Valamiért ismerős arcok 2. rész

A keddi nosztalgia rovat folytatását olvashatjátok ebben a cikkben. Három olyan labdarúgó következik, akik akkor voltak a Newcastle játékosai, amikor sok magyar fiatal (köztük én is) megjegyezte örökre ennek a csapatnak a nevét. 1996 őszén történt, amikor az UEFA kupában a Fradi lett a Szarkák ellenfele.

Az 1996. október 15-én és 29-én lejátszott két meccs egy külön bejegyzést érdemel, de arról már sokan írtak sokmindent. Most inkább következzen három olyan játékos, akik akkoriban alapembernek számítottak a Newcastle United-ben.

Faustino Hernán "Tino" Asprilla Hinestroza (1969.11.10.) kolumbiai csatár, aki 1996 és 1998 között játszott a Newcastle-ben. 48 liga meccsen 9 gólt szerzett, európai kupákban pedig 11 találkozón 9 gólt jegyzett.

A statisztikái alapján felkaptam a fejem, hogy hogyan lehet ez? Nekem úgy él az emlékeimben, hogy sokkal tovább játszott fekete-fehérben, és főleg sokkal több gólt lőtt.Pedig a számok nem hazudnak, egyszerűen csak Asprilla ilyen egyéniség, az emberek emlékeznek rá. Arról nem is beszélve, hogy a góljaiból az utolsó hármat (egy mesterhármast) a Barcelona ellen szerezte egy legendás, 3-2-re megnyert BL mérkőzésen.

Asprilla nyugodtan nevezhető vándormadárnak, 15 éves profi pályafutása során 11 klubban fordult meg, igaz a Parma-ban kétszer. A Kolumbiai válogatott színeiben 57 meccsen 20 gólt lőtt.

Ugyan 2003-ban játszotta le utolsó meccsét, de hivatlosan csak 2009-ben vonult vissza. Azon játékosok sorát gazdagítja, akik nem igazán tudtak mit kezdeni magukkal a visszavonulásuk után. Rendőrségi ügyektől kezdve kolumbiai valóságshow-n át sok minden történ vele, mindenesetre az biztos, hogy pályafutásának newcastle-i szakaszát Ő és a szurkolók kölcsönösen fontosnak tartják. A mai napig nagy népszerűségnek örvend, ami valószínűleg tetszik neki, hiszen minden évben feltűnik 2-3 alkalommal a Newcastle VIP páholyában.

David Karl Ginola (1967.01.25.) annyiban hasonlít a Parma-ban is imádott Asprillára, hogy a neve hallatán nem csak Newcastle-ben, de London északi részén is felkapják a fejüket.

A francia középpályás 3 sikeres PSG év után 1995-ben érkezett a Tyne partjára, és Asprilla-hoz hasonlóan a kultuszához képest rövid ideig, 1997-ig maradt.

58találkozón 6 gólt szerzett, köztük egy iszonyatos bombát a Manchester United elleni legendás 5-0-ás meccsen. Aztán Keegan-t Dalglish váltotta a padon, akivel a francia már nem találta meg a közös hangot és ez az eligazolásáshoz vezetett. Korábban a Barcelona és a Manchester united is szerette volna megszerezni, de végül a Tottenham-ben kötött ki. Az ottani játékáról emlékezzen meg egy másik blogger, legyen elég annyi, hogy a Spurs hívei is a szívükbe zárták Ginola-t.

A francia válogatottban összesen 17 alkalommal szerepelt, utoljára 1995-ben. Azzal, hogy a kakasok hatalmas meglepetésre nem jutottak ki az USA VB-re, megindult egy olyan fiatalítási folyamat aminekŐ (de a nagy Eric Cantona)is áldozatául esett. Sőt a balma miatt bűnbaknak is kikiáltották, ami hozzájárult ahhoz, hogy Párizs-t elhagyva Angliába igazoljon.

Ginola St. Tropez mellett él feleségével, lányával és fiával. Emellett borászkodik, és azért minden évben tesz egy-két nyilatkozatot az angol sajtónak amiben a Newcastle United aktuális helyzetét boncolgatja.

Philippe Julien Albert (1967.08.10) belga védő, aki 1994 és 1999 között volt a Newcastle United játékosa. 96 mérkőzésen 8 gólt szerzett.

Kevin Keegan az 1994-es USA VB alatt szemelte ki Albert-et, aki középhátvéd létére például egy remek támadás végén szerzett szépítő gólt a Németek elleni 3-2-re elveszített nyolcaddöntőben. A 4-es vagy 27-es számot viselő védő Newcastle-ben aztánkiélhette támadó hajlamát, hiszen a "The Entertainers" hátsó sorából gyakran törhetett előre, hogy segítse a támadásokat.

Ginola esetében szóba került a MU 5-0-ás legázolása 1996-ból. Azon a mérkőzésen számomra nem a francia hálószaggató bombája, hanem Albert gyönyörű emelése a meccs momentuma. Ha semmi mást nem csinál a newcastle-i évek alatt, ezzel akkor isörökre megjegyzik a szurkolók.

Utolsó szezonját már a Fulham-ben töltötte kölcsönben ahol mindössze 13 meccsen kapott lehetőséget. Ezután hazatért belgiumba, hogy még egy szezon játszon a Charleroi színeiben. Tíz évig volt válogatott, ami esetében 41 szereplésen 5 gólt jelent.

Visszavonulása óta a belga televízió munkatársa, csinálja a médiát, és nem pedig szerepel benne. Azt, hogy milyen jelentős alakja voltŐ a Keegan féle együttesnek, és hogy a newcastle-i gyerekek szemében mekkora hős volt, talán az bizonyítja a legjobban, hogy miatta játszik 27-es mezben Steven Taylor, aki többször hangoztatta, hogy Albert a példaképe.

Folyt. köv.