Az a vesztes, aki el sem indult

Van olyan vereség, ami után nem kell szégyenkezni, sőt támaszkodni lehet rá a jövőben. Ilyet szenvedtünk el Nápolyban. Ha jó játékot nem is, tartást villantottunk, miközben a csapat fejlődik, lassan megismerik egymást a pályán a játékosok, és kialakul valamiféle mag. Már, ha a sálas nem rotálja túl magát. Pedig ez sokkal nehezebb meccs volt, mint amilyennek a vége alapján tűnik, ez a vereség komolyabb bicepsz villantás volt, mint pár korábbi győzelmünk.Van olyan vereség, ami után nem kell szégyenkezni, sőt támaszkodni lehet rá a jövőben. Ilyet szenvedtünk el Nápolyban. Ha jó játékot nem is, tartást villantottunk, miközben a csapat fejlődik, lassan megismerik egymást a pályán a játékosok, és kialakul valamiféle mag. Már, ha a sálas nem rotálja túl magát. Pedig ez sokkal nehezebb meccs volt, mint amilyennek a vége alapján tűnik, ez a vereség komolyabb bicepsz villantás volt, mint pár korábbi győzelmünk.

Először is a Napoli szerintem jelenleg jobb csapat nálunk, a saját játékát magabiztosabban játssza, mint mi a sajátunkat. Ez ki is jött addig, amíg nem találtunk a kapuba, Ljajics villanásáig elvétve volt lehetőségünk arra, hogy gólt rúgjunk. De az ütés elvette a Napoli sebezhetetlenségét, megtántorodtak és jó volt nézni, hogy mi megéreztük a vérszagot.

Amit nem volt jó nézni az Mancini szokásos, össze-vissza forgatott kezdője és az a kockázat kerülő játék, amit 0-1-ig nyomtunk. Úgy könnyű jól cserélni, ha a kezdőcsapatod több sebből vérzik, borítékolható volt, hol lesznek a hibapontok, nem volt egy mestervágás ezeket menet közben kivenni (eleve mi a fenének kerültek bele?). A másik, már sokadszor játszik úgy jobban Mancini csapata, hogy nincs mit veszítenie. Hátrányból kapaszkodni jobban tudtunk, mint 0-0-nál meccselni, ez nyilván az ellenféltől is függ, de mi akkor is 10 emberrel játszottunk, kockáztattunk, volt benne veszély, de kis híján bejött. Mancininek ezt a kockázatkerülő hozzáállást kéne eldobnia (nem fogja), nem a vereséget kell elkerülni, hanem győzelemre játszani. Igazából most is csak akkor mertünk játszani, amikor vereségre álltunk, sőt, ha Higuaín nem lövi meg a másodikat, szerintem csak az utolsó 10 percben mutattunk volna bármit is, ami a csapat a felpörgésére sem biztos, hogy elég. De a 2-0 után kaptunk 25 percet.

Azt most sem értem, hogy a második cserénk, miért nemJovetic volt.Biabiany jól szállt be, de Jovetic gyengébb formában is jobb játékos, mint a keret 90%-a, ráadásul Ljajics haverjával rendes összjátékra képesek elől. Így a szerb túl sokszor volt egyedül, bár a legjobb játékosunk most, azért egy játszótárs nem ártana neki. Jovetic 10 perces cserének luxus, és nem is az a csapatba illeszthetetlen arc, simán játszhat csatárban. A gond, az, hogy az a felkent csk, Icardi helye, aki hivatalosan a legnagyobb sztár. Mancini a szünetben nem először mutatta meg, hogy, ha valakit be kell áldozni, akkor az argentin nem kirobbanthatatlan. A leghasznosabb az lenne, ha ő is bekerülne a rotációba, amikor kisebb csapatok ellen játszunk és kezdeményezünk, akkor van helye a pályán, játssza a szokásos poachert, leköti a védőket, lehet neki centerezni. Amikor kontrázunk, akkor viszont nincs rá szükség, túl messze van a kaputól, kevesebb haszna van, mint bárkinek, akit a helyére tehetünk. Ilyenkor jöhet képbe Perisic vagy Biabiany.

A horvát most sem volt az igazi, hajt, ahogy kell és védekezésben is használható, de túl kiszámítható a játéka. Olaszországban a sebességéből hosszútávon még nem élt meg játékos, persze top csapatokra gondolok. Biabiany is hasonló, csak pozitív csalódás, nem vártam tőle semmit, ennél már többet csinált. A középpályán Brozovic alap kezdő kell legyen, Guarín viszont elérte újabb hullámvölgyének az alját. Akkora balllaszt volt a kolumbiai, hogy elég volt lejönnie. Eggyel kevesebb belső középpályás is többnek bizonyult nélküle. A másik ilyen Nagatomo, aki nem tud annyira idegesíteni, mert kiszámíthatóan hülye. Mindig benne van a kapott gól és a piros is, annak a hibája, aki a pályára teszi egy ilyen rangadón. Mancini szerintem még nem ismerte meg igazán, csak annyit lát, hogy stabilan hozza, amit tud és ezer százalékon pörög. De mindig kijön, hogy nincs elég agya ehhez a játékhoz, akkor is, ha az első sárgája nem volt jogos, ő felesleges rizikó.

Ha Mancini leáll a kényszeres rotációval, ami majdnem véletlenszerűen jött be eddig, és a megbízható emberekre építi a csapatát, akkor jobb szezont futhatunk, mint gondoltam. Valaki elmagyarázhatná neki, hogy váratlant nem a mágnestáblán, hanem a pályán kell húzni, a játék legyen merész, ne a formáció és a kezdő. A Napoli elleni egy olyan vereség, ami fejlődéshez vezethet.