A megszokott módon

Nehéz pálya, jó formában lévő, szívós ellenfél, akik ráadásul nem is játszanak rossz futballt... Mi is a legjobb ilyenkor? Csukjuk be a szemünket, és legyünk túl rajta egy nyögvenyelős, bármilyen módon kiharcolt 1:0-lal. Voilá!Nehéz pálya, jó formában lévő, szívós ellenfél, akik ráadásul nem is játszanak rossz futballt... Mi is a legjobb ilyenkor? Csukjuk be a szemünket, és legyünk túl rajta egy nyögvenyelős, bármilyen módon kiharcolt 1:0-lal. Voilá!

A pár hete elszenvedett kiábrándító vereség által hagyott seb még mindig fájó, így a legtöbben tűkön ülve vártuk az újrakezdést, amire egy nem túl kellemes helyen nyílt lehetősége a csapatnak. Persze, Toszkána önmagában szép, azonban az egyik ott tanyázó egyesület, az Empoli nem egy vendégszerető társaság, pláne nem az utóbbi időben. Sarri és néhány tavalyi meghatározó ember távozása óta is megmaradt az arculatuk, biztosak lehettünk benne, hogy nem lesz könnyű az Inter dolga. Nem is lett.

A kezdőcsapatot nagyjából hasonlóan rakta volna a pályára minden interista, csak Nagatomot látva vakargattuk sokan a fejünket (miért kell belé fektetni a bizalmat a tényleges jövővel rendelkező Alex Telles és Juan Jesus helyett?), illetve Jovetics padra tétele is felvet bizonyos kérdéseket, de utóbbi lépést már megjövendölték hétfőn és kedden is.
A pályán ha nem is az zajlott, ami a tavalyi rémálomszerű 0:0 alkalmával, azért érződött, hogy a hazaiak iszonyatosan tudják, mi a dolguk, nagyon magasan felállított első védelmi vonaluk sokszor okozott megoldhatatlan gondot labdakihozataloknál - és ez a probléma már nem először lép fel az idény folyamán. Azért persze nem minden alkalommalcsak kivagdosták a labdát Murilloék, de ha nagyon szorult volt a helyzet, szerencsére nem haboztak a legegyszerűbb megoldást választani. A néhány értelmes akció/labdabirtoklás alkalmával felfedezhettünk tudatos elemeket is, valamint azt, amit unalomig ismételtünk az utóbbi időben: Brozovic (és Ljajics) játékintelligenciájára ebben a csapatban égető szükség van. A gólnál is az ő közreműködésükkel került át a labda Perisic oldalára, onnan pedig hipp-hopp, jött a menetrendszerű és cseppet sem izzadságszagú bicikli, végre sikeresen. A krónikához hozzátartozik, hogy egy Maccarone-szabadrúgás után Celi valószínűleg elfelejtett megadni egy büntetőt a hazaiaknak, még 0:0-s állásnál.

A második játékrész tök ugyanolyan volt, mint az első, Ljajicséknak elöl szórványosan akadt pár veszélyes kontralehetősége, amit rendszerint rossz lövéssel fejezett be az, aki aktuálisan soron volt. A hátsó régiókban sem volt minden rendben, valahogy az volt az ember érzése, túl sokszor jutnak el (lövő)helyzetig a toszkánok, talán a koncentráció nem volt még megfelelő az első meccsen, talán csak az Empoli erőltette rá ennyire akaratát a srácokra... Mindegy is, nagy probléma szerencsére nem akadt, leszámítva Saponara ziccerét, valamint egy újabb büntetőgyanús (több volt az annál...) szituációt, így az idény elejihez hasonló 1:0-s győzelemmel sikerült visszakerülni az élre.

Az említett helyen - vagy annak környékén - pont az ehhez hasonló három pontocskák csipegetésével lehet sokáig tanyázni, így bármilyen szar játékkal is sikerült a mostanit is elérni, mindenképp becsüljük meg. Az ilyenekből volt kevés az utóbbi, igen szűk esztendőkben ugyebár. Hétvégén a Sassuolo ellen lehet 2-re alakítani a győzelmi szériát.

Videó:

Pontozás:

Handanovic - Továbbra sem lehet panasz rá. Amit kellett és lehetett, megfogta, közben a testi épségét is kockára tette párszor, bőven kivette a részét a győzelemből. (7)

Nagatomo - Védekezési és helyezkedési hibák tömkelege, támadásban erőtlen, sokszor ügyetlen. A rövid fellángolós időszak végleg a múlté, ezt a japánt a pad legvégére kívánjuk, vagy az Inter keretén kívülre. (5)

Murillo - Kellett nekünk dicsérni a havi értékelőben! Az ott említett betegségei közül több is előjött, két fő hibája az indokolatlan helyzetben, veszélyes szituációban eladott labda, valamint a piros lap és büntető kockáztatása. Mindkettőből kijött végül szerencsésen, mint annyiszor az idény folyamán, reméljük, nem fordul meg ez a tendencia. (5)

Miranda - Most csak ő volt az igazi oszlop, sallangmentesen, hiba nélkül látta el posztjának feladatait - ahogy azt megszokhattuk tőle. (6,5)

D'Ambrosio - Kötelező minimum teljesítve, tőle sem kaptunk extrát a nagy küzdésen felül. A támadásokból néhány felfutást eltekintve ismét nem igazán vette ki a részét, mentségére szóljon, hogy inkább a saját térfelén volt teendője, azt meg jól oldotta meg. (6)

Kondogbia - Hullámzik, hullámzik és továbbra is hullámzik. Nyilván nem gondoltam, hogy egyik pillanatról a másikra fog változás beállni ebben a tekintetben, de jó lenne már látni egy teljesen "tiszta" meccsét. Azért a szólója nem volt semmi, sokat is szerel, meg egyébként is felfedezni vélem a javuló tendenciát, azonban valami még mindig nem klappol... A bizalmat viszont egyértelműen belé kell fektetni, már csak a vételárából kifolyólag is. (5,5)

Medel - Sokszor volt "úton", nem tudott annyi pluszt adni a védekezéshez, mint általában, a támadó manővereiről pedig inkább ne is essen szó most e helyütt. Volt jobb, lesz jobb. (5,5)

Brozovic - Az a nyugalom és elegancia, ami árad belőle, pozitív hatással van csapattársaira is olykor, ha ismét a padon lett volna felejtve, fogalmam sincs, ki csinált volna meg egy hasznos oldal- vagy felpasszt a támadó harmadban. A lövései most nem jöttek össze, pedig egyszer-kétszer lezárhatta volna a meccset jobb koncentrációval. (6,5)

Ljajics - Próbált valamit kihozni a kreatív vénájából, most nem sok sikerrel. Önmagához képest kevésszer volt megjátszható, az Empoli fojtós taktikája az ő játékának rovására ment. Egy nagy helyzete blokkban halt el, valamint Perisic tőle kapta a labdát a gól előtt, több igazán említésre méltó momentuma nem akadt. (5,5)

Icardi - Nála is a szokásos nóta: ha labdába ért, általában ügyesen tette, viszont ez bántóan kevésszer történt meg. Nem igazán kapott támogatást, viszont azt a minimálisat jó százalékkal használta ki - ezt persze el is várjuk tőle. (6,5)

Perisic - Az igyekezetet sosem lehet tőle elvitatni, ahogy eddig a félbiciklik haszontalanságát sem lehetett - kisebb csoda történt, Laurinit sikerült megetetnie, és így újabb fontos gólpasszt véshet be a naplóba. A kanadain rohamosan elkezdte törleszteni vételárát az utóbbi időben, így azért könnyebben elnézzük játékbeli hiányosságait, valamint a Guarín rosszabb napjaira emlékeztető távoli lövéseit. (6,5)

Guarín - Azzal a félpályás kapura emeléssel mutatta meg igazán, micsoda intelligencia birtokában is van ő... Ahelyett, hogy tartotta volna a csapat előnyben a labdát (volt rá lehetőség végre), a derék Frédi gondolt egyet, és meg szerette volna váltani a világot. Legyünk pozitívak: legalább kaput fogott. (-)

Jovetics - Így nem fog formába lendülni. (-)

Juan Jesus - Ő meg pláne. (-)

Mancini - Mindenképp vissza kellett terelnie fiait a győztes ösvényre, ez sikerült is, a többi pedig merüljön a feledés jótékony homályába. Nagyjából egyben volt a csapat, de ha kicsit kevésbé fogja a kezét Fortuna, ebből könnyen lehetett volna vereség is. (6)