A hónap momentumai - augusztus-szeptember

Javában ülünk azon a bizonyos rolleren, azonban volt itt még nekünk egy viszonylag pofásra, reménykedősre sikerült néhány meccs, ahonnan lehetett szemezgetni. Mielőtt jönne a Napoli, emlékezzünk meg ezekről néhány mondat erejéig...
Javában ülünk azon a bizonyos rolleren, azonban volt itt még nekünk egy viszonylag pofásra, reménykedősre sikerült néhány meccs, ahonnan lehetett szemezgetni. Mielőtt jönne a Napoli, emlékezzünk meg ezekről néhány mondat erejéig...

1.: A hónap legjobb védője/kapusa - Giacinto Facchetti/Walter Zenga-díj

Ha nem lett volna a Cagliari elleni minősíthetetlen égés szeptember utolsó napjaiban, igencsak vakarni kellett volna a fejünket, hova is kerüljön az első elismerésünk. De volt, ott pedig Juan Jesus megkönnyítette a dolgunkat, a befutó Samir Handanovic lett, aki óriási formában kezdte az idényt - a szárdok ellen legkevésbé rajta múlt a 4 kapott gól.

2.: A hónap legjobb középpályása - Sandro Mazzola-díj

Jót tett Mateo Kovacicnak, hogy a felkészülést szinte teljes egészében végigcsinálhatta a csapattal, a játék legtöbb aspektusában előrelépett, és ez immáron gólokban is megmutatkozik a gólpasszok mellett. Ha nagyjából állandósítja ezt a teljesítményt, szezon végén nagy gondban lesz Thohir a megtartásával.

3.: A hónap legjobb támadója - Nyers István-díj

Na, erre ki számított? A rosszfiú, az Antikrisztus, a bomlasztó úgy robbant be az Interbe, mintha legalábbis évek óta kék-fekete mezben játszana. Pablo Osvaldo fineszes, intelligens, flúgos és (egyelőre?) nagyon hatékony, nem véletlen vezeti ő a házi kanadai táblázatot.

4.: A hónap csalódása - Ricardo Quaresma-díj

Ejnye-bejnye Nemanja Vidics, nagyon nem ezt várjuk tőled! A nyáron látottak egyáltalán nem azt sugallták, hogy pontok mehetnek el rajta, de sajnos a Palermo ellen olyat bakizott, amilyenért mondjuk egy Silvestrét örökre a pokolba kívántunk volna. Ő is csak a múltbéli világklasszis mivolta miatt kapja meg a bizalmat a türelmesebb szurkolóktól, de van, akinél már most betelt a pohár, főleg, hogy a Zamparini-brigád ellen másodjára volt már negatív főszereplő - igaz először (a Torino ellen) némiképp önhibáján kívül, a kedves játékvezető úr miatt vált azzá.

Ezen a részen még megemlíthetjük Hernanest, akivel kapcsolatban már szépen lassan egy éve hajtogatjuk, hogy nem játszott a nevéhez méltón, valamint Mazzarrit, a vele kapcsolatos okok lejjebb lesznek taglalva.

5.: A hónap legkellemesebb meglepetése - Giuseppe Bergomi-díj

Csak a szokásos... Egyáltalán nem kizárt, hogy a következő rovatban már az eggyel ez előtti díjat kell neki odaítélnünk, de hektikus kolumbiai fiunk most nem a homály énjét hozta. Fredy Guarín góllal, gólpasszokkal igyekezett jelezni, hogy még mindig ott van, él és virul, valamint ezeken felül szeretne nem a "futottak még" kategóriába tartozni. Vajon meddig tart ez ki nála?

6.: A hónap legszebb gólja - Álvaro Recoba-díj

Valami ilyesmire van szükség, ha egy csapatnak esetleg nem megy a foci, és ki kell húzni a kátyúból. Az Atalanta ellen mondjuk pont nem ez volt a jellemző, de örömteli, hogy Osvaldo személyében van a csapatban olyan támadó, aki képes egy totálisan váratlant húzni, ez esetben például egy gyönyörű félollóval. Ne legyenek kétségeink, van még ott, ahonnan ez jött.

7.: A hónap legnevetségesebb momentuma - Vratislav Gresko-díj

Egy mondattal már említettük, lássuk mozgókép formájában, hogyan is vét szánalmasan óvodás hibát az utóbbi 10 év egyik legjobb középső védője:

8.: A hónap legszebb védése - Júlio César-díj

I. Samir igazságot szolgáltatott, és kifogta Quagliarella büntetőjét, ami nem mellesleg totálisan kamu volt a visszajátszások alapján. Utóbb kiderült, hogy ez egy pontot érő védés volt, ami nyilván még inkább emeli az értékét.

9.: A hónap legszebb csele/egyéni megmozdulása - Ronaldo-díj

Mivel ugyanaz a momentum két díjat nem nyerhet el, így Osvaldo villanásától itt el kellett tekintenünk. Szerencsére volt még opció, Kovacic Stjarnan elleni mozdulatsora a végén a löbböléssel igazán nem tanítható, az ilyesmire születni kell.

10.: A hónap legostobább döntése - Gian Piero Gasperini-díj

Hogy felső nyomásra történt -e vagy sem, édes mindegy, mindenféleképp gyenge edzői kvalitásokra utal az az őrült variálás és kapkodás, ahogy Mazzarri a négyvédős rendszerhez nyúl. A szicíliai túrán az az egy pontocska is simán mehetett volna a levesbe, a Cagliari ellen pedig (hiába kapott rögtön gólt a kiállítás után a csapat) vétek volt úgy fent hagyni a csapatot, tudván milyen önveszélyes a rendszer abban az összetételben. Mesterünk a konzervatív, olaszos stílusból átment totálisan ésszerűtlenbe, és ez nem tetszik, nagyon nem.

11.: A hónap legszimpatikusabb döntése - José Mourinho-díj

Vért izzadva kihoztunk egy olyasmit, hogy a fiatal Dodó konstans lehetőséget kap a bal szárnyon, még ha be-becsúszik is néha egy gyengébb teljesítmény, a jövő egyértelműen az övé. Egyébként itt Mbaye bedobását is megemlíthetnénk éppen, ha azóta nem 0 percet kapott volna a nem éppen sziporkázó riválisai ellenére.