Az egyetemi foci egyik legnagyobb csodája a Sugar Bowlon

A legóvatosabb fogadóirodák is 14 pontos favoritnak írták Will Muschamp védőguru főedző floridai Aligátorait, de az esélytelenebb Cardinals rögtön a meccs első játékában megadta az ellenkező alaphangot: Jeff Driskel floridai irányító, aki az egész szezonban mindössze háromszor adta el a labdát, rögvest Terrell Floyd louisville-i védő kezébe dobta a labdát, aki köszönte és 38 yardos touchdownnal nyitotta meg a találkozót (7–0).

A Cardinals továbbra is dominálta az ütközetet, a szezon egyik legnagyobb felfedezettje, Teddy Bridgewater irányító okosan váltogatva a célpontjait passzolta végig a következő drive-ot, aminek a vége Jeremy Wright egyyardos futása és újabb TD lett (14–0). Az összesen 20/32-es passzmutatóval, 266 yarddal és két touchdownnal zárt Bridgewater a meccs legjobbja lett: végig kiválóan mozgatta csapatát és az sem zavarta, hogy Jon Bostic és Dominique Easley vezette Gators-védelem folyamatos nyomás alatt tartotta őt.

A Florida a második negyed elején Caleb Sturgis 33 yardos mezőnygóljával szépített (14–3), de ez a kínkeserves drive is jelezte, hogy komoly változásnak kellene bekövetkeznie az Aligátoroknál, ha érdemben vissza akarnak jönni a meccsbe. Ráadásul a másik oldalon is sikeres mezőnygólt értek el, John Wallace 27 yardról bombázta a villák közé a tojáslabdát (17–3). És amikor Marcus Smith Driskel-ellenes sackje és floridai punt után a Louisville újabb TD-t ért el, már kiütésszagúvá is kezdett válni a meccs. Bridgewater 15 yardos átadása Devante Parker irányába 24–3-as vezetést jelentett, amit a Florida futója, Matt Jones negyedik kísérletre, mezőnygól helyett hívott mutatós trükkös játékkal szépített 24–10-re a nagyszünet előtt.

A harmadik negyed kezdetén a Gators sikertelen on-side kickje után a Cardinals olyan kedvező mezőnypozícióból indulhatott, hogy Bridgewater 19 yardos átadása rögvest hat pontot érően landolt a végzónában Damian Copeland elkapó kezei között. A jutalomrúgás blokkolása miatt 30–10-re alakult állás és a következő Florida-drive-ban bekövetkezett katasztrófa, Driskel sack utáni labdavesztése és Calvin Pryor Cards-safety labdaszerzése teljes letargiába taszította a biztos győzelem reményében Louisianába repülő Florida-fanatikusokat. Szerencséjükre a vörös zónából induló Louisville-ellenakció is kimaradt egy elhibázott mezőnygól-kísérlettel, ráadásul John Wallace rúgó következő rúgását is blokkolta az egész szezonban elképesztő teljesítményt nyújtó Gators speciális csapatrész. Két perccel a negyed vége előtt Bridgewater első hibáját Josh Evans Gators defensive back labdaszerzéssel büntette, de a szezonja talán legrosszabb estéjét kifogó Jeff Driskell végzóna-passzát pedig Andrew Johnson Cardinals cornerback csípte el, ami egy sikeres mezőnygóllal záruló drive-ot tett lehetővé a Louisville számára, a 33–10-es előnnyel eldöntve a mérkőzést.

Andre DeBose csodálatos, 100 yardos kirúgás utáni TD-visszahordása és egy újabb hat pontot érő Driskel-passz már csak sebtapasznak volt elegendő, 33–23-as győzelmével a korábban csak kosárlabdájáról híres Louisville Egyetem futballtörténetének legnagyobb diadalát aratta. A vesztes csapat főedzője, Will Muschamp elismerően szólt rivális tréner, Charlie Strong munkájáról: „Edzői stratégiában és a pályán is felülmúltak bennünket. Ezt megmondtam a saját csapatomnak is. Ez maga a mélypont."

Az arizonai sivatagban, az Arizona Cardinals stadionjában találkozott a szezon két nagy vesztese, hogy a „bronzmeccsen" megmérkőzzön a Fiesta Bowlért. Az Oregon Ducks a Csendes-óceáni (Pac-12) konferenciában, a Kansas State Wildcats pedig a közép-nyugati Big 12 konferenciában egyetlen meccsre állt a veretlenségtől és a nagydöntőtől, de amíg a Kacsák a későbbi Rose Bowl-győztes Stanfordtól kaptak ki, addig a Vadmacskák az addig hullámzó teljesítményű középcsapattól, a Baylortól szenvedtek hatalmas meglepetésvereséget.

A Kansas State megtört lendülete tovább tartott, amikor a nyitó kirúgást a Fekete Mamba becenévre hallgató De'Anthony Thomas oregoni futó 94 yardos touchdownra váltotta.

Ráadásul Chip Kelly Ducks-főedző, hasonlóan a két évvel ezelőtti Auburn elleni nagydöntőhöz kétpontos játék mellett döntött, 8–0-s vezetéshez juttatva csapatát. Az ezt követő védelmi adok-kapokból is az Oregon jött ki jobban, a hatalmas napot kifogó újonc oregoni irányító, Marcus Mariota (12/24-es passzmutató, 166 yard, 2 touchdown és egy futott hatpontos) újra De'Anthony Thomast találta meg egy átadással, aki 23 yardos TD-nal 15–0-ra növelte az oregoni vezetést. A második negyed elején aztán a Heisman-trófea döntőjébe méltán bejutott Collin Kleint láthattuk. A Kansas State futógép irányítója hatyardos rohanással 15–7-re módosította az állást, majd Anthony Cantele 25 yardos mezőnygólja is célba ért (15–10). A következő Cantele-kísérlet 40 yardról azonban már kimaradt és a közvetlen Wildcats-felzárkózás helyett az ellentámadásnál Mariota Kenjon Barnert találta meg, ezúttal egy 24 yardos passzal (22–10).

Nagyszüneti fordulás után a Kansas State nagyobb sebességfokozatba kapcsolt, de Klein passzjátékait a nagyszerű napot kifogó oregoni cornerback, Ifo Ekpre-Olomu szinte egymaga állította meg. Ezután a Kacsák Alejandro Maldonado 33 yardos bombájával 25–10-re növelték előnyüket, amit Marcus Mariota irányító kétyardos TD-futása 31–10-re változtatott. A blokkolt jutalomrúgás utáni kavarodásban a Kansas State végzónájában vitték földre a labdát megszerző Vadmacskákat, ritkán látható, egypontos safetyhez juttatva a Kacsákat.

A 35–17-es oregoni győzelemmel záruló mérkőzés után Chip Kelly Ducks-főedző, aki utolsó egyetemi meccsén állt a partvonal mellett és aki jövőre az NFL-ben, a Billsnél, a Brownsnál vagy az Eaglesnél folytatja, így beszélt: „Az, hogy mostanában néhányan érdeklődnek irántam, csakis ezeknek a srácoknak köszönhető. Elképesztő csapattal és elképesztő programmal rendelkezünk és mindez csak a játékosaim miatt lehetséges."

A négy BCS Bowl méltó felvezetése volt a január 7-i, hétfői „csúcsok csúcsának", a nemzeti nagydöntőnek. Az idei szezon egyetlen veretlen gárdája, az újra a régi dicsőségét idéző Notre Dame Fighting Irish arra készül, hogy 14-re növelje bajnoki címei számát és megdöntse a Délkeleti (SEC) konferencia 2006 óta tartó bajnoki döntős veretlenségét. Ellenlábasa, az SEC aktuális bajnoka, az Alabama Crimson Tide bajnoki címvédésre vágyik.

A Harcoló Írek legerősebb fegyvere a Manti Te'o vezette védelem, a legkevesebb pontot a szezonban kapták meccsenként, a futás elleni védekezésük pedig ugyancsak a ligaelithez tartozik, bár itt az C.J. Mosley irányította Alabama védelem az egyeduralkodó. A támadási és védekezési súlypont a Kapron Lewis-Moore/Stephon Tuitt vezette Notre Dame-védőfront és a Barrett Jones center és D.J. Fluker jobb oldali tackle vezette Tide-támadófal közé helyeződik, az utóbb szekció abszolút posztelsőként segítheti a közösen 27 TD-t elért Eddie Lacy és T.J. Yeldon vezette alabamai futójátékot.

Passzjátékban az Irish tűnik erősebbnek, az NCAA-első tight end, Tyler Eifert a csapat vezető elkapójával, TJ Jonesszal karöltve nézhet farkasszemet a Dee Miliner cornerback vezette alabamai hátsó alakzattal.

Az alabamai Nick Saban-rendszer eddigi legjobb irányítója, A.J. McCarron huszonhat passzolt touchdownnal, mindössze három labdaeladással és 173.1-es passzhatékonysági mutatóval készül a mindent eldöntő ütközetre. Quarterback riválisa, a Brian Kelly főedző irányította újonc Everett Golson mindössze 11 hatpontost passzolt 5 labdaeladással és 131.8-as mutatóval, de kiváló futásai (305 yard és 5 touchdown) még sok fejfájást okoznak majd a Crimson Tide védőinek. A Golson mellett üzemelő futótandem, az elkapóként is bevethető Theo Riddick (880 szezonbeli yard) és Cierre Wood (740 yard) gondoskodhat arról, hogy a több lábon álló és meccsenként több mint 200 yardot termelő futójáték a Notre Dame javára billentse a játékidővel való hatékony gazdálkodást és persze a meccsnyeréshez szükséges pontversenyt.

A mérkőzést hétfő éjjel két órakor élőben, magyar kommentárral közvetíti a DigiSport 1, eredeti nyelven pedig az ESPN Americán lesz követhető.