1-0 kicsit másképp

Korábbi években jellemző volt ránk, ha az aktuális forduló mérkőzései ránk nézve kedvezően alakultak, akkor általában túlgörcsöltük a saját meccsünket és rendre el is veszítettük azt. Csabi is tartott ettől a beharangozóban, sajnos meg is jött az általa említett pofára esés. Tény, hogy nincs rossz formában a Sassoulo, nem lebücsülve őket, nekem róluk mindig az a bizonyos 7-0 ugrik be. Nem vagyunk telhetetlenek, elég lett volna nekünk szurkolóknak, a jubileumi (10. a szezonban) 1-0 is. Ez ma nem annyira jött össze. Sasoljuk meg, hogy miért ment haza három ponttal a Sass.

A hét közben szerződést hosszabítottunk Handával (hurrá!) és Palacióval (hurrá?), Nagatomo is ott áll az elnöki dolgozószoba előtt térdelőrajtban. Ranocchia Anglia felé tekinget, Mancini Edert akarja, Lavezzit eddig csak kávé formájában látjuk Milánóban, de tény, hogy negyvenhatodszorra is felmerült a neve az átigazolási időszakban. A hétközi győzelem, a Lazio meccs utáni balhét követően talán rendet rakott a fejekben, a rebellis Melo még mindig eltiltott, a tabellát vezetjük, így adott volt, hogy jó meccset játszunk a Sassoulóval. Egy esetleges győzelem esetén, a dobogó legfelső fokán tanyázhattunk volna a bajnokság felénél, ilyenre már csak az idősebb Inter-szurkolók emlékeznek, akiknek a nagypapájuk mesélt erről. A "jó ebédhez szól a nóta" időpontjában kezdődő mérközésen Roberto Mancini mindjárt meglepett minket azzal, hogy nem változtatott a hétközi győztes kezdő tizenegyen. 4-3-3-as felállásban rontottunk neki a zöldeknek. Nagatomo és D'Ambrosio pozicióját felcserélte, bár a japán legalább olyan rosszul szokott játszani bal bekkben, mint a jobb oldalon, míg a kispadon a pokróc alatt muzsikált a Santon, JJ, Montoya, Telles vonósnégyes. Bármelyikük jobb játékos Yutónál. Középpályán Kondogbia és Medel verekedett, Brozovictól vártuk az észt, a csatároktól meg a gólokat. Másik oldalon a Sassoulo is 4-3-3-mal kezdett, de róluk azért nem tudok mit írni, mert ebben a szezonban pont annyi meccsüket láttam, mint amennyi bajnoki gólja van Palaciónak. Egész jól nekifeszültünk az ellenfélnek, gyakorlatilag az 5. percben már simán 2-0-ra vezethettünk VOLNA. Mindössze annyi kellet VOLNA tenni a csatárainak, hogy tiszta ziccerben kaput találnak.

Előbb Icardit ugratta ki Medel, aki 5 méterről eltörte a labdát, majd rá egy percre Ljajic 9-ről mellé gurított. Perisic is jelezte, hogy a pályán van, valamiféle ollóval próbálkozott, de Consiglinek nem ment fel a vérnyomása 130 fölé. Ami bíztató volt, hogy tíz percen belül mind a három csatárunk helyzetbe kerül, domináltunk, meg voltam győződve róla, hogy megnyerjük a meccset! Handanovic bravúrosan kivédett egy szabadrúgást itt, Ljajic 6 méterről föléstukkolt egy beadást ott, ekkor már kezdtem fészkelődni a fotelben. Az első félidő második felében gyakorlatilag lefociztak minket. Samiron múlott csak, hogy nem hátrányban ment be a csapat Mancinivel az öltözőbe. Az valami földöntúli hárítás volt ahogy Missiroli négy méterről leadott lövését kiszedte! Tegyük össze a kezünket, hogy annak idején leigazoltuk a szlovén óriást az Udinésétől! Bár a védései motíválhatták Consiglit is, mert a félidő végén nem tudom hogyan, de kiszedte Lajajic tekerését. (sajnos) A középpályásainknál nagyobb kreativitást mutatattak a pálya különböző pontjain felbukkanó galambok, akik nagyon élvezték a januári napsütést, a holland füvet és Guarin hiányát. (legalább ők szárnyaltak)

A szünetben Mancini nem cserélt, pedig Brozovic az egyik legrosszabb meccsét játszotta mióta az Interben van, de nálam Jovetic is bejött volna Perisic helyére. A második félidőben is Lajajicban lehetett látni a legtöbb potenciált, Icardi elveszett a védők között, Perisic is mintha elkedvetlenedett volna. Mondjuk az nem igazán értem, ha egy Jovetic szintű játékos ott ül a padon és meg akarod nyerni a meccset hazai pályán egy gyengébb csapat ellen, akkor miért nem kap egy félidőnyi lehetőséget? Természetesen nem is Jovetic érkezett elsőre, hanem Palacio. Így aztán biztos, hogy nyugalom lesz az öltözőben! Ez a csere hatalmas hiba volt Mancintől. Ami látszott, hogy erővel jobban bírjuk, mint a Sass, továbbra is töretlenül hittem a győzelemben! Ljajicnak ültek a cselei, de egész egyszerűen nem tudott betalálni, szerintem egy picit túlpörögte a meccset. (Consigli neve is bekerült már menedzser telefonjának jegyzetfüzetébe) Jovetic kapott kemény 4 perc plusz hosszabítást Mancintől, míg Guarin is bejött a végére! Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor a végén már négy csatárral támadtunk és oda is szögeztük Sansonééket a kapujukhoz. Jojo és Ljajic is közel volt a gólhoz, nagyon érett a győzelmünk. Nagatomo aztán érvényet szerzett a Blöff című film klasszikus mondásának, hogy "sose becsüld alá az emberi hülyeség hatalmát!" A 92. percben egy szögletnél visszagurítja neki Ljajic, ilyenkor szokta az érkező játékos egyből középre tekerni a labdát, hogy azt be lehessen fejelni az ellenfél kapujába. Na most a japán barátunk visszpasszolta Ljajicnak, aki lesen volt. Idegi alapon majdnem megettem a telefonomat! Az ellenfél valahogy elszerencsétlenkedett a kapunkig, röviden szabadítottunk fel (alap, hogy a japán), a visszafejelt labdát Murillo nem tudta elfejelni, sima ziccerbe került Defrel, Miranda meg jobb híján szabálytalankodott vele, a csatár persze, hogy félholtan rogyott össze. Tizenegyes, Handa nem foghat meg mindent, 1-0 oda, lefújja a bíró, a plafonig rúgtam a papucsomat!

Osztályozni most valahogy nincs kedvem! Pár szóban leírom a véleményem a játékosokról, aztán kommentben osztályozzátok le őket, majd a végén összesítjük! Handa kegyetlen jó. Nagatomo volt már rosszabb, a támadásokat is segítette, de a végén kiverte nálam a biztosítékot. Miranda nagyon vakon volt, a beadások gyakorlatilag mindig üresen találtaák a Sass csatárokat. Mur jobb volt ma, mint Mir, de a gól előtt nem tudott segíteni. D'Ambrosio az a fajta játékos, hogy mindegy ki az ellenfél (Barcelona, vagy Csákvár) , nagyjából ugyanazt hozza mindig. Medelnek az elején volt egy jó zsugája Icardinak, után a szokásos. Kondogbia egészen rendben volt, talán feloldódik már benne a görcs. Brozovic azt sem nagyon tudta, hogy melyik bolygón van, én lehoztam volna a szünetben. Ljajic volt a legagilisebb csatárunk, ha lő egy gól, simán a meccs embere. Icardi az elején kihagyta a helyzetét, tette a dolgát, de nem éreztem benne a gólt. Perisicet nem tudom hová tenni. A cserék közül Jovetic szűk tíz perc alatt is majdnem betalált, Palacio a kapura semmi veszélyt nem jelentett, Guarin pályára lépését követően eltűntek a galambok! Manciniről meg inkább nem írok semmit, mert 18 év alattiak is olvasnak minket!

Jövő héten irány Atalanta Bergamo, minimum három pont kell, hogy ne szakadjunk le!

Csak, hogy fájjon: