A Patriots Moss elcserélése után néhány hét alatt eljutott a sokak által lefitymált csapat szintjéről oda, hogy jelenleg őket tartják a legesélyesebbnek a Super Bowl egyik szereplőjére. Tény, amióta nincs Randy, a csapat olyan együtteseket fektetett két vállra, mint a 8–4-gyel álló Baltimore Ravens, az azt követően négy győzelmet arató San Diego Chargers, a 9–3-as Pittsburgh Steelers, vagy a szintén 9 sikerrel álló New York Jets, de a Peyton Manning irányította Indianapolis Colts, az Adrian Peterson vezette Minnesota Vikings és a liga talán legjobb elkapóját (Calvin Johnson) is felvonultató Detroit Lions sem feltétlen sétagalopp egyik csapatnak sem – még ha utóbbi azért kicsit ki is lóg lefelé a listáról.

Az egyetlen kudarc a Cleveland Browns elleni hatalmas pofon volt (31–14-es vereség), amely azonban mintha jót is tett volna a csapatnak, azóta sokkal élesebb az együttes, és bár az utolsó percekben a Steelers még kozmetikázott az eredményen, és Manning zsenialitása kis híján ismét megfordított egy már elbukott meccset, végül ezeket az összecsapásokat is hozták, az utolsó két fellépésen pedig időnként parádéztak a Hazafiak.

Brady a Baltimore Ravens elleni mérkőzés rendes játékidejének utolsó másodpercében elengedett hail mary óta (döntetlen állásnál az ellenfél védője, Ken Hamlin lekapta a labdát, és végül jöhetett a hosszabbítás) 228 passzkísérletéből egyszer sem adta el a tojást – ez egyéni rekordnak számít, az NFL rekordját (Bernie Kosar –308 az 1990 és 1991-es bajnokságokban) még nem veszélyezteti –, ellenben adott 17 touchdown passzt. A Browns elleni zakó óta lejátszott négy mérkőzésen ráadásul egészen parádés 73.39 százalékos hatékonysággal passzol, 13 TD-passzt adott (és cirka 1203 yardot haladt csapata levegőben 124 kísérletből), amellyel szerény 138.6-os irányító mutatót ért el ezeken a találkozókon (volt közte a Lions ellen egy tökéletes, 158.3-as is), és összesítésbeli 109.5-ös mutatójával Michael Vick 105.7-jét megelőzve vezeti a vonatkozó rangsort.

A Hazafiak irányítóját azért is egyre több elismerés éri, mert ezeket a statisztikákat nem posztjukon elitnek számító játékosok zömével éri el (talán csak a slot receiverek között előkelő helyen álló Wes Welkert vehetjük ide), hanem nagyon jól összerakott támadófal mögött olyan játékosok segítik, mint a kiváló képességű, de mégiscsak újonc tight endek, Rob Gronkowski és Aaron Hernandez, két draftolatlanul a ligába kerülő futó, BenJarvus Green-Ellis és Danny Woodhead, vagy például a 2006-ban Seattle-be elcserélt, ott sérülései miatt sem kiteljesedő, a mostani idényben visszahozott Deion Branch.

Nincs tehát Moss-szintű veszedelem, akire az ellenfeleknek figyelniük kell, helyette viszont számos jó képességű, a rövid passzok után sok fontos plusz yard haladására képes játékos akad, és mivel a Patriots támadó filozófiája immár nem a „két középre futás egy yardért után dobjuk fel a labdát Mossra, vagy adjuk Welkernek, majd ő megoldja″ témára épül, hanem Brady parádés rövid passzaira (a Jets ellen 17/17-en is állt a 10 yardnál rövidebb passzokat tekintve…), és ezt a támadóalakulatot egyesek már jobbra értékelik, mint a 2007-es rekorddöntögetőt – megállíthatatlannak nevezve.

Ennek megcáfolására készül most a Bears védelme, azon belül is Julius Peppers lehet a fő akadályozója a New England-i rohamoknak, a Carolina Pantherstől székhelyét Chicagóba a szezon előtt áttevő nagyszerű defensive end a legutóbbi három összecsapáson ötször csomagolta össze az ellen irányítóját – impresszív adat. Igaz az is, hogy az idényben Brady a négyemberes blitzek ellen 69.1 százalékos (275 kísérletből 190 sikeres, 2064 yardot haladt együttese, 18 TD-vel szemben csak 4 interception, 106.7-es qb-rate-jével pedig a 4. az összes irányítót tekintve), az ötemberes blitzek ellen 60.1 százalékos (110/67, 965 yard, 9 TD, 0 interception, 116.7-es rate, amellyel pedig 1.) hatékonysággal hajigál, ergo minél nagyobb rajta a nyomás, annál jobban játszik – ebben persze szerepe van annak is, hogy ekkor az elkapókra kevesebb ember jut, és hogy nagyszerűen veszi észre a mismatcheket (alacsony fürge elkapó vs lassabb, nagyobb falember; magas erős tight end alacsony ellenféllel szemben stb).

A hazaiak védelme a kapott pontokat, és az elszenvedett yardokat tekintve is a harmadik legjobb a ligában, sőt a futás ellen csak a Steelers alakulata áll jobban helyt. A passzok ellen azonban csak a 13. helyen állnak, és bár az előreláthatólag -10–15°C és a 40–50 km/h-s szél nem éppen segíti a labda levegőben való megjátszását, a nem sokkal szolidabb körülmények között edző bostoniakat valószínűleg ez nem fogja annyira hátráltatni.

Amire még építhetnek a Medvék, hogy a New England védelme egyesek megfogalmazása szerint a liga 33. legjobbja (32 együttes szerepel a bajnokságban…), és bár ez túlzás azért, de yardokat és azon belül a passzolt yardokat tekintve is csak 31. a védelem, amely átlagban egy mérkőzésen kevesebb yardot halad, mint amennyit elszenved (353.8 vs 390.9). Hogy lehetséges akkor, hogy ez a csapat mégis 10 győzelemmel és mindössze két vereséggel vezeti az Amerikai főcsoportot, és az NFC-ben is mindössze az Atlanta Falcons áll hasonló mérleggel? Könnyű lenne mindent a szerencsére, a csillagok állására, és egyéb hasonló jellegű dologra fogni, de ha kicsit jobban a számok mögé kukkantunk meglátjuk a megoldás egyik fontos darabkáját: amíg a Hazafiak csak ötször dobtak interceptiont (Brian Hoyer vállalta magára az ötödiket), addig a védők 18-szor kaparintották meg az ellenfél irányítójának indítását, és összesített labdaszerzés/labdavesztés mutatójuk is +14-et jelez. Márpedig hiába jut át az ellenfél könnyedén akár szinte az egész pályán, ha a végén kevesebbszer tudja csak kihasználni a kínálkozó sanszot.

Mindenesetre olyan fegyverekkel, mind Devin Hester és Johnny Knox sebessége és Jay Cutler idén konzisztensebb (17 TD-re 10 interception jutott, szemben az előző szezonbeli 27/26-tal), nagyon erős karja, könnyedén nehéz helyzetbe hozhatják a New England rendkívül fiatal kezdő secondaryjét (Brandon Meriweather 4. idényével toronymagasan a legtapasztaltabb), és simán elképzelhető egy 300 yard feletti este a chacagó-i irányító számára.

Ebben a Bears elitnek nem nevezhető (…) támadófala nem feltétlen fogja maximálisan segíteni – bár a Patriots pass rusha sem éppen ligaelit (…) – , és ha Cutler ismét előveszi kevésbé labdabiztos énjét, Devin McCourtyék (az újonc cornerback eddig hatszor halászta le az ellenfél irányítójának átadását, amelynél többet a szezonban csak Asante Samuel szerzett, hetet) sokat profitálhatnak belőle.

A futójáték egyik oldalon sem muzsikál éppen túl fényesen (a Pats a 19., a Bears a 22. a yardokat tekintve), a Hazafiak szezonbeli 15 futott touchdownja a Houston Texans 16-ja után a második legtöbb, kérdés, hogy a Brian Urlacher fémjelezte bitangerős védelem ellen mire mennek.

Túlságosan azért nem kell félteni a New England-ieket, a Steelers (1. 62.2-os átlaggal, a Patriots ellen 103 engedett futott yard), a Jets (3. 87.5 – 101) és a Vikings ellen (4. 92.0 – 122) is tudtak azért haladni talajon is, a 2. legkevesebb pontot kapó (15.9 pont mérkőzésenként) Steelers és az immár csak 6. legkevesebbet (19.3) elszenvedő Jetsszel szembeni ütközetekben pedig egészen parádés 39 és 45 pontot értek el.

A túloldalon előny lehet, hogy a futások ellen cseréinél jobban használható Brandon Spikesot négy mérkőzésre eltiltotta a liga tiltott anyagok használatáért – amelyet a játékos állítása szerint egy gyógyszer tartalmazott, és nem volt kellőképpen elővigyázatos, de saját bevallása szerint tanult az esetből, elnézést kért csapattársaitól, a szurkolóktól, és a jövőben jobban fog majd figyelni. A legújabb hírek szerint havas mérkőzésre van kilátás, márpedig Bill Belichick New Englandje eddig kilenc ilyen összecsapáson vett részt – és kilencszer nyert.

 
Végül tekintsék meg a két csapat legutóbbi összecsapásáról készült videót, amelyen a nem éppen futásairól híres Brady került szemben a liga egyik linebackerjével, Urlacherrel!

A forduló további mérkőzéseiről beharangozókat a Fűzővel kifelé! blogján olvashat!