Mélyütések

Handanovic, Mancini és Fortuna igen gyorsan visszahúzott minket a földre, gondoltuk, hogy jönni fog valamikor egy pofon, de ilyen mértékűre nem számítottunk. A meglévő hibák kicsúcsosodtak, ideje hát kicsit összegezni...

Mindenek előtt szögezzük le: ahogy az eddigi 5/5 után a legtöbben bölcsen még véletlenül sem beszéltek Scudettoról, úgy a mostani kiütés után sem kell feltétlen kongatni a vészharangokat. Viszont az utóbbi hetekben már taglalt hibapontok elemzése fő feladat ettől függetlenül is, ha más nem, ez a négyes talán mindenkit ráébresztett a helyzet komolyságára.

A meccs úgy önmagában értékelhetetlen, ahogy egy kommentelő megjegyezte, Jovetics sérülése bemelegítéskör egy "baljós árny" volt, amit szlovén kapusunknak sikerült tovább tetéznie, rögtön kettő alkalommal is. Az álmoskönyvek szerint ez sok jót nem jelent, természetesen esetünkben is olyan demoralizáló hatása volt ennek a két szerencsétlen esetnek, hogy szinte mindenki a padlóra került, így láncreakció-szerűen érték egymást a rosszabbnál rosszabb dolgok. Voltak olyan pillanatai a félidőnek (és a meccsnek), amikor azért imádkoztam, hogy csak álljon le a Fior, mert ennek történelmi vereség lehet a vége. Szerencsére imám meghallgattatott, Sousáék (akik ugye nem rendelkeznek klasszisokkal vagy klasszisjelöltekkel) takarék-üzemmódba kapcsoltak olykor, és még így is egy igen megalázó, sima 4:1-es zakót kellett átélni, amivel felsejlett az elmúlt évek keserű emléke. De tényleg, azért láttuk ugye, kik voltak a pályán a meccs nagy részében? Igen, azok, akik részt vettek az utóbbi szezonok vesszőfutásaiban...

Néhány kulcsszó még a 90 percről, dióhéjban, pontozás nélkül:

Taktika, formáció - Ameccsen egymást váltogatta a három- és négyvédős felállás, kevés sikerrel, látszólag nagyon felkészületlen volt a csapat taktikailag, és ez bizony egy ember sara. A talpra állásra irányuló húzások is mind balul sültek el, tehát elmondható, hogy ez alkalommal amit a csapat és Mancini kipréselt magából, a 0-hoz konvergált. Biabiany, Perisic wingback, Santon, Felipe Melo belső védő, Juan Jesus, Ljajics végig a padon? Miért?

Mentalitás - Nem igazán tudom, pontosan milyen szavakkal küldte fel a fiúkat a mester, azt viszont igen, hogy néztünk ki a kezdetektől: szarul. Néhányan úgy álltak hozzá ehhez a rangadóhoz, mintha sorozatban aratott 2 BL-győzelemmel érkeztek volna egy bemutató mérkőzésre, és ennek is csúnyán megittuk a levét mindannyian. A zombi mozgású, néha nagyképűen játszó középpályások és védők között csak úgy száguldoztak az egyébként nem túl gyors firenzeiek, már ennek folyományai is törvényszerűek voltak.

Handanovic - Ilyen védelem mögött viszonylag kevés dolga akad optimális esetben, az a dolga, hogy végig koncentrált maradjon, ne hibázzon, és tegye oda a bravúrokat, amikor kell. Na most, ezt egy ilyen fontos szituációban nagyon nem sikerült megvalósítani, a vereség igen nagy százalékban az ő sara, lelkileg ő roppantotta meg kétszer is a csapatot, először egy óriási, utána egy kisebb ökörséggel. Erősen, nagyon erősen el kell gondolkodni a vezetőségnek azon a hosszabbításon...

Védők - A szezon eddigi legjobb védőteljesítményét Juan Jesustól láttuk, úgy látszik, ez nem elég arra, hogy egy rangadón stabilizálja a hátsó alakzatot, és ő kezdjen a Serie A-szinten még rutintalan Telles helyett. Az új igazolás bár jó pontrúgó, túl nagy felelősség ez még neki összességében. Jézuska játéka esetén az első gólnál hazapassz helyett előreívelés következett volna, a másodiknál pedig értelemszerűen a helyén próbálta volna megakadályozni a kontrát. Santonnak több pozícióban is helyt kellett állnia, őt nem hibáztatnám (határozatlan volt a negyedik találatnál, ez mondjuk tény), Rano az Rano, Medel hibái ellenére kitett magáért ismét, Miranda viszont olyan baromságot csinált, amit pont tőle nem várnék.

Közzéppálya - Guarín látszólag elérte szokásos mélypontját a jó kezdés után, épp itt az ideje Brozovicot a kezdőbe rakni helyette. Felipe Melo is dekoncentráltabb és flegmább volt a megszokottnál, remélhetőleg tőle sem a hullámzást fogjuk megszokni. Egyébként eddig bejön, amit ennek a szekciónak a kreativitásával kapcsolatban vizionáltak a pesszimisták (realisták?).

Kondogbia - Fejben egyelőre nincs a topon a színes bőrű srác, egymás után ez a második terített betli meccse, sokszor látszólag fogalma sincs, milyen játékszituációban mi is lenne a következő teendő. Összességében persze látszik rajta a tehetség, de ha anno a 10 milliós igazolások már az első meccsek után meg lettek szólva, nála ilyen árral hatványozottan igaz, hogy több, sokkal több kell.

Perisic - Itt van ez a remek szélső srác, akit egész nyáron üldözött Mancini és a vezetőség, hogy miért? Ezek szerint azért, hogy az egyetlen ember, aki támadhat a vonalak mellett, az Biabiany legyen, ő pedig középre legyen kényszerítve, ami távolról sem az ő világa. Semmi, de semmi jó megmozdulása nincs, de ez az ő helyzetében gyakorlatilag törvényszerű.

Támadók - Vajon Ljajics lesz az új Shaqiri? Egyelőre minden jel erre utal, a néha-néha pislákoló, négy meccsenként elfogadhatót nyújtó Palacio egyértelműen előnyt élvez vele szemben, a miértre lázasan keressük a választ. A múlttal nem ér jönni, Mancio, abból nem élünk ám meg sehol! Nem tudom elképzelni, hogy a flegma szerb kevesebbet tudna a játékhoz tenni megöregedett Tincses barátunknál.
A helyzetet egyébként súlyosbítja, hogy Biabany látszólag komolyan be lesz építve ebbe a hierarchiába, tehát ha már azt hittük, hogy Nagatomo vélhető kikerülésévelgyors bohócot többé nem kell szemlélni, nagyot tévedtünk. Ja, és vele két legyet ütünk egy csapásra, mert az utóbb említett titulus mellett még Jonathan is, hurrá!

Mancini - Nem ártana szólni az embernek, hogy az edzőmeccsek nyáron voltak, és itt nem lehet büntetlenül megúszni az ilyen "meccseléseket". Az, hogy a végén Santon-Ranocchia középső védelem lődörgött Biabianyval a szélén, mindent elmond arról, mi is folyt a pályán. Három formációváltás minimum volt, ezt még fifázás közben is megérzi az AI, arról nem is beszélve, hogy a mentális felkészítés, khm... Finoman szólva sem sikerült. Totális, megsemmisítő vereség Sousától, értékelhetetlen teljesítmény. Persze ehhez is, mint a nagy egészhez hozzá tartozik, hogy sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha Samir nem lövi többször hasba a csapatot rögtön az elején.

Jövő héten meg lehet mutatni, hogy a sok pofázás a helyes mentalitásról és attitűdről nem csak üres szavak voltak, és illik talpra állni, különben... Különben máris jöhet egy mélyebb gödör, ami egy ilyen, alakulófélben lévő csapatnál nagyon nem szerencsés. Az biztos, hogy a sérülések és Miranda eltiltása miatt Genovában is pokoli nehéz dolga lesz Icardiéknak, szóval: munkára fel!

Pici kedélyjavító: