West Brom 1 : 1 Newcastle - Ahogy vendég szerkesztőnk látta

Az alábbiakban egyik állandó olvasónk, és immár második alkalommal vendég szerkesztőnk, Jónás írását olvashatjátok. A fejléc és a háttér kapcsán jelentkező techikai hibáért elnézéseteket kérjük, dolgozunk a kijavításán.Jónás írását olvashatjátok. A fejléc és a háttér kapcsán jelentkező techikai hibáért elnézéseteket kérjük, dolgozunk a kijavításán.

Tegnap a szezonban immáron nem először olyan meccset láthattunk, aminek egyik félidejében úgy játszott a csapat, ahogyan azt egy, a keret erőssége alapján sokkal többre predesztinált gárdától jogosan elvárhatnánk; míg a másikban hitelesen alakítottuk a Championship kiesőjelöltjét.

Nem tudom hányan emlékeztek még a tavaly márciusi, Hawthornsban lejátszott bajnokinkra (1-3 ide), ami igazából egy dologban tért el a tegnapitól: akkor az első félidőben kíméletlenül kihasználtuk a helyzeteinket, elhúztunk három góllal és ugyan jött a WBA a második félidőben becsülettel előre, de nem úgy tűntek, mint akik komolyan elhiszik, hogy itt lenne keresnivalójuk (persze helyzetük akkor is volt bőven). Ezzel szemben tegnap?

De kezdjük az elejéről. Az Elliot - Debuchy, S. Taylor, Yanga-Mbiwa, Haidara -Perch, Cabaye (c), Jonas, Sissoko, Gouffran - Cisse kezdő tizenegy (figyelembe véve, hogy HBA még mindig kímélő üzemmódban fut) Anita számomra indokolatlan mellőzését leszámítva talán a jelenleg kiállítható legjobb kezdő. A meccs ennek megfelelően álomszerűen is indult: előbb Sissoko került helyzetbe Cissé álompassza után (tisztáztak a védők), majd a szenegáli beívelése – és Foster borzalmas kijövetele – után Gouffran, a 176 centis „Kis herceg” fejelt a kapuba.

Jó volt látni, hogy ezt követően sem álltunk vissza és úgy tűnt, tényleg a három pontért jöttünk. Előbb Cabaye veszélyeztetett egy távoli bombával, majd S’aylor került ordító helyzetbe: elsőre úgy tűnt, kihagyhatatlan, de a lassítások után szvsz jó megoldást választott egy nagyon nehéz helyzetben. Mondanám, hogy ha Cissé van ott, akkor gól, de ismerjük a jó öreg Pappis helyzetkihasználását. Ha esetleg valaki mégis elfeledkezett volna erről, Cissé tett róla, hogy felidézze az emlékeket: egy rossz visszapasszolt labda után annyi lett volna a dolga, hogy a kapu üresen tátongó 2/3-ának valamelyik részébe belsőzze a bogyót; ehelyett elegánsan kiemelte a stadionból.

Ezután még megúsztunk egy tizenegyest (hülyeangolbíró), mellyel Perch akarta megajándékozni az ellent, de elégedetten dőlhettünk hátra a félidőben. Hogy aztán jöjjön a szokásos rémálom a másodikban.

A tavaly itt lejátszott meccsen túl emlékeztetett ez a derbi a januári Villa elleni bajnokinkra: akkor is egy jó első félidő után nagyon visszaestünk és imádkoztunk, hogy megtartsuk az előnyünket. Ami most nem is sikerült. Sorra jöttek a hazai helyzetek, Elliott sem állt a helyzet magaslatán (lásd még: Fortuné lövése és Lukaku fejese), így végül Jones egyenlített egy szép akció végén. A meccs hajrájában már csak arra figyeltünk, hogy ne kapjunk ki, bár ez nem csak rajtunk múlott.

Nagy kérdés, hogy ez a (nem szokatlan) visszaesés mennyiben Pardew sara és mennyire a játékosok hibája. Nem foglalnék állást a kérdésben, de hogy van gond az ambícióval (Pardew szerint jövőre a cél a top 10 a PL-ben, persze ha bennmaradunk. Most komolyan a világ 20. leggazdagabb klubja a 10. helyet veszi célba???) és a taktikai meglátásokkal, az tuti.

A meccs után a többi eredményt elnézegetve sokáig gondolkodtam, hogy akkor most félig tele van, vagy félig üres az a bizonyos pohár. Végső soron pontot szereztünk a 8. helyezett otthonában; ott ahol ez sem a Liverpoolnak, sem az Evertonnak, sem a Chelseanek nem sikerült. Viszont kihagytunk egy hatalmas lehetőséget, hogy véglegesen lezárjuk a kiesés elleni harcot.

A többi eredménynek köszönhetően így visszacsúsztunk a 16. helyre, mégis jobb helyzetben vagyunk mint a forduló előtt. A Wigan és a Villa előtt is van előnyünk (hat, illetve három pont), ami annak ellenére is bíztató, hogy nekik egy meccsel többjük van hátra. Főleg az ellenfeleiket elnézve.

Nekünk nincs más dolgunk, mint legalább öt pontot szerezni a Liverpool-WHU-QPR-Arsenal kvartett ellen és gyorsan elfelejteni ezt a szezont. Egyik sem tűnik lehetetlen feladatnak.