(Szarka)lábjegyzet: Stoke City: 1 Newcastle: 0 - Time to say goodbye! UPDATE: PARDEW MARAD!

Szeretném kérni Andrea Bochelli és Sarah Brightman duettjét, a "Time to say goodbye" c. számot, és küldeném Mike Ashley-nek. Itt az idő ugyanis, hogy istenhozzádot mondjon Alan Pardew managernek. Egész egyszerűen nem lehet akkora a végkielégítése, ami megérné a PL jelentette TV-s pénzek elbukását. Márpedig ha marad, akkor az egész szezon egy rizikós harcról fog szólni a kiesés ellen.Andrea Bochelli és Sarah Brightman duettjét, a "Time to say goodbye" c. számot, és küldeném Mike Ashley-nek. Itt az idő ugyanis, hogy istenhozzádot mondjon Alan Pardew managernek. Egész egyszerűen nem lehet akkora a végkielégítése, ami megérné a PL jelentette TV-s pénzek elbukását. Márpedig ha marad, akkor az egész szezon egy rizikós harcról fog szólni a kiesés ellen.

Crouch győztes gólja, enyhe támaszkodással

A tegnapi meccset elnézve ugyanis az az érzésem volt, hogy lehetne itt egészséges az egész keret holnaptól, játszhatnának a fiúk 2-3 csatárral, lehetne bármi, akkor sem jönne az eredmény. Elfáradt ez kapcsolat, megtört és a körülmények mostanra olyanok, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha szépen, és amennyire lehet békében bekövetkezne a válás.

Egy dolgot a Palace elleni kupa meccs forgatókönyve és a tegnapi meccs TV előtt végigszenvedett 90 perce után nyugodt lelkiismerettel ki tudok jelenteni: A játékosok nem akarják Pardew bukását. (Ezt a múlt héten és most a meccs után is elmondták) Akik tegnap ott voltak a pályán, és eleve, akik a jelenlegi keret tagjai, szerintem egytől-egyig jó kapcsolatban vannak a managerrel. Küzdenek, hajtanak érte, viszont mivel nem jöttek az eredmények, egyre nehezebb dolguk van. Akármilyen profik is, a körülményeket nem tudják kizárni, és egyre frusztráltabban, egyre görcsösebben akarják a sikert. A gond ott kezdődik, hogy az önbizalmuk viszont zuhanórepülésben csökken.

Ennek a jelenségnek az iskolapéldája Rémy Cabella, akibe Bardsley tegnap az első negyed órában 3-4 alkalommal beleszált, és onnantól kezdve kb. semmit nem vállalt. A legkreatívabb játékosunk nem mert megcsinálni egy cselt, meg sem próbált lövőhelyzetbe kerülni. Csak azt nézte, hogy minél gyorsabban, a lehető legkisebb kockázattal passzoljon. Tioté és Sissoko még úgy ahogy akart, de én az egész meccsen azt éreztem, hogy nulla magabiztossággal játszanak, mintha minden passz egy kicsit csínybe menne.

Nyilván ezzel remek partnerek voltunk a Stoke-nak, akik simán nyomhatták a szokásos antifocit. Eleve ez a Bardsley-Wilson-Shawcross-Whelan-Adam alakulat valami gusztustalan egy banda, ahogy össze-vissza rugdossák az ellenfeleket.

A felállásunk is feküdt nekik (balra katt, és nagyban is látható), hiszen Riviere hiába jó felépítésű támadó, eltűnt a hentesek között. Elvileg ezúttal Cabella lett volna az árnyékék, de mint írtam is, két rúgás után kiment a szélre alibizni.

Dummett szerepeltetése a fizikumán kívül továbbra is teljesen indokolatlan, mert támadásban használhatatlan. Majdnem biztos vagyok benne, hogy Danny Simpson tanította beadni...

A védelem közepe úgy ahogy rendben volt, most az más kérdés, hogy a bíró nem fújta le Crouch gólját támaszkodásért. Végül is tovább lehetett engedni, annyira nem volt komoly, és a spori tulajdonképpen az első 60-70 percben következetesen nem fújta le az apró fizikai kihágásokat, fegyelmezetlenségeket. Az persze jellemző, hogy ezek csak minket sújtottak, és ezért úszta sárga lap nélkül az első félidőt a fő-agresszor Whelan (ő a másodikban azért végül kapott) vagy például Beardsley és Adam. Utóbbi is abba sérült bele, hogy szétrúgta Cabella-t... A hajrában aztán már egyre gyakrabban fütyörészett a mezőnyben is a bíró, sajnos jobbára ellenünk.

Janmaat külön fejezet. Életveszély a pali, hajmeresztő dolgai vannak, de tegnap jól jött ki ezekből és még egy atom lövést is eleresztett, amit Begovic bravúrral védett.

A védelemmel egyébként az volt a legnagyobb baj, hogy a Stoke simán bojkottálta a labdakihozatalt. Szinte az egész meccsen úgy támadtak le, hogy Williamson-hoz kerüljön a labda, aki mint klasszikus bekk előrevágta a labdát, amit természetesen legtöbbször a Stoke játékosok fejeltek el.

Crouch fejese innen sem a legszabályosabb. Williamson szerint legalábbis biztosan nem az...

Eleve az idegesítő, sokszor felhozott ívelgetéses taktika itt pláne értelmetlen volt, hiszen ezek a drabális állatok minden ilyen kísérletet meghiúsítottak.

A középpályán az érezhetően túlzott akarás ellenére is egész jól muzsikáltak a fiúk, legalább is a Colback-Tioté-Sissoko hármas. Persze ők is akkor lennének igazán jók, ha felszabadultabban játszanának. Gouffran, Cabella és Riviere gyengék és súlytalanok voltak.

A cserék közül Cissé egyetlen használható labdát sem kapott 45 perc alatt. Sammy Ameobi kiharcolt pár jó helyről járó szabadrúgást, és Obertan is meglepően jól szállt be.

Tényleg látszott az akarás, de az is, hogy ez már kevés. Komolyan mondom, az utolsó 30 perben nem hittem volna, hogy olyan helyzetig egyáltalán eljutunk, mint Colback kapufája, amivel majdnem meg lett az egy pont.

"A csapatunknak szurkolunk, Pardew tűnés"

A meccs végén aztán jött a már szokásos szomorkodás, mától pedig kezdődhet minden előröl. Elnézés kérés, fogadkozás, bizakodás, biztató jelek az edzéseken. Majd ahogy közeledik a szombat - a Swansea elleni idegenbeli meccs - egyre nő a nyomás, a stressz, a "most majd megmutatjuk, és nyerünk a mesterért" hangulat, ami egy ideig spannolja, majd szépen lehúzza a srácokat.

Akármennyire is ellene vannak, de Pardew kirúgásával róluk is lekerülne a lelki teher és talán az eredmények is jönnének végre. Egy biztos, olyan manager kellene, aki vagy remek pedagógus, vagy a stábjában van valaki, aki lelkileg kezelésbe veszi a játékosokat.

Mike Ashley múlt héten egy Pub-ban egy újságírónak azt mondta, hogy ha ez a meccs bukó, akkor repül Pardew... Természetesen utána többen lenyilatkozták a stábjából, hogy csak vicc volt, ennek ellenére a tegnapi meccs lefújása után az önjelölt FBI-os szájról olvasó szakértő szurkolók látni vélték, ahogy a "get him out" (azaz tegyétek ki) szavakat mondta Lee Charlney igazgatónak. Meglátjuk mi lesz, az biztos, hogy a korábbi nézeteltérések miatt a brit sajtó kárörömmel nézi a csapat vesszőfutását. (A mérkőzés előtt jelentek meg például olyan írások muzulmán Cheick Tioté-ról, hogy két felesége mellett szeretőt is tart, akitől nemrég született gyermeke)

Egy dolog biztos csak (legalább is valószínű), hogy ma egy komoly rapportra számíthat Alan Pardew, aki vagy egy zsíros végkielégítéssel vagy egy újabb hét haladékkal távozhat majd Mike Ashley irodájából.

Hajrá Newcastle!

Mark29

UPDATE!!! BREAKING!!! STB.

A BBC-től kezdve a The Sun-on át a SkySports-ig több helyről megerősítették, hogy Alan Pardew MARAD a Newcastle managere, azaz a szombati Swansea elleni meccs lehet az utolsó utáni szalmaszál. Walesben viszont győzni kell. Utána az EB selejtezők miatt bajnoki szünet lesz. Ideális időpont a váltásra...