A bajnoki szünetben jóval kevesebb írnivaló akad a csapattal kapcsolatban, a külföldi oldalakat is inkább azzal töltik meg a szerkesztők, hogy már a nyári átigazolási pletykákat közlik. Tekintve, hogy igazán majd jó három hónap múlva kezdődik a transzfer nagyüzem, szerintem nem érdemes komolyabban foglalkozni ezekkel a hírekkel. Maximum annyira, hogy megemlítsük, a Newcastle valószínűleg idén a holland játékospiacra fókuszál, emellett igyekszik megtartani a legjobbakat, akiket már most más klubokkal hoznak kapcsolatba.
A válogatott meccsek kapcsán megemlíthetjük, hogy Cabaye padozott, Sissoko csereként állt be a franciáknál, Debuchy pedig - ahogy a Hollandoknál Krul - sérülés miatt nem volt a keretben. A magyar válogatott kapcsán pedig meg kell jegyezni, hogy a Newcastle egykori védője, Kádár Tamás kimondottan jó teljesítményt nyújtott a románok ellen.
A 2:2-re végződő magyar-román meccs több szempontból is bosszantó volt, leginkább azért, mert simán hozni kellett volna a 3 pontot.
Abban a durván 20 évben, amióta az átlagosnál talán kicsit jobban követem a labdarúgás eseményeit, ilyen gyenge román válogatottat én még nem láttam.
Jó-jó, gyerekként az 1994-es VB-n ismerkedtem velük, ami egy kicsit komolyabb generáció volt. Most pedig már régóta nincs Stelea, Prunea, Popescu, Belodedic, Lacatus, Selymes, Dumitrescu, Raducoiu, Hagi, vagy éppen Ilie. Ráadásul nem hogy nincsenek, de utánpótlásuk sincsen. Egy szem kiöregedett Mutu van a csapatban, aki meccsenként 2-3 alkalommal villan egyet, de csak magához képest, összességben inkább csak pislákol. Egy-két szép megmozdulás, meg a tökéletesen lőtt büntető mellett inkább csak hisztériázott és rugdosódott.
Nem szeretném most hosszasan elemezni a mérkőzést, hiszen az azóta eltelt lassan két napban sokan megtették már megannyi fórumon. Annyi azonban kikívánkozik belőlem, hogy eszméletlenül amatőr módon engedték ki a fiúk a kezükből a győzelmet, egy a hosszabbítás végén bekapott, kabaréba illő góllal. Ráadásul már korábban, még 1:0-nál le lehetett volna zárni meccset egy Szalai fejes góllal. Ez a román csapat 2:0-nál tuti összezuhant volna. Nagyon jó csatárnak tartom Ádámot, de az egész csapatból talán ő volt a leghalványabb péntek este. A fellőtt labdák messzire pattantak el tőle, és csak üggyel-bajjal tartotta meg azokat, az említett helyzet pedig... 6 méterről, szemben a kapuval, tökéletes beadást így melléfejelni... Szerintem az idei 12 Bundesliga góljából hármat odaadna azért, ha ezt befejelhette volna...
Ennél többet nem érdemes a meccsel foglalkozni főleg, hogy kedden Isztambulban kell helytállni a tökök válogatott ellen, és az egészen biztosan nehezebb feladat lesz. A törököket nem lehetetlen legyőzni, gondoljunk csak arra, hogy pár éve is micsoda bírói hiba sorozat (Gera vs Rüstü) kellett ahhoz, hogy ne győztesként távozzunk. A hangulat nem minket fog segíteni. (Mennyivel jobb lett volna pénteken nézők előtt játszani, kedden meg egy zárt kapus meccset.)
Ahogyan a bevezetőben is szóba került, a válogatott, mint téma nem teljesen "NEMcastle kategória", hiszen a nemzeti 11-nek egyre magabiztosabban tagja a Newcastle egykori hátvédje, Kádár Tamás. A holland Roda jelenleg Diósgyőrben kölcsönben játszó 23 éves focistája 2007 és 2011 között összesen 18 alkalommal lépett pályára az első csapatban, és amikor nem a felnőtt kerettel készült a bajnokikra, a tartalékok alapembere, nem egyszer csapatkapitánya volt a reserve bajnokságban.
Sajnos Kádi eddigi pályafutása során nem volt túl szerencsés, már ilyen fiatalon is sok sérülést szenvedett. Talán az egyik legsúlyosabbat, egy lábtörést, még 2009 januárjában, egy Sunderland elleni tartalék bajnokin. Ezekről a mini Tyne-Wear derbikről érdemes tudni, hogy általában 4-5 ezer ember gyűlik össze, ami igaz, hogy a tizede ugyanezen párosítás felnőtt verziójának, de szerintem a legtöbb NB1-es csapat kiegyezne ezzel a nézőszámmal.
Ezeken a meccseken a szurkolók árgus szemekkel figyelik a fiatalokat, és amint valaki jobban teljesít, a "nép" a nagy csapatba követeli. Az említett meccs után a newcastle-i elektronikus média és a kommentelők is hősként ünnepelték az önfeláldozó mentése következtében 6 hónapra kidőlő Kádit, és végül a nyári felkészülési időszakban kapott is bizonyítási lehetőséget. A kiesés, azaz a csapat szerencsétlensége az ő szerencséje lett, mert a jelentősen átalakított keret következtében a fiatalokhoz bátran nyúló Chris Hughton 16 alkalommal küldte a pályára. Sajnos ezután nem úgy alakultak a dolgai, ahogyan szerettük volna és nem kapta meg a lehetőséget a bizonyításra, illetve amikor állítólag megkapta volna (Chelsea ellen 4:3-ra megnyert Ligakupa meccs), akkor előtte megsérült.
Egy külső szemlélőnek egyértelműen úgy tűnik Alan Pardew már nem számolt vele, és 2012 nyarán távozott. Belegondolva, hogy Steven Taylor és más védők sérülései, és egyéb hiányzások miatt hányszor játszott felforgatva a Newcastle védelem, érthetetlen, miért nem mutatkozhatott be a Premier Ligában. Hogy nem csak a honfitársam iránti elfogultság beszél belőlem, azt bizonyítja, hogy az egyik leglátogatottabb Newcastle-vel foglalkozó blogoldal, az erről az oldalról is elérhető, Ed Harrison féle www.nufcblog.com brit olvasói is rengetegszer követelték a csapatba az elmúlt években. Arról meg ne is beszéljünk, hogy amikor sorra mentek el ősszel a meccsek Mike Williamson sutaságai miatt, több hozzászólásban is olvastam, hogy nagy hiba volt elengedni Kádit. Egyetértek.
Megmondom őszintén sem a Roda-ban, sem a Diósgyőrben nem láttam játszani Tamást, de a pénteki, válogatottbéli produkciója szerintem nagyon rendben volt. Magabiztosan, kevés és nem túl nagy hibával hozta le a mérkőzést, a gólokhoz nem volt köze, a támadásokat pedig pont annyira segítette, amennyire lehetett neki maga előtt Dzsudzsákkal. Egyre jobb és jobb lesz. Kár, hogy az ő jó játéka nem hozott sikert a csapatnak, mert ez az eredmény, ez ellen a román válogatott ellen nem számít annak. 15-20 éve siker lett volna, ma nem. Na de majd kedden lehet javítani!
Hajrá Kádi! Hajrá Magyarok!
Mark29