Green Bay Packers–Tampa Bay Buccaneers

2011. november 20. magyar idő szerint 19:00, Lambeau Field

Ez olyan meccs, ahol nagyon nincs értelme a csapatokat összehasonlítani, mivel a címvédő és ez idáig veretlen Green Bay Packers a játék minden egyes területén erősebb jelenleg a Tampa csapatánál. Van ahol ez minimális (futójáték), van, ahol óriási eltérés van a két gárda között (passzjáték). De, véleményem szerint azért vannak olyan párharcok, ahol lehet keresnivalója a Buccaneers csapatának, és ha ezekre tudnak építeni, akkor akár a csoda is bekövetkezhet a negyedik negyed végére. Nos, az Aaron Rodgers és elkapói vs. Ronde Barber és társai párharc nem ilyen. Rodgers idén bárkit képes szétdobálni (amit meg is tesz), a Buccaneers pedig nem nagyon villog itt, talán csak Ronde Barber. Nála érdekes lesz figyelni, hogy ki ellen áll fel, az idei évben: van, hogy a szélen; van, hogy a slot elkapón; van, hogy a TE ellen védekezik.

Amiben kicsit bízhat a Bucs, az a pass rush. Rendkívül ingadozó idén ez a csapatnál, van, amikor folyamatosan nyomást tudnak gyakorolni az irányítóra, van, amikor semennyire. Nem a Packers erőssége idén a futójáték, de ugye nincs is erre szükség. Most azonban jó matchupnak néznek elébe, a Buccaneers hetek óta minden futót naggyá tesz szinte. Itt a fő kérdés, hogy Haynesworth mennyire illeszkedett be Gerald McCoy helyére, ha igen, akkor Starkséknak lehetnek gondjaik. Láthatjuk, az egész Green Bay offense jobb, mint a túloldali védelem, így nem igazán lesz meglepő, ha hozzák szerzett pontban az idei átlagukat (35 pont). Ez pedig gond a Buccaneersnek, mivel ők idén senki ellen nem szereztek 30 pontot sem (17.3 pont az átlaguk). Josh Freeman nagyon ingadozó egész évben, most lassan egy hónapja inkább a hullámvasút alsó pontján van, várhatólag nem fogja szétszedni a Woodson, Williams duót. Nem is igazán lenne kivel, hiszen sem Mike Williams, sem Preston Parker, sem Benn, sem Briscoe nem hoz jó évet.

Így tehát marad a futás a Tampának, mely a szezon első felében egész jól ment és akkor a győzelmek is jöttek, de azóta inkább csak szenved. Amiben bízhatnak, hogy többen nem teljesen egészségesek a Packers védelméből, így akár sok futással sokáig lent lehet tartani Rodgerst és valamilyen szinten tartani is lehet vele a lépést.

Érdességként meg kell említeni, hogy Freeman először 2 éve a Packers ellen volt kezdő, amikor meglepetésre a Bucs nyert és Josh lett a franchise QB.

Baltimore Ravens–Cincinnati Bengals

2011. november 20. magyar idő szerint 19:00, M&T Bank Stadium

Talán nem túlzás állítani, hogy az AFC Északi csoportja, illetve a Bengals és a Ravens szezonja szempontjából is a legfontosabb mérkőzés következik. A hazaiak hektikus teljesítményük miatt nem dőlhetnek még hátra – a Steelers söprés ellenére, míg a vendégek nem engedhetnek meg maguknak egy újabb botlást a csoporton belül. Aki nyer a mérkőzésen, az tapadhat a jelenleg csoportelső Pittsburghre, aki vereséget szenved, az komoly lépéshátrányba kerül, nem csak a divízió bajnoki övéért folytatott versenyben, de akár a rájátszásért is. Az előjelek egyik oldal számára sem a legjobbak, de egyrészt a párharc mindig óriási fizikai küzdelmet hoz, és a hiányzók ellenére is bőven vannak olyan egyéni csaták, amelyek miatt már önmagában megéri leülni a tévé képernyője elé. A Bengals legjobb cornere Leon Hall Achilles-ín-szakadást szenvedett, már meg is operálták, legjobb esetben a 2012-es szezon elején térhet vissza. Sztárhiányzó lesz a labda másik oldalán is, hiszen AJ Green egy térdszalaghúzódást szedett össze az elmúlt héten, az edzésmunkában nem vett részt, nagy meglepetés lenne, ha játszana.

Ugyanez igaz a Ravens esetében Ray Lewisra, akit egy lábfejsérülés hátráltat a munkában, a hét közepén már megjelentek olyan hírek, amelyek kategorikusan kizárták, hogy pályára lép, és bár cáfolták, minden bizonnyal ki kell hagynia legalább ezt az egy találkozót, amelyre 2007 óta nem volt példa. Ami az érdekes match-upokat illeti, elsősorban a falak közötti csaták mehetnek élményszámba: Terrell Suggs vs Andrew Whitworth, Haloti Ngata vs Bobbie Williams, Marshall Yanda vs Geno Atkins, Michael Oher vs Carlos Dunlap. Valamennyi játékos a maga posztján az egyik legjobb (feltörekvő) játékosnak számít, ráadásul nagy hatásuk lehet egyenként is az eredményre, összességében meg pláne. Aki ezek döntő többségét meg tudja nyerni, az nagy lépést tehet a győzelem megszerzéséhez. Amikor Joe Flaccót siettette a Bengals védőfal, akkor hibára lehetett kényszeríteni, bár a tényhez tartozik, hogy a tavalyi évben még egy teljesen más összetételű secondaryvel nézett szembe. Ezért is kell Ray Rice kezébe végre visszaadni a labdát a Ravens támadó koordinátorának, mert az semmiképpen sem járja, hogy a liga egyik legjobb futója, csak ötször kapja meg a disznóbőrt, még akkor sem, ha a szemben álló egység az egyik legjobb a futás ellen (ahogy a Seahawks volt, vagy a Bengals lesz).

Andy Dalton először találkozhat a híres Holló front7-tel, és azt várják tőle, hogy a múlt hetihez hasonló nyugalommal kezelje a megpróbáltatásokat. Green kiesése hatalmas érvágás, így mindenképpen fontos lesz, hogy a Jerome Simpson, André Caldwell párosból valaki (vagy mindkettő) elővarázsoljon egy jó teljesítményt (például amit a tavalyi végjátékban sikerült), ezzel segítve a fiatal irányítót. A vendégeknek a futójátékra is támaszkodniuk kell, és biztos, hogy meghatározó szerepet is kap a mérkőzésre készített stratégiában. A Ravens, amennyiben a futójátékot nem sikerült megfelelő szintre hozni, még bőven támaszkodhat a passzjátékára is, hiszen nem látni a vendégeknél azokat a játékosokat, akik képesek lehetnek felvenni a versenyt Anquan Boldinnal, vagy Torrey Smithszel mélyen, de a tight endek is komoly fejfájást okozhatnak.

A végletekig ismerik egymást a csapatok, a Bengals több új arca ugyan okozhat némi meglepetést, de a legjobb játékosok elvesztése nem az ő malmukra hajtja a vizet. A Baltimore erősebb csapat, nem véletlenül állnak hibátlanul otthon és a csoportmeccseken is, de bármi lehet, a Cincinnati ugyanis bizonyította már idén, hogy semmilyen körülmények között nem lehet leírni őket, óriási szívük van, még ha ez nem is mindig ér sikerült, de kimondottan jól szerepelnek idegenben (4–1). Kérdés nem férhet hozzá, hogy mindkét csapat vért fog izzadni a győzelemért, akár az utolsó pillanatokig kiélezett mérkőzésen.

New York Giants–Philadelphia Eagles – Vasárnap esti rangadó (SNF)

2011. november 21. magyar idő szerint 02.20, MetLife Stadium

Azt hiszem elérkezett az a pont, amikor már felesleges minden Eagles beharangozó elején leírnom, hogy nem hibázhat többet a csapat ahhoz hogy a rájátszásba jusson... Itt már nincs szó erről, a szurkolók kezdenek beletörődni, hogy ennek az évnek lőttek, és hogy januártól már csak kívülről figyelhetik a küzdelmeket. A New York Giants vendégeként a vasárnap esti mérkőzésen sem számítanak esélyesnek – finoman szólva. Michael Vick a múlt heti Arizona elleni csúfos vereség alkalmával két bordáját is eltörte, és nem tudja vállalni a játékot, tehát Vince Young veszi át a helyét.

A célpontjai közül Jeremy Maclin szintén a maródiak listáját gyarapítja, így a Jackson, Avant, Celek hármas számíthat a legtöbb passzra, de Jackson elmondása szerint nem meglepő módon a lehető legkevesebb felelősséget akarják Young vállára helyezni, így főleg biztonsági passzokra számíthatunk majd. Így sem számíthat könnyű estére a Justin Tuck esetleges távollétében (ezúttal a bokájával küszködik) is félelmetes New York-i pass rushsal szemben.

A philadelphiai offense továbbra is LeSean McCoyra fog támaszkodni, aki csapata pocsék éve ellenére sorra dönti a rekordokat, és megállíthatatlannak tűnik. Nem könnyít a Giants defense helyzetén, hogy a linebackersor legjobbjának, Michael Boley játéka sem biztos. A másik oldalon is van egy nagy hiányzó továbbra is, a futó Ahmad Bradshaw személyében. A helyén kezdő Brandon Jacobs az utóbbi két meccsen nem váltotta meg a világot, talán most, az Eagles gyengécske futás elleni védekezésével szemben több sikere lesz. Eli Manning pazar formát mutat mostanában, kiváló passer rating, utolsó negyedes fordítások sorozata...

Igazi vezér a pályán, ezt most is megvillogtathatja, hiszen bár sokat javult az Eagles secondary a szezon elejéhez képest, összességében még mindig átlagosnak mondható a passz elleni védekezés. Hakeem Nicks, Mario Manningham és a mostanában remek formában lévő Victor Cruz is Manning rendelkezésére áll majd, a hétközi kisebb balhé ellenére (Cruz 25. születésnapját ünnepelte egy társaság egy klubban, köztük pár játékossal, amikor is lövések dördültek...).

Pár hete még csábítóbbnak tűnt ez a vasárnap esti rangadó, az azonban elmondható hogy a Giants és az Eagles egymás elleni meccsei mindig izgalmasak, így mindenképp érdemes megnézni hogy ezúttal mit művel egymással a két csapat.