Pénzügyi Fair Play hatásai 2. rész

Az első részben tárgyaltuk a Pénzügyi Fair Play (Financial Fair Play - FFP) kiszámítási módját, a csapatokra vonatkozó szabályokat és az esetleges szankciókat, valamint a kisebb költségvetéssel szereplő csapatok potenciálját ebben a rendszerben. A második részben megnézzük, hogy milyen hatással van ez a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League-re, valamint a benne szereplő csapatokra, majd a Newcaslte Utd-re.Az első részben tárgyaltuk a Pénzügyi Fair Play (Financial Fair Play - FFP) kiszámítási módját, a csapatokra vonatkozó szabályokat és az esetleges szankciókat, valamint a kisebb költségvetéssel szereplő csapatok potenciálját ebben a rendszerben. A második részben megnézzük, hogy milyen hatással van ez a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League-re, valamint a benne szereplő csapatokra, majd a Newcaslte Utd-re.

Ugye az az első rész után mindenkinek tiszta lett, hogy a milliárdos tulajdonosokkal bíró csapatok a jövőben, az első néhány évben 45 millió eurós veszteséggel zárhatnak maximum a vizsgált év előtti három szezonban összesen, míg azon klubok, akiknek a tulajdonosa nem tud milliókat betenni, azoknak csupán 5 millió eurós tartozása lehet a vizsgált időszakban. Tehát a vizsgált időszakban a milliárdosok maximum 40 millió eurónak megfelelő tagi kölcsönt tehetnek a klubokba, ami 3 évre vetítve alig több, mint 10 millió euró. A 2014/2015-ös szezontól kezdve pedig csak 30 milliót, ami éves szinten 10 millió euró lehet. Természetesen itt még mindig az első csapatoknak adott tagi kölcsönökről, illetve a többletköltségekről beszélünk, hiszen az utánpótlás akadémiákba pumpált pénz nem képezi a FFP küszöm számok számításának alapját.

Átbeszéltük, hogy milyen átigazolási politikát folytathatnak majd a nagyobb klubok. Most viszont az is kiderül, hogyan fog kiegyenlítődni szép lassan a foci világ, és hogyan fognak eltűnni a különbségek a nagycsapatok és a többi csapat között.

Mivel éves szinten 10 millió eurót már a közepesnek számító csapatok tulajdonosai is bele tudnak tenni a csapatokba, így szinte azonos költségvetéssel tudnak dolgozni a csapatok. Persze most mondhatjuk, hogy aki alap működése során a reklámbevételek, a magas jegyárak, a játékoseladásokból szerzett bevételek alapján magasabb összeget érnek el, azoknak a takarójuk messzebbre ér, de hát ez a kapitalizmus alapja: 'kis pénz kis foci - nagy pénz nagy foci', vagy akár mondhatom a 'pénz beszél, a kutyaszar táncol' közhelyet is.

Tehát minden csapat annyit költhet, amennyit meg tud termelni plusz a tulajdonosoktól kapott 10 millió/év összeget. A lényeg innentől kezdve már tiszta a csapatok számára: növelni a reklámbevételeket, minél több embert a stadionba csábítani, valamint minél több embert a csapathoz kötni, hogy a mez és a csapattal kapcsolatos termékeket többen vegyék. Innentől kezdve a csapatoknak eredményesnek kell lenniük és olyan focit játszaniuk, hogy a nézők kíváncsiak legyenek rájuk hétről hétre. Ha valamelyik csapat eredményes és szép focit játszik, akkor mutatják őket a tévében, azaz nagyobb szeletet kap a tévés jogdíjakból, persze a bajnokságban elért helyezés is fontos részét képezi a tévés jogdíjak elosztásánál.

Nézzük meg, hogy a legnagyobb angol klubok 2010/2011-es mérlegük alapján hogyan állnak anyagilag. Ezek a legfrissebb nyilvános adatok, amikhez hozzá lehet egyenlőre férni.

Elemezzük kicsit a táblát és nézzük meg, hogy ki mennyire van nagy bajban, illetve ki mennyire nyújtózkodhat a jövőben, vagy kinek mennyire kell összehúznia magát azalatt a takaró alatt, amivel próbálja magát védeni.

A vizsgált hét legnagyobb angol klub négy csoportba sorolható. Az első csoportban egyedül a Manchester Utd. van, akinek az éves árbevétele 331 millió font volt a vizsgált évben, ami magasan a legnagyobb. Ebből automatikusan következik, hogy a legtöbb kiadással bíró csapatok között is szerepel, hiszen megteheti. Ennek ellenére neki van a legmagasabb üzleti eredménye (60 millió font), ami hatszor több, mint a második helyezetté, a Chelsea-é (11 millió font). Tehát beláthatjuk, hogy a Vörös Ördögök jól csinálják azt, amit csinálnak.

A második csoportba tartozik bevétel alapján a Chelsea, és az Arsenal, akik majdnem negyed milliárd fontos bevételt tudnak elérni egy szezon alatt. A két csapat költségei viszont közel sem hasonlíthatóak össze, mivel a Chelsea-nek a második legmagasabb a fizetésekkel kapcsolatos költségei. Ez azt is eredményezi, az üzleti tevékenységből származó profitja (táblában EBITDA), a második legrosszabb a vizsgált csapatok közül.

A legrosszabb üzleti tevékenységgel rendelkező klub a Manchester City, aki az árbevétel alapján is a harmadik csoportba tartozik, mégis ők költenek a legtöbbet fizetésekre. A City bevétele 'csupán' 153 millió font volt, de a kiadásai messze meghaladták a bevételeit, ami nem is meglepő, hiszen nagy bevásárlók voltak a piacon ebben az időszakban is. Az üzleti tevékenységét így 71 millió fontos mínuszban zárta. Ennek a harmadik csoportnak a tagja bevételek alapján a Tottenham és a Liverpool is, akik képesek a pozitív üzleti mérleg elérésére, persze itt említsük meg, hogy a Liverpoolnak majdnem másfélszer annyi fizetésekre költött kerete, minta Spursnek, bár éppen ezzel a különbséggel magasabb a Spurs üzleti eredménye, tehát a Tottenham jobban, gazdaságosabban működik, mint a Liverpool. Ennek okain el lehet gondolkodni, de azt hiszem, hogy aki ismeri a két csapat üzletpolitikáját az már tudja is a választ.

A negyedik csoportot képviseli a Newcastle, de ide lehet sorolni a PL mezőnyéből az összes többi közepes költségvetéssel rendelkező csapatot is, hiszen túl nagy különbségek nincsenek. A negyedik csoportba tartozó klubok bevételei messze elmaradnak az óriás klubok bevételeitől, viszonyítás képen elég ha megemlítem, hogy a Vörös Ördögök négyszer annyi bevételt tudnak kitermelni, viszont az üzleti eredményességük hétszerese a Szarkák eredményének.

A táblából lehet mazsolázni, hogy ki miben gyenge, illetve ki miben tud még fejlődni. Elég ha azt említem, hogy Manchesterben a Utd. ötször annyi bevételt képes hozni a mérkőzésekkel kapcsolat területen, mint a City. De azt is ide lehet sorolni, hogy a Liverpool majdnem háromszor annyit költ fizetésekre, mint a Newcastle.

Ha a táblában szereplő csapatokat nézzük, akkor láthatjuk, hogy a Manchester Utd. messze a legjobban működő klub a maga 111 millió fontos üzleti tevékenységből származó eredményével. A második helyen az Arsenal van, akinek csupán a fele (48 millió font) ez a szám, és az Ágyúsokat szorosan követi a Tottenham a maga 40 millió fontjával. A többi klub is képes pozitívat hozni a Manchester City kivételével, hiszen ők erősen veszteségesen működnek a maguk 71 millió fontos veszteségükkel.

A következő tétel a csapatok mérlegében a játékosok és a klub tulajdonában lévő eszközök értékvesztésével foglalkozik. Azt hiszem, hogy az senki számára nem ismeretlen, hogy az értékesebb eszközök értékcsökkenése jóval magasabb egy évre számolva, mint a kis értékű dolgoknál. Tehát a nagyobb klubokat ebben a kategóriában nagyobb terhek érik. Ezt úgy kell elképzelni egy focicsapatnál, hogy a saját tulajdonban lévő stadionoknak az értéke hozzávetőlegesen 20 év alatt eléri a nullát, így egy drágább stadion éves értékcsökkenése magasabb szintet fog elérni, mint egy olcsóbbé. Játékosoknál kissé összetettebb a dolog, hiszen mint mindenki tudja, hogy ha egy játékos jól játszik, akkor annak értéke növekszik, ha rosszul játszik, akkor pedig csökken. A játékosoknál nem csak a teljesítmény, de a kor is erősen beleszámít a értékcsökkenésbe. Azt is hozzá kell számolni harmadik tényezőként, hogy mekkora összegen került a csapat tulajdonába a szóban forgó játékos, hiszen hiába veszik meg mondjuk Andy Carrollt 35 millió fontért, amikor a piaci értéke csupán 10 millió fonton állt a hivatalos transfermarkt mutatói alapján. Tehát a drágább játékosoknál magasabb az értékcsökkenés abszolút összege is.

Ha megnézzük az összesen sort ebben a mutatóban (Non C/F Expenses), akkor láthatjuk, hogy a legnagyobb értékcsökkenést a Manchester City ért el, ami annak is köszönhető, hogy bőven értékén felül vásárolta a játékosait, valamint volt olyan időszak is, amikor 100 millió font értékben voltak játékosaik a kispadon. A padon üldögélő játékosok értéke pedig rohamosabb ütemben csökken, mint bármelyik másik játékosé. A táblából kiderül, hogy a City tulajdona dupla olyan sebességgel értéktelenedik, mint mondjuk a Vörös Ördögöké, Chelsea-é, vagy a Spursé, Liverpoolé. A City-t kivéve az összehasonlításból láthatjuk, hogy a többi csapaté hasonló arányban csökkennek, kivéve az Arsenált és a Newcastle-t. Ez kettő dolognak tudható be. Egyrészről annak, hogy az Arsenal és a Newcastle játékosok értéke közel sincsenek annak a szintnek, mint a többi csapaté. Másrészről az Arsenal évek óta fiatal játékosokat alkalmaz, akik értéke folyamatosan évről-évre emelkedik.

A Newcastle-nél pedig az a folyamat látszik, hogy olcsó játékosokat vesznek, akiknek az értéke ugrásszerűen megnő. Gondoljunk csak arra, hogy Andy Carrollt 35 millió fonton tudták eladni, aki saját nevelés volt, Cheick Tiotét 3,5 millió euróért vették, akinek valós piaci értéke most 12,5 millió euró, de a Chelsea nem sajnált volna érte 20 millió fontot (kb. 26 millió eurót) sem kifizetni. Yohan Cabaye-t 5 millió euróért vette a klub, jelenlegi piaci értéke 16,5 millió euró és érte is valahol 20 millió font körüli összeget adnának a riválisok. Nem is meglepő tehát, hogy a Newcastle-nél van a legalacsonyabb értékcsökkenés.

Az értékcsökkenéssel kompenzált eredményességi mutatók már sokkal árulkodóbbak. Működési profit / veszteség soron (Operationg profit / loss) látható, hogy a Manchester City 195 millió fontos veszteségen áll. Ez a veszteség euróban még tetemesebb, és ugye gondoljunk csak arra, hogy három évben az UEFA csupán 45 milliós mínuszt engedélyez, míg a City képes egy évben közel 200 milliós veszteséget produkálni. Nem is lepődtünk meg, amikor a City a mostani átigazolási szezonban elég csendesen szemlélődött és inkább a játékosainak eladási pletykáival kerültek címlapra. (Azért így is sikerült elkölteniük 62 millió eurót. Érkezők: Javi Garcia, Matija Nastasic, Jack Rodwell, Scott Sinclair, Maicon).

Működési profit sort tovább vizsgálva szembetűnik, hogy csupán két csapat marad a pozitív tartományban a Manchester Utd. és az Arsenal. Az is kiderül, hogy ezek közül a csapatok közül a Chelsea, a Liverpool és természetesen a Manchester City azok, akik egy évben akkora veszteséget realizáltak, hogy az magában elegendő lett volna ahhoz, hogy semmilyen európai kupában ne indulhasson a csapat. Onnantól kezdve viszont a BL meccspénzek és a BL tévés jogdíjak is kiesnek a bevételi oldalról, és még sötétebb a helyzetük. Azt is érdemes észrevenni, hogy a City és a Utd. között közel 260 millió fontos különbség volt, azaz ennyivel többet 'költött' a City, a bajnokságot mégis 9 pontos előnnyel nyerték a Vörös Ördögök ebben az évben.

Ezeket a mutatókat lehet javítani a játékosok eladásából származó bevételekkel (táblában: Profit on Player Sales). Ebben a kategóriában viszont csak a Liverpool és a Newcastle tudott lényeges javulást felmutatni. A Liverpool 43 millió fontos profitot realizált ebben az évben a játékosokkal való kereskedés alapján (Torres, Mascherano eladása), míg a Newcastle 37 millió fontos többletet szerzett (Andy Carroll eladása).

A következő sor a táblában a Property & JVs, ami a csapatok tulajdonában lévő eszközökhöz kötött bevételt/kiadást mutatja. Ebben a sorban jól látszik, hogy csupán az Arsenal tudja a stadionját olyan módon felhasználni, hogy különböző rendezvények színhelyéül adja, és ezzel bevételt szerez. Ez tényleges bevételt jelent a klub számára, de az FFP mutatóba nem számíthatják bele a klubok, mert nem a sport tevékenységhez köthető bevételről van szó. Szerintem ez így is van rendjén, annak ellenére, hogy az Arsenal-t sújtja ez a szabály.

Ezután le kell még vonni a csapatoknak a hiteleik kamatfizetésére fordított összeget, ami a Manchester Utd-nél elég tekintélyes, de azt tudni kell, hogy a Glazer család a csapat megvásárlására felvett hitelt a klubbal fizetteti vissza, ezért ilyen magas ez a szám. Ez befolyásolja a csapat adózás előtt eredményét (Profit / loss before Tax sor), de így is a legjobbak között van a klub.

Ezzel elérkeztünk ahhoz a sorhoz, ami már közvetlenül mutatja, hogy a csapat működése során milyen eredményt termelt és ez az adózás előtti eredmény sor (táblában: Profit / (loss) befora Tax). Ez a sor áll a legközelebb az FFP mutatóhoz, tehát ezen számok alapján lehet következtetni, hogy ki hol tart az UEFA számítása alapján.

Itt tehát kiderült, hogy a szóban forgó 2010/2011-es évben a Newcastle United, a Chelsea, az Arsenal és a Tottenham tudott olyan működést hozni, amivel megfelelt az UEFA FFP által támasztott követelményeknek. Azt azért tudni kell, hogy a vizsgált év volt az utolsó amikor a klubok szabadon garázdálkodhattak a tulajdonosok pénzével, de azért elég szépen lefesti azt, hogy körülbelül az angol klubok hol tartanak.

Az nem meglepő, hogy a Newcastle került ki a legjobbnak ezen mutatóban, hiszen volt egy rekordot jelentő 35 millió fontos játékos eladása. De azért a Newcastle tulajdonosa Mike Ashley olyan játékos vásárlási politikát folytat, amiben kijelentette, hogy nála minden játékos eladó, ha megfelelő összeget kínálják érte. Tehát ha a csapat nem képes kitermelni az elkölteni kívánt költségeit, akkor ilyen módon tudja szinten tartani magát, illetve finanszírozni azt. Persze az FFP bevezetése után már jóval kevesebbet tudnak majd és mernek a klubok játékos vásárlásra költeni, de azért nem fog meghalni a játékospiac azt garantálhatom.

A táblát már csak érdekesség képen tovább elemezzük, akkor az alsó sorban kékkel jól láthatjuk, hogy a fizetések hogyan viszonyulnak a teljes bevételhez. Ebből is kiderül, hogy a teljes bevételük 14%-ával többet költ a City, ami alapból azt jelenti, hogy nem működhet nyereségesen, hacsak nem kezd azonnal játékos eladásokba. Valamint azt is eredményezi, hogy az FFP küszöbszámokat is erősen túllépi.

A tábla legalsó lila része is jól mutatja, hogy ki milyen adósság állományt görget maga előtt, illetve, hogy az adóssága ellenére mekkora összeg áll a csapat rendelkezésére. Manchester Utd. kitermeli azt az óriási összeget (151 millió font), az Arsenal pedig szorgos hangya módjára gyűjtögette a maga 160 milliós pénztár egyenlegét.

A Pénzügyi Fair Play hatásainak harmadik és egyben záró részében tárgyalni fogjuk, hogy ezek az összegek, hogyan néznek ki az európai top csapatoknál, többek között a Barcelonánál, Real Madridnál, Internél, Bayern Münchennél, AC Milánnál és Juventusnál. Valamint bemutatjuk, hogyan változnak a jövőben a tévés jogdíjak ezeknél a kluboknál, illetve, hogy egymáshoz viszonyítva ki milyen egyéb bevételeket képes realizálni. Valamint levonjuk a végső konzekvenciákat, hogy kinek kell aggódnia, és kinek nem kell az FFP hatásai miatt félnie a mai világban.

Ruzsinho Da Costa