Everton 3 : 2 Newcastle - Ez már megint mi volt? (Videó)

Tegnap este az előzetesen esélyesebbnek kikiáltott csapat győzött. Tegnap este a határozottabb csapat nyert, mert egy félidőt végighajtott, és a másodikban pedig volt annyi szerencséjük, hogy a visszavett tempó elég volt a győzelemhez. Mert ez az Everton ugyan nagyon jó csapat, de amikor a Newcastle kicsit összeszedte magát már nem igazán nem tudtak váltani, és visszavenni a teljes kontrollt. Ettől függetlenül teljesen megérdemelten nyertek, a Newcastle pedig megérdemelten kapott ki, mert az első félidőben nyújtott teljesítményre nincs mentség.Tegnap este a határozottabb csapat nyert, mert egy félidőt végighajtott, és a másodikban pedig volt annyi szerencséjük, hogy a visszavett tempó elég volt a győzelemhez. Mert ez az Everton ugyan nagyon jó csapat, de amikor a Newcastle kicsit összeszedte magát már nem igazán nem tudtak váltani, és visszavenni a teljes kontrollt. Ettől függetlenül teljesen megérdemelten nyertek, a Newcastle pedig megérdemelten kapott ki, mert az első félidőben nyújtott teljesítményre nincs mentség.

A fenti kép volt az, ami a legszomorúbb látványt nyújtotta tegnap. A kisírt szemű kisfiú, aki az apukájához bújva szomorkodott. Ezért kellene leginkább hajtani az "aranylábú" gyerekeknek. Ha már egymásért, a klubért az edzőjükért nem is tudnak, de a szurkolókért muszáj. Erre a képre még a Digi stúdió-ban a Newcastle-n általában csak mosolygó Monoki Lehel, a Newcastle-t általában csak szapuló Sallói István és a Newcastle-től többet váró ezért a Newcastle-re általában dühös Bánki Dodó is elérzékenyült. A stúdióban ülőknek egyébként tegnap teljesen igazuk volt. Az első félidő megmagyarázhatatlan.

Az Everton pedig lecsapott a lehetőségre. A csapat profi, Romelu Lukaku pedig hihetetlen. Ez a csávó egy genetikai (vagy orvosi) csoda. Olyan mint egy tank, egyszerűen feltartóztathatatlan. Hozzáteszem tegnap leginkább nem tudták, de volt amikor meg nem akarták megállítani, ugyanis az első félidőben mutatott impotens védelem és középpálya nekem már több volt, mint gyanús. Eleve két ennyire ellentétes félidőt produkálni több mint gyanús. Ez a keret többet tud, persze ha akar. Pardew-nak most már tényleg lefőtt a kávé.

"Halló José?! Biztos engem akartál kölcsönadni és nem Ba-t?"

Nálam ezek a hibák már megalapozzák esetlegesen az edző-buktatás lehetőségét. Nézzük, mi is történt tegnap este:

A részletes értékelést most mellőzném, ugyanis gyorsan össze lehet foglalni a véleményemet:

Krul, Yanga-M'Biwa, Santon, Tioté, Sissoko, Ben Arfa 0, azaz NULLA volt. Hatem esetében a kommentátor elmondta, hogy valószínűleg azért játszott a bal oldalon, hogy ne Bains-szel kelljen összecsapnia. Nos, Coleman is megette vacsorára. Coloccini a második félidőre valamennyire összekapta magát, de így sem tudja helyrehozni az első 45 percben nyújtott teljesítményét. Debuchy, Anita és Gouffran voltak azok, akik hajtottak, és elfogadhatóan játszottak. Remy pedig elöl megtudta, hogy mit jelentett tavaly Papiss Cissé-nek lenni. Semmi támogatást nem kapott, maximum egy-egy rossz felívelésért küzdhetett.

A cserék közül Cabaye hajtott rendesen, valószínűleg dacból, meggyőződésem, hogy ha kezd, ő is csak szürke eminenciás lett volna, aki asszisztál az égéshez. Így viszont volt benne tűz, és nagyon szép gólt lőtt.

Williamson hozta a kötelezőt. Leütközte a támadókat, elfejelte a labdákat, mindig a biztosat választotta, ahogyan az első félidőben, a fokozott Everton nyomás alatt is kellett volna a belső védőknek.

Remy gólja képekben

Cissé megint nem csinált semmit, de így már Remy-nek nem egyedül kellett vergődnie. Papiss levett róla egy-két védőt, és ő így be is tudott találni.

Végül néhány szót az Everton-ról. Roberto Martinez csapata az első félidőben lerohanta és bedarálta a Newcastle-t, szerintem a játékosok tökéletesen megvalósították a manager kérését. De hogy ez az Everton azért nem egy csodacsapat, az a második félidőben kiderült. Kis szerencsével meg lehetett volna fordítani a meccset, illetve tökösebb hozzáállással el sem kellett volna jutni 3:0-ig. Ami a korábbi Everton-okhoz képest negatívum volt számomra az a "Wigan-ból átmentett" durvaság. Anita és Remy esetében is olyan faultok mentek térdre, vagy picivel térd fölé, amiknél csoda, hogy nem lett sérülés. Ben Arfa-ra is úgy csúszott rá Coleman páros lábbal, ami már túl megy a szabályosság határain. És akkor még nem is beszéltünk Garreth Barry-ről. A jubiláns ugyanúgy hozta le (alibizte végig) az 500. meccsét, mint az előző 499-et. Ha véletlenül elveszítette, mert nem tudta elég gyorsan a hozzá legközelebb állónak tenni, akkor odavert az ellenfélnek. A második félidőbe körülbelül 5 sárga lapos szabálytalansága volt. Az első után villant a kártya, majd utána Dowd folyamatosan megkegyelmezett neki, többek között egy szándékos kezezésért is, amikor sáncolt egy kapu felé tartó lövést.

Az egész szenvedést a VIP páholyban nézte végig a balra bambuló Mike Ashley és a középen grimaszoló Joe Kinnear. Ashley-t amikor 3:0-nál mutatták, azt hittem felrobban az idegtől. Én a végletekig védtem Pardew-t, de most már nálam is elfogyott a türelem. Ez a keret Ashley kijelentésének megfelelően a TOP 10-re hivatott.

Pardew munkásságának (az erényeinek és a hibáinak) az elemzése külön posztot érdemelne, ezért csak a számomra levont következtetést írom most le. Teljesen mindegy, hogy milyen szakember ő, nem megy vele a csapatnak, és mivel ez már nem nevezhető átmeneti állapotnak, ezért váltani kell. Új impulzus kell a játékosoknak, valaki aki elmozdítja őket erről a mentális mélypontról. Remélem ezt Ashley is belátja, és akár a bánatpénz árán is, de elmozdítja Pardew-t.

Szombaton Wales-be utazik a csapat a Cardiff City-hez. Ne legyenek illúzióink, ilyen első félidővel onnan sem hozunk el pontot.

Ennél sokkal-sokkal több kell! Hajrá Newcastle!

Mark29