Tegnap este a kezdeti bizonytalanság után meggyőző játékkal, mondhatni sima győzelmet aratott a viszonylag erős kezdővel felálló Newcastle United a Leeds felett. Az első félidőben Leeds 3 alkalommal is veszélyeztetett, de csak egyszer találták el a kaput (meg volt egy kapufa is) és a meccs végéig nem is változott ez a statisztika. A Newcastle ellenben hozta az idén megszokott mutatókat (a Premier League-ben miénk a harmadik legtöbb lövés) és a 90 perc alatt 14 alkalommal veszélyeztetett, amiből öt el is találta a kaput.
Olyan, szokatlannak számító események történtek, mint hogy Papiss Cissé gólt szerzett, Yohan Gouffran pedig tőle szokatlan módon hazai pályán volt eredményes. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Mike Williamson majdnem gólt szerzett és nem érdemelte ki a mezőny legrosszabbja címet (az megint Debuchy volt), valamint Gabriel Obertan 20 perc alatt akár két gólt is szerezhetett volna, akkor megállapíthatjuk hogy tegnap szokatlanul jól jött ki a lépés a srácoknak.
Persze mindehhez kellett a Leeds is, akik az erős kezdés után körülbelül Cissé góljával egy időben (31. perc) kicsit mintha fejben feladták volna a küzdelmet. Mondjuk az is igaz, hogy nem a B keret lépett pályára, és bár voltak pihenők, erősre sikerült a tegnapi összeállítás:
A stadionban a BBC krónikája szerint 36.220 néző volt, akik a 11. perc környékén tényleg felélénkültek Gary Speed emlékére. A pályán ekkor éppen semmi extra nem történt, ezért a kommentátor elmondta, az ünneplés-megemlékezés apropóját, mire az operatőr mutatott egy állva tapsoló-éneklő szektort. Ezzel a TV közvetítés részéről le is volt zárva a téma, kicsit talán felszínes módon. A Newcastle tehát túl volt pár meleg pillanaton Krul kapuja előtt, a másik oldalon pedig ment a szerencsétlenkedés. Cissé vagy luftot rúgott, vagy az alapvonalról beadás helyett az oldalhálóba lőtt. Szidtuk is rendesen a chat-szobában, míg a 31. percben Sammy Ameobi baloldali beadását a kapuba nem fejelte.
Cissé erős fejese. A Leeds védő szóhoz sem jut, és Paddy Kenny is tehetetlen volt
Nagyon remélem, hogy végre átszakadt benne az a (szerintem lelki) gát, ami miatt nem ment neki a gólszerzés, és mostantól beindul. A félidőben tehát meg volt az előny, ennek ellenére Pardew nem fogta vissza a csapatot a második félidőre. Viszonylag jól is ment a játék mindenkinek, vagy legalább is majdnem mindenkinek. Tioté kicsit olyan, mintha megzavarodott volna attól, hogy Sissoko és Anita jobb formában vannak mint ő, és ezért elég bizonytalan volt tegnap is. Viszont semmiféle durvulása nem volt, eleve az egész meccsen egy leeds-i sárga került be a jegyzőkönyvbe.
A leggyengébb láncszem egyértelműen Mathieu Debuchy volt. A "tetovált srác" egyszerűen nem tudja felvenni a ritmust. Küzd, hajt (és bár már nincsenek dühből elkövetett ostoba belépői) de nem megy neki. Tegnap is simán átjátszották úgy ahogy, és amikor csak akarták. Bár Shane Ferguson-t a teljes szezonra kölcsönadták, de ha Dummett hasonlóan megbízható teljesítményt nyújt, akkor nálam lassan beérik egy olyan váltás a hátsó sorban, hogy Santon a jobb, Dummett meg a bal oldalon játsszon.
A csapatnak tehát jól ment, nem lógott a levegőben leeds-i gól, mégis jól jött volna egy megnyugtató találat. Szerencsére ezt a pályán lévők is így gondolták. Sammy Ameobi a 67. percben megint jól passzolt, ezúttal Gouffran elé, aki a 16-os bal oldalánál átvette, majd a bal felső sarokba zúdította a labdát.
Gouffy lő, védhetetlen gól!
Innentől kezdve a Leeds teljesen megzuhant, valami katasztrófának kellett volna bekövetkezni, hogy ne legyen meg a továbbjutás. A helyzeteink pedig továbbra is megvoltak, előbb Williamson fejelt mellé, majd az utolsó percekben Obertan két ziccert is elrontott. Előbb a már fekvő kapusba gurította a labdát, majd pedig egy 2:1-es szituációban nem passzolt az üresen érkező Vuckic felé, hanem lőtt. Rosszul. 2:0-nál ez megbocsátható volt, de azért remélem Pardew jelezte neki, hogy jobb megoldások kellenek.
Íme az előbbiek mozgóképen, azaz a mérkőzés összefoglalója:
Capital One Cup 2014 - Newcastle 2-0 Leeds - Highlights
A második gólsszerző szavai:
"Talán nem ez volt a karrierem legszebb találata, de jó kis gól volt. Nagyszerű volt végre a St. James' Park-ban betalálni, nagy megkönnyebbülést jelentett.
Ezelőtt csak idegenben találtam be, remélem ez most felszabadít, és mostantól itt is eredményes leszek. A gólom utáni hangzavar fantasztikus volt, ahogyan az egész szurkolás hétről hétre.
Nagyszerű győzelem volt ez, szerencsére nem követtük el azt a hibát, hogy alulmaradjunk egy alacsonyabb osztálybeli csapattal szemben. Jól teljesítettünk. Újra pozitív lelkiállapotba kellett kerülnünk a Hull elleni hétvégi vereség után.
Hogy nem kaptunk gólt az volt a ráadás, mindenki önbizalmának jót tett ez a mérkőzés. A gól után rohantam, hogy lássam Bigi-t. Ha valakit, őt nagyon bírom. Mindig bátorít, hogy lőjek többet és oda akartam menni hozzá, hogy megköszönjem neki, hogy hitt bennem."
A mérkőzés legjobbja nálam Sammy Ameobi volt, aki a két asszisztja mellett számos jó megoldást mutatott be. Az Everton ellen ettől még szerintem nem fér be a kezdőbe, mert még ha Cabaye nem is tudja vállalni a játékot, akkor is inkább Tioté vagy Gouffran áll majd csatasorba, de a dicséret mindenképpen jár neki.
Az örömködés, a "na talán ezt a sorozatot most komolyan vesszük és megnyerjük" hangulat persze nem tartott sokáig, hiszen nem sokkal a mérkőzés vége után kiderült, hogy a nyolcaddöntőben a St. James' Park-ban a csapat ellenfele a Manchester City lesz. Gyorsan tegyük hozzá, hogy idén nincs nagy csillaghullás, és tulajdonképpen egy két könnyű csapat került a legjobb 16 közé, de akkor is sikerült a legnehezebbet kifogni.
Addig persze még sok idő van, lehet készülni a feladatokra, leginkább legközelebbi, Everton elleni hétfő esti meccsre. Jó lenne ugyanis a Roberto Martinez wigan-i blokkal megerősített(?) csapata ellen kijavítani a Hull ellen elkövetett bakit.
Hajrá Newcastle!
Mark29