontrajáték volt a cél.

Utóbbinak ugyebár a feszes, stabil védekezés az alapja - na ez az, ami ebben a félidőben sok alkalommal nem volt meg. Főleg az első 20 percben okozott sok problémát a Catania, mintha sokan nem találták volna a helyüket a pályán, folyamatos eltolódások, rossz helyezkedések voltak jellemzőek, szerencsénk volt, hogy ezt nem büntették meg a hazaiak. Elöl viszont törekedtünk a labdabirtoklásra és a türelmes támadásépítésre, valamint hogy lehetőség szerint mindig lövéssel fejezzük be az akciót. Az egyik ilyen után sikerült vezetést szerezni, a főszereplő a már addig is jól játszó Joni volt természetesen. A gól után ugyanazt csináltuk, mint a Milan múlt héten: érthetetlen módon visszaálltunk, könnyen rá is fázhattunk volna, ha a Catania játékosai jobb napot fognak ki, szerencsére nem így lett.

Szünet után megint úgy tűnt, mintha Mazzarri kicsit tisztogatott volna a fejekben (ezt le is nyilatkozták utólag néhányan), sokkal koncentráltabb, pontosabb lett a játék, és ez szerencsére viszonylag hamar gólt is eredményezett, Szamuráj második meccsén második fejes gólját szerzi idén a Serie A-ban - egészen szürreális dolgok történnek eddig, kezdve Jonathan godmodeján át, Ricky szárnyalásán keresztül az előbb említett jelenségig. Innentől kezdve a Catania nagyjából feladta (leginkább a védekezést), ha nem bénázunk el több mint ígéretes kontrát, vagy ha Andújar nem véd ilyen jó formában, könnyen lehetett volna ez egy 4-5 gólos győzelem is... Persze nekünk nem igazán szabad telhetetlennek lennünk, maximálisan meg kell becsülni ezt az eredményt, és reménykedni, hogy ezen az úton haladunk tovább. Szűk két hét múlva Derby d'Italia, ott még több dolog kiderülhet a csapatról...

Rövid összefoglaló:

Pontozás:

Handanovics - Egy ziccerhárítás, plusz rutinfeladatok, beadások hatástalanítása. Egy idő után nagyon nyugodt meccse lett. (6,5)

Campagnaro - Ami eddig is egyértelműnek tűnt: a legjobb igazolásunk. Hihetetlen nyugalommal teszi a dolgát, és fontos szereléseket mutat be minden meccsen, extraként pedig még a támadásokhoz is hozzátesz. (7)

Ranocchia - Szinte észrevétlen, sallangmentes, megoldotta a kötelező dolgokat Futuro Capitano. (6,5)

Juan Jesus - A hátsó alakzatból ő volt az egyedüli, aki néha bizonytalankodott, nem volt véletlen, hogy általában az oldalán próbálkozott a Catania. Állta a sarat, talán vissza is talál lassan a tavaly őszi formájához. (6)

Jonathan - Nem tudom, hány ilyen meccset kell hoznia ahhoz, hogy mindenki elismerje a fejlődését. A csapat egyik legjobbja volt ma is, ahogy tavasz óta már nem először, nem másodjára. A gólpassza maiconos volt, ő maga is betalálhatott volna, ha Andújar nem véd bravúrral, a védekezést is szépen megoldotta egy "lefejeléstől" eltekintve. (7)

Guarín - Nagyon hullámzó volt - ismét. Általában egy kulcspasszra egy emlékezetes, buta labdaeladás jutott, még mindig a szokásos a téma vele kapcsolatban: mentálisan 90 percig kellene bírnia, és világklasszis lehetne. Mazzarri fegyelmezési okokból hozta le. (6)

Cambiasso - A hosszú labdái szinte kivétel nélkül pontatlanok, talán maradnia kellene a letutizott passzoknál, és akkor semmi gond nem lenne vele. Legalábbis így, mert amit sejtettünk, nagyrészt bejön: két futós emberrel az oldalán még nagyon hasznos lehet ő. (6,5)

Kovacic - Most nem regista volt, de viszonylag jól kezdett, szerelt, szép passzokat adott, majd az idő múlásával egyre rosszabb lett, volt egy labdavesztés utáni látványos sétája is, később megtudtuk, miért: ismét megsérült sajnos. (5,5)

Nagatomo - Védekezésben (főleg az elején) voltak megingásai, elöl viszont folyamatos veszély az ellenfél kapujára, annyi lehetősége van, hogy néha már túl is gondolja a dolgokat, ha szerencséje van, több pontja is lehetett volna a kanadain. (7)

Álvarez - Seconda puntaként újfent nem tündökölt, amikortól viszont hátrébb került, nem lehetett már számolni a szereléseit és a sikeres cseleit. Régóta szeretnénk egy ilyen Rickyt látni, és ő is tavasz/nyár óta bizonyít, folyamatosan. (7)

Palacio - Racionális, nem túl látványos, de őrülten hatékony. Tincses kedvencünk teszi a dolgát tovább, csendben. (7,5)

Taider - Kissé elfogódottan kezdett, majd szépen belemelegedett. Egy másodpercig sem fordul meg a fejében, hogy visszahúzza a lábát, elejétől végéig felszántja a pályát, ilyen ember kellett már nekünk rég - persze olyan, aki egészséges. A játéka még néha dadog, keresgéli a helyét, de az idő múlásával egyre jobb lesz az a része is. (6,5)

Belfodil - Nagyon kapart azért az istenverte gólért, szabályosat csak nem sikerült összehoznia. Fickándozott a már szétesett hazaiak ellen, megérdemelte volna, hogy felkerüljön a neve az eredményjelzőre. (6,5)

Wallace - Örökmozgó emberke, rohangált néhány percet a jobb oldalon, vagy ahol épp a szituáció adta. Sok mindent még nem tudtunk meg róla. (-)

Mazzarri - Szépen bejött a kontrázós elképzelése, egy bő 20 perces időszaktól eltekintve maximálisan szervezett csapat benyomását is keltettük. A cseréi is szépen bejöttek, szimpatikusak voltak. (7,5)