HOUSTON TEXANS (3.)–CINCINNATI BENGALS (6.)

Az NFL történelmében először csapott össze két olyan csapat a rájátszásban, amelyet egyaránt újonc irányító vezet, a hazaiaknál a draftolatlan szabadügynök T.J. Yates (aki egyébiránt a harmadik számú irányító volt az együttesnél, de mind Matt Schaub, mind Matt Leinart megsérült korábban), a vendégeknél a második körös Andy Dalton kezében volt a karmesteri pálca.

A Texans fennállása első rájátszásmérkőzésére készült, míg a Bengals 21 év óta tartó nyeretlenségi sorozatát igyekezett megtörni, legutóbb épp egy houstoni csapat, az Oilers ellen (a mai Tennessee Titans jogelődje) diadalmaskodott a Cincinnati.

A két csapat a szezonban egyszer már összefutott, akkor hiába vezetett egészen az utolsó másodpercekig szinte végig a Cincinnati (volt már 16–3 is, de az utolsó negyed előtt még mindig 19–10-es Bengals-előnyt mutatott az eredményjelző), Yates passzából Kevin Walter ért el touchdownt két másodperccel a lefújás előtt, megfordítva a mérkőzést (19–20), a Texans a sikerrel pedig három fordulóval a vége előtt kiharcolta a csoportelsőséget, és a biztos rájátszásszereplést.

A szezon során sérülésektől igencsak sújtott Texans ezt követően azonban már nem nyert mérkőzést, így kérdéses volt, hogy ez a negatív forma mennyire lesz kihatással a mérkőzésre.

A találkozót a hazaiak kezdték, de sem ők, sem a vendégek nem tudtak eleinte a másik védelme fölé kerekedni, egészen addig, amíg Dalton AJ Greennek szánt passzkísérlete során a hazaiak safetyje, Glover Quin nem szabálytalankodott, a hirtelen jött pazar mezőnypozíciót pedig végül Cedric Benson váltotta toucdownra (0–7).

A döcögős újabb Bengals-támadás után Green nagy elkapásaival mezőnygóltávolságba érkeztek a vendégek, ám Brooks Reed 9 yardos sackje után Mike Nugent 50 yardról mellé lőtt.

A rövidre zárt hazai támadás után ezúttal Jermain Gresham nagy elkapása és az azt követő ismét csak véleményes büntetés után Nugent 37 yardól már nem hibázott (7–10), de a félidő hajrájára megint feltámadó texasiak Neil Rackers 39 yardos, igencsak kicentizett rúgásával egyenlítettek (10–10).

Nem volt azonban vége még a félidőnek! A Cincinnati ellentámadása során Dalton előbb 15 yardot futott, ám mielőtt nagyon belelendültek volna a vendégek, egyből ezt követően Greennek szánt átadását a hazaiak elsőkörös választottja, J.J. Watt kaparintotta meg, az interception után pedig 29 yardot megtéve touchdownt ért el (17–10)!

A nagyszünet után a Texans védői villámgyorsan leparancsolták Benglas támadóit, de a vendégek védelme (köszönhetően Nelson sackjének) is megálljt mondott. A puntháború egészen a harmadik negyed hajrájáig tartott, ahol Foster futásaival illetve André Johnson elkapásával az ellenfél 40-eséig jutott a Houston. Megjegyzendő, hogy eközben egyszer kis híján eladta Yates a tojást. Nem tette, így 2. és 8-ra a 40 yardosról a védőjét csúnyán megverő Johnsont hozta játékba, aki meg sem állt a célzónáig (24–10).

Az ígéretesen, Jerome Simpson- illetve Gresham-elkapással induló vendég kontra után a félpályához érkezve 4. és 3-nál Dalton újabb Greennek szánt passzát csípték el a hazaiak (Jonathan Joseph révén), amely után bár pontot nem szereztek, hat percet lepörgettek az órából.

Hét és fél perccel a mérkőzés vége előtt Dalton harmadik Greennek szánt átadását kapták le a houstoniak, ezúttal Danieal Manning, majd 3. és 7-re a végül 153 yardig jutó Foster 42 yardról futott (számos elhibázott szerelésnek is köszönhetően) az end zone-ba, megszerezve második touchdownját (31–10).

Az utolsó percekben a kissé kiengedő hazai védelem nyomása csökkent Daltonon, a Bengals hosszú idő után először ismét eljutott a vörös zónáig, ám a Texans 9 yardos vonaláról a vendégek négy kísérletből sem értek el touchdownt, így maradt a 31–10. Történelme első rájátszásbeli mérkőzését tehát megnyerte a Texans, sikere után pedig a második helyen kiemelt Baltimore Ravenshez utaznak a houstoniak.

NEW ORLEANS SAINTS (3.)–DETROIT LIONS (6.)

Drew Brees (5476 yard – NFL-rekord) és Matthew Stafford (5038) révén 10 524 passzolt yard feszült egymásnak a találkozón, ami természetesen rekord a rájátszás történelmében – a korábbi csúcsnál szintén érdekelt volt a Saints irányítója, a 2009-es szezon Super Bowljában 4388 yardjához Peyton Manning 4500-at tett hozzá (8 888 yard).

Ez a két csapat szintén összecsapott már az alapszakaszban, akkor Stafford hiába passzolt 408 yardot, a 11 Lions-szabálytalanság (107 yardnyi összbüntetés) és a Saints támadósora végül túl soknak bizonyult.

Sajnálatos közjáték előzte meg az összecsapást, a hírek szerint a Lions nem melegíthetett be, mert a félidei showhoz készültek a helyszínen. Ez mondjuk nem látszott meg a vendégeken, és Calvin Johnson valamint Titus Young játékaival gyorsan a hazai 10 yardoshoz jutottak, és végül Stafford Will Hellernek adott passzával megszerezték a vezetést (0–7) – pontosan négy percre volt szüksége ehhez a Lionsnak.

Jól indult a Saints is, de Marques Colston elkapása után Stephen Tullock a Detroit 18 yardosánál kiverte az elkapó kezéből a disznóbőrt, amelyet csapattársa Justin Durant kaparintott meg (fumble).
A labdaszerzés után a félpályához érve megakadt a Lions támadása, a punt után pedig a Saints egy 89 yardos sorozatot vezetve (közte Pierre Thomas 31 yardos futásával) Darren Sproles 2 yardos futásával kiegyenlített (7–7).

Nem sokat késett a vendégek válasza, Calvin Johnson, Nate Burleson és Kevin Smith játékával a célzóna közelébe értek, és végül Megatron 13 yardos elkapásával ismét náluk volt az előny (7–14).

Az ellentámadásnál szépen jött előre a New Orleans, de a detroiti 37-eshez érve Brees kezéből Willie Young verte ki a labdát, amelyet ismét Durant kaparintott meg, és indult meg a hazai végzóna irányába, azonban egy teljesen érthetetlen bírói sípszó miatt végül nem született TD, hanem a saját 38-asáról jött a Lions.

A gyorsan megrekedő támadás után pedig a hazaiak így ismét az egyenlítésért támadhattak, és a Lions 36-osánál egy 4. és 1-et is sikeresen teljesítve meneteltek az end zone felé. Brees 16 másodperccel a félidő előtt Colstonhoz ívelt, és bár már úgy tűnt, hogy megvan az elkapás (a pályán született döntés is TD volt), az ismétlések alapján bebizonyosodott, hogy nem kontrollálta végig a játékszert. Egy szabálytalanság után így is a 6 yardosról jöhetett a Saints, de a két hátralévő passzkísérlet során előbb a pass rush nyújtott óriásit, majd Tulloch védekezett parádésan Robert Meachemen, így végül John Kasay 24 yardos mezőnygóljával csak szépítésre futotta a Szentek erejéből (10–14).

A második félidőt Pierro Thomas újabb nagy futása vezette fel, majd Brees óriási passza után Meachemnek gyakorlatilag már csak arra kellett volna figyelnie, hogyan ünnepelje a TD-t, ehelyett nem sikerült elkapni a kezébe érkező labdát… Sokáig mondjuk nem bánkódtak a Szentek, Ivory is rohant egy 19 yardosat, majd Brees újabb hosszú indítását Devery Henderson már elkapta, 41 yardos touchdownt szerezve ezzel (17–14).

A rövidre zárt vendégtámadás után a Lions védelme felváltva mutatott be nagyszerű, és kevésbé sikeres játékokat, Ndamukong Suh óriási sackje, valamint Aaron Berry mínusz három yardot eredményező szerelése mellett Colston, Jimmy Graham és Sproles is nagy elkapásokat jegyzett, majd saját 40-esénél Brees 4. és 1-re átnyújtotta a labdát a szükséges távért – folytatódhatott tehát a hazai offenzíva. Ha pedig egyszer így alakult, akkor Thomas futásával, majd Adrian Arrington rövid, és Colston 40 yardos elkapásával a vendégek 3-asához jutottak a Szentek, végül pedig a teljesen üresen hagyott Graham elkapásával 24–14-re változott az állás.

A túl oldalon hosszú idő után először adott életjeleket a támadósor, természetesen Calvin Johnson hathatós segítségének köszönhetően: Megatron előbb 15, majd 21 végül 42 yardos elkapást mutatott be ebben a drive-ban (!) és végül 3. és 1-re Stafford a „világot megkerülve” vetődött a célzóna jobb sarkába (bár nem volt teljesen egyértelmű, hogy leérte-e korábban a térde az irányítónak, a játékvezetők helyben hagyták a pályán született döntést (24–21).

A mérkőzés során harmadszor is negyedik kísérletnek nekifutó Szentek harmadszor sem hibáztak az ellentámadás során, és bár Brees pontatlan passza után Berrynek már csak meg kellett volna fognia az ölébe hulló labdát, az végül átcsúszott a kezei között, ezért pedig megbűnhődött a Lions, Sproles 17 yardos futása után ismét tízpontosra nőtt a különbség (31–21).

Ami nem sikerült a Lions védőinek több alkalommal sem, az a másik félnek egyből összejött, Stafford pontatlan Young felé szálló labdáját Jabari Greer húzta le saját 39-esén (interception).

Brees pedig köszönte szépen az újabb lehetőséget, és bár egy késleltetés miatt büntetést begyűjtött, Alphonso Smith és Louis Delmas egymás meg nem értésének következményeként Meachem ismét teljesen egyedül maradt és játszi könnyedséggel szerzett 56 yardos TD-t (38–21).

A Lions erejéből a szépítésre még futotta, egy közel háromperces támadás során Megatron előbb 200 yard fölé jutott, majd két védő között szerzett 12 yardos touchdownt (38–28), de a sikertelen onside kick után a túl oldalon Meachem ezúttal 40 yardos elkapása után a Lions egyeséig jutottak a Szentek, ahonnan végül Pierre Thomas szerzett újabb hat pontot. Colston (120) után Meachem (111) is 100 yard fölé került a hazai elkapók részéről, Brees pedig 466 yarddal és 3 touchdownnal végzett (45–28).

Stafford ugyan még próbálkozott, de a támadás egy újabb Greer-interceptionnel zárult, így hiába zárt 380 yarddal és 3 TD-vel, a Lions végül simán kikapott a New Orleanstól. A Szentek a következő körben a második helyen kiemelt San Francisco 49ershez látogatnak majd.