Az Oregon és a Kansas State végzetes botlása

A Pac-12 éllovas Kacsák vágták nehezebb fába a csőrüket, amikor hazai pályán, a eugene-i Autzen Stadion katlanjában fogadták a kiváló erőkkel rendelkező és az irányítóváltásuk óta megtáltosodott Stanford Cardinal csapatát. A Jim Plunkettet, John Elwayt és Andrew Luckot is az NFL-nek adó „irányítóegyetem”, a Stanford két fordulóval korábban lecserélte a működését a passzokra korlátozó Josh Nunest és az abszolút újonc Kevin Hogant állította csatasorba. Hogan galvanizálta a programot: kiváló futásaival felpörgette a támadójátékot, komoly terhet levéve a liga egyik legjobb RB-je, Stepfan Taylor válláról. Az Oregon védelme óriásit javult a tavalyi szezonhoz képest, mégis, a Taylor vezette futójáték valódi ellenszerét nem találta meg. A liga méltatlanul alulértékelt running backje 33 cipelésből 161 yardig jutott, kilencvenöt yarddal felülmúlva az Oregon Hesiman-esélyes üdvöskéjét, Kenjon Barnert, aki 21 labdából 66 yardra volt mindössze képes.

Barner árnyékteljesítményéhez persze alaposan rájátszott a Stanford ligaelső futás elleni védekezése is. A Henry Anderson, Ben Gardner védőfront, kiegészülve a szenzációs Chase Thomas, Shayne Skov, Trent Murphy linebacker sorral, lekapcsolta a lámpát a Kacsák futóalakzata előtt. A Ducks elképesztő mobilitással megáldott újonc irányítója, Marcus Mariota ugyan 77 yardos futással nyitott, de ezt a Cardinal védelem TD-mentő blokkal előbb megállította, majd sikeres gólvonali védekezéssel kapott pont nélkül lehozta a pályáról az oregoni támadókat.

Az első negyed pontnélkülisége már előrevetítette, hogy nehéz percek várnak a korábban pontgazdag Oregonra. A második negyed első drive-jában Hogan alaposan megdolgoztatta vezető elkapóját, a tight end Zach Ertzöt, de megérte: az ifjú quarterback a támadássorozat végén egyyardos futással vezetéshez juttatta a vendégeket (0–7). Keanon Lowe 28 yardos TD-elkapásával a Kacsák egyenlítettek (7–7). A nagyszünet előtt a védelmek villogtak: előbb Kevin Hogan passzát csípte el Erick Dargan oregoni free safety, majd a Kacsák ellenakcióját egy brutális Henry Anderson sack-fumble hervasztotta le, amit a következő játéknál A.J. Tarpley interceptionje tett teljessé.

A harmadik negyed a hazaiak számára kezdődött biztatóbban: a Black Mamba becenévre hallgató De’Anthony Thomas RB 6 yardos futással tett előnyt a táblára (14–7), ráadásul a stanfordi ellendrive-ot Ifo Ekpre-Olomu hazai sztár cornerback labdaszerző fumble-ja akasztotta meg. Az újabb Ducks-lehetőség mégis kudarcot vallott: Alejandro Maldonado 42 yardos mezőnygól kísérlete mellészállt. A vendég Cardinal újabb reményteljes akcióját ismét az ihletetten játszó Ekpre-Olomu fumble-ja akasztotta meg, amit Eric Dargan kapart össze.

Az utolsó játékrész első említésre méltó eseménye a stanfordi Jordan Williamson 43 yardról kihagyott mezőnygólra törő rúgása volt. Az ellenakciónál Trent Murphy sikeres sackje Mariota ellen puntra késztette a hazai Kacsákat és a vendég Kardinálisok elindulhattak a döntő drive-ra.
Stepfan Taylor eredményes futásai közepette Hogan szinte kizárólag Ertz felé dobott labdákat és a megbízható tight end szállította is a yardokat. 12, 22 és 9 yardos elkapása után a vörös zónában touchdownt érő 10 yardot is elért, 14–14-es döntetlenre mentve a már ekkor klasszikussá nemesedett, drámai küzdelmet.

A hosszabbítás első körében még Mariota próbálkozott irányítófutásokkal, teljesen eredménytelenül. A 41 yardos mezőnygól-próbára felküldött Maldonado a drive mélypontjaként ráadásul kapufára rúgta a tojáslabdát, a Stanford kezébe téve a meccs sorsát. Akik éltek is az ajándékba kapott lehetőséggel: Hogan fumble-ját előbb visszahozták, majd a texasi Austin egyik középiskolájából érkezett Stanford-rúgó, Jordan Williamson 37 yardról nem hibázott, 17–14-es Cardinal-sikerrel megkoronázva az estét.



A ranglista első Kansas State Wildcats és mestere, Bill Snyder látszólag könnyebb feladat előtt állt. Előzetesen két kihívással kellett megküzdeniük a texasi Wacóban székelő Baylor Egyetem Medvéi ellen. Egyrészt Robert Griffin III alma matere újabb kiváló irányítót mondhatott magáénak Nick Florence személyében. Másrészt a hazaiak védőkoordinátora, Phil Bennett 1999 és 2001 között pont a mostani ellenfél, a Vadmacskák védőgurujaként tevékenykedett, sejthető volt, hogy Bill Snyder taktikai gondolkodását kívül-belül ismeri.

Már a mérkőzés első negyedében kiderült, hogy a Kansas State egyik kihívásnak sem tudott megfelelni. Nick Florence szezonja legjobb meccsét játszotta, 238 yardot passzolt és 47 yardot futott, két TD-nal és két labdaeladással. Egy szerencsétlen saját gólvonali interceptiont leszámítva (amit utána az ellenfél irányítója, Klein hatpontossal büntetett), szinte hiba nélkül küzdötte végig a derbit. A Bears támadófala ellentmondást nem tűrően takarított, a sérült játékmester, Ty Zimmerman nélkül felálló vendégvédelem 5(!) futott touchdownt nyelt be (eddig az egész szezon során összesen hatot). A két Baylor RB, Glasco Martin (113 yard, 3 TD) és Lache Seastrunk (185 yard, TD) folyamatosan terrorizálta a védőket, a meccs legnagyobb pillanata az Oregon Egyetemről transzferelt (átigazolt) Seastrunk 80 yardos futása volt, ami végleg eldöntötte az ütközetet.



A tökéletesen felkészített Baylor-védőfront a jóval esélyesebb Kansas State Collin Klein QB és John Hubert RB vezette futótandemjét összesen 76 yardon tartotta, egyedül Chris Harper végzős elkapó 123 yardja és hatpontosa jelezte, hogy létezik még némi élet a korábban mindenki által rettegett Wildcats-támadóalakzatban. A Baylor futójátéka velük szemben 342 yardot írt fel a statisztikák közé, 52–24-es hazai győzelemre váltva ezt az elképesztő aránytalanságot.



A Notre Dame Fighting Irish szurkolói és játékosai e két drámai meccset már a fotelből vagy kivetítők előtt izgulhatták végig, csapatuk ugyanis már korábban simán túllépett a szebb napokat látott Wake Forest Demon Deacons gárdáján. Manti Te’o és végzős társainak szenior meccse emlékezetesre sikerült, lenullázták a Démoni Diakónusokat. Nyitásként Cierre Wood 68 yardos TD-futással köszönt be, majd rögvest az ellentámadásnál Josh Harris vendég futó labdavesztést érő óriási ütést kapott Carlo Calabrese Irish-linebackertől és a Wake Forest ebből az ütésből már fel sem állt. Tyler Eifert tight end végzónabeli elkapása és John Goodman 50 yardos TD-ja után az első szünetben már 21–0 állt az eredményjelzőn és az egyetem híres freskója, az áldást osztó Touchdown Jézus ezután is sűrűn emelgethette a karját. TJ Jones újabb elkapása és George Atkinson harmadik negyedbeli futott TD-ja alakította ki a 38–0-s Notre Dame-győzelmet jelentő végeredményt. Az Irish 1993 óta először átvette a vezetést a ranglistán, jó eséllyel pályázva a január eleji nemzeti nagydöntő valamelyik finalista helyére. Ehhez már csak egyetlen akadályt kell átugraniuk, a Southern Californa (USC) elleni örökrangadó vár rájuk.



Emlékezetes futásokkal tarkított fordulón estünk túl, mégis, emlékezzünk meg külön a Kent State Golden Flashes futójáról. Dri Archer egyike a liga legkülönlegesebb running backjeinek. Csapata ugyan az alacsony presztízsű Közép-Amerikai Konferencia (MAC) tagja, de eddig termelt 1284 yardja, 14 touchdownja és kétszáz yard feletti meccsátlaga főhajtást érdemel, szinte egymaga cipelte be csapatát a Top25-be.