Johnny Manziel és a jövő futballja az Alabama ellen

Manziel hamar letette a garast az SEC-ben: történelmi rekordokat adott át a múltnak, konferenciája és a liga egyik legjobban futó irányítójává nőtte ki magát. Ami megkülönbözteti őt a nagy elődöktől, Michael Vicktől, Vince Youngtól vagy Tim Tebow-tól, az a kiváló passzképesség. Átadásainak 67%-át célba juttatta, idei 18 TD-ja mellett mindössze hatszor hibázott, elképesztő sebességgel és mobilitással képes pontosan megszabadulni a labdától.

Aki Manziel teljesítményét éles helyzetben is látni akarta, elég volt végignéznie a Texas A&M Aggies és a ligaelső Alabama Crimson Tide csúcstalálkozóját. Az egyetemi bajnoki cím védője, a védelmével mindenkit a földbe döngölő Elefántok az első negyedben csak távcsővel nézhették a háromszor is hatpontos akcióig száguldó Manzielt. A texasiak nyitó drive-jában 29 yardos futással kígyózott át a Crimson Tide védőóriásai között, a támadássorozat végére Christine Michael RB tette fel a koronát (0–7). Az ellentámadásnál az LSU-meccs egyik hőse, AJ McCarron irányító (Alabama) csapattársa helyett Sean Porter vendégvédő kezébe dobta a labdát, újra a Texas A&M-et juttatva pontszerző esélyhez. Manziel ihletett játéka ekkor egy 10 yardos TD-átadásban tetőzött vezető elkapója, Ryan Swope irányába (0–14). A negyedbeli harmadik Aggies-akciónál pedig 32 yardos futással hagyta állva a védőket, a végén újra Christine Michaelt segítve TD-hez (0–20).

A második negyed elején kezdett csak ébredezni a Bama. Eddie Lacy hazai RB negyvenyardos futása vezette be a drive-ot, aminek a végállomása Lacy RB-társa, T.J. Yeldon hatpontosa lett (7–20). A hazai pontszerzés érezhetően megfogta a vendégeket, Manziel 32 yardra az alabamai végzónától sikertelenül futott az első kísérletért, amivel fordulhatott a Crimson Tide. McCarron ismét megcsillogtathatta a passztudását: Christon Jones és Amaroi Cooper eredményes elkapásaival, majd Lacy 2 yardos, TD-t érő erőfutásával 14–20-ra zárkózott fel a ligaelső, nyílttá téve a mérkőzést.

A nagyszünet után első jelentős momentum, Manziel sackje (Damion Square és Jesse Williams vitte földre) folytatta a reménybeli Bama-feltámadást. Az első két negyed elképesztő tempója után szemmel láthatólag visszavettek a csapatok, Jeremy Shelley 28 yardos mezőnygólja Alabama-oldalon csak a felzárkózást segítette (17–20), a fordítást nem.

A Texas A&M ezt követő négy és fél perces, a döntő negyedre átnyúló drive-ja David Bartolet vendégrúgó sikeres field goaljával végződött (17–23), majd a mérkőzés végjátékának első drámáját is Bartolet szolgáltatta: a szezonban sokat bizonytalankodó texasi rúgó éles helyzetben, 37 yardról kihagyta következő pontszerző kísérletét, egérutat nyitva az Alabamának veretlensége megőrzéséhez. De ahogyan T.J. Yeldon a múlt heti LSU-meccs hősévé avanzsált, úgy lett az e heti dráma bukott mellékszereplője. 10 perccel a vége előtt 8 yardos futásra vállalkozott, de Steven Terrell texasi DB kiütötte a kezéből a bőrt és a fumble utáni szabad labdát a vendégeknek sikerült visszaszerezniük. Az Aggies oldalára került momentumot pedig a pályára visszatért Johnny Football (24/31, 253 yard, 2 TD) alaposan kihasználta. 42 yardos átadás Swope, majd 24 yardos TD-passz Malcome Kennedy kezébe és máris 29–17-es vendégvezetést jelzett a százezres Bryant-Denny Stadion eredményjelzője.

A hazai szurkolókat még utoljára feltüzelte a Bama gyors ellendrive-ja és Amari Cooper 54 yardos TD-elkapása (24–29), de McCarron második labdaeladása 4 perccel a vége előtt már az Alabama-bukás szirénhangja volt. 40 másodperccel a lefújás előtt még jöhetett volna a hazai támadóalakulat a labdával, de a vendég Aggies negyedik kísérletes puntjánál az Alabama linebackere, Tyler Hayes idő előtt belépett a semleges zónába, automatikusan első downhoz juttatva a vendégeket. így vetve véget az ütközetnek. 29–24-es vereségével az Alabama a veretlenségével együtt nagydöntős reményeit is tovatűnni látja, a negyedik helyre estek vissza az aktuális BCS ranglistán.

Az Alabama vereségének haszonélvezői hibátlanul teljesítették a heti kötelezőt. A Kansas State Wildcats a Texas Christian (TCU) otthonába látogatott és a Heisman-trón várományosa, Collin Klein ismét megmutatta, ki az úr a Big 12 konferencia háza táján. 50 yardnyi futás két touchdownért, hozzá 145 yardos passzmennyiség. Klein teljesítményét az sem árnyékolta be, hogy idén először passzjátéknál hibázott és eladta a labdát. A vendég Vadmacskák védelme nagyszünet után elképesztő játékot nyújtott, Adam Davis, Vai Lutui és Meshak Williams sackjei, a játékmester LB, Ty Zimmerman kiváló játéka csak a vége előtt engedte hatpontoshoz jutni a hazaiak Trevone Boykin-irányította támadógépezetét. 23–10-es vendéggyőzelmével a futballtörténete során először a Kansas State átvette a vezetést az országos tabellán, reális esélyekkel a végső győzelemre.

Az Oregon Ducks kaliforniai vendégszerepléséhez egy név és néhány szám: Marcus Mariota, 27/34, 377 yard, hat (!) TD és nulla labdaeladás. A Kacsák irányítója élete meccsének nevezte a Golden Bears elleni pontzuhatagot, az 59–17-es Oregon-győzelem nem is fejezi ki eléggé a két csapat közti különbséget. Az Oregon (veretlensége megtartásával) a nemzeti nagydöntő másik szereplője lehet, a Csendes-óceáni (Pac-12) konferencia bajnoki címének bezsebelése mellett.

Amerika legnépszerűbb egyetemi csapata, Notre Dame Fighting Irish az NCAA első osztályának másik katolikus egyetemi csapatával, a Boston College Eagleszel vívott Szent Háborút. 1993-ban a veretlen Írek levesébe sikerült beleköpnie a Sasoknak egy utolsó másodperces mezőnygóllal, de az idők és a futballprogramok változnak: a 2–7-es mérleggel kifutó Sasok még csak megszorítani sem tudták a hibátlanul lépdelő Notre Dame-ot. A Harcoló Írek a meccs első tíz harmadik kísérletét eredményesen fejezték be, a csapatot kiválóan mozgató Everett Golson TD-t futott, majd Troy Niklas tight endet találta meg egy végzóna-passzal. A harmadik negyed újabb Irish-hatpontosa után a 21–6-os Notre Dame-győzelem már nem változott, Manti Te’o szezonbeli hatodik labdaszerzése a felzárkózást reményét is elvette a Boston College-tól.

A forduló legelképesztőbb végjátékát és majdnem meglepetését a Florida Gators és a mezőny leggyengébb konferenciája, a Sun Belt által delegált Louisiana-Lafayette Ragin’Cajuns elvileg papírforma ütközete hozta. A louisianai kiscsapat nevéhez híven minden dühét kiadta neves riválisa ellen és méltatlanul alulértékelt irányítójuk, Terrance Broadway kiválóan mozgatta csapatát a nagynevű Aligátorok ellen. Jeff Driskel Florida quarterback könyöksérülése után Jacoby Brisset osztotta ki azt az átadást Quinton Dunbar irányába, ami 20–20-as döntetlent és az utolsó szalmaszálat jelentette a véghajrában. Már mindenki a hosszabbításra készült, amikor a vendégek puntkísérletét a hazai CB, Loucheiz Purifoy a meccs során másodszor is blokkolta és a szabadon pattogó tojáslabdát Jelani Jenkins felkapva 36 yardon keresztül cipelte a végzónába. A 27–20-as Florida-siker még nyitva hagyott egy kiskaput a Gators számára egy újévi BCS-bowl-szereplés reményében.