A kompenzációs választási jogokat azok a csapatok kapják, amelyek az előző évi szabadügynök piacon több játékost vesztettek, mint amennyi hozzájuk érkezett (3–7. kör között lehet részesülni belőlük, mindig az eredeti 32 választás után). Azok az együttesek is kompenzálásban részesülnek továbbá, akiknél ez a két szám megegyezik, de értékesebb játékosokat vesztettek – igaz, ezeket csak a 7. körben, a többi kompenzációs pick után kapják meg.
A 32 ilyen módon maximálisan kiosztható választási jog az idén körönkénti lebontásban így jelent meg: egy 3. körös, két 4. körös, két ötödik körös, hat 6. körös és huszonegy 7. körös.
A kompenzációs választási jogokat a többivel szemben nem lehet elcserélni egy másik csapattal sem másik pickre, sem játékosokra, és helyük függ a játékos fizetésétől, játékidejétől és rájátszásbeli teljesítményétől új csapatában. Ezek közül is a fizetés az elsődleges.
Így tehát senkit sem ért váratlanul, hogy az idén egyetlen 3. körös kompenzációs pick az egyébiránt a 2-14-es alapszakasz mérlege miatt a drafton elsőként választó Carolina Panthershez került, ahonnan a Chicago Bearsnél All-Pro-szezont produkáló, ott 6 évre 91.5 millió dollárért aláíró
Julius Peppers tette át székhelyét.
Ide kattintva elérhető az immár teljes draftlista!