Seattle Seahawks (12–4)

A címvédő Seattle Seahawks a 2014–2015-ös szezonban ott folytatta, ahol a Super Bowl-győzelem után abbahagyta. Pedig a felkészülési időszak nem indult jól a számára, több kulcsjátékosát is elvesztette. Az elkapó,Golden TateDetroitba távozott,a támadófalból Breno Giacomini New Yorkban kötött ki, a védőfalból Red Bryant és Chris Clemons Jacksonville-be ment, a védelem hátsó tengelyéből pedig Brandon Browner, és Walter Thurmond intett búcsút az együttesnek.

A címvédő a májusijátékosbörzérealapozott, ámaz első körét inkább odaadta a Vikingsnek.Először 2/13-ra – némileg meglepetésre – a Colorado elkapóját,Paul Richardsont választották, még ugyanebben a körben a támadófalember Justin Brittre esett a választás.A negyedik körös Cassius Marsh hamar sérültlistára került.

A Seattle védelmeebben az idényben is fantasztikusan teljesített, Dan Quinn koordinátor egysége „toronymagasan” a legkevesebb pontot kapta a ligában(csupán 254-et), emellett passz ellen is remekelt: mérkőzésenként csak 185.6 yardot engedélyezett az ellenfél irányítóinak. A futás elleni védekezés terén sem produkált sokkal rosszabbul a szekció, ebben a kategóriában a harmadik leghatékonyabb volt.

A támadóegységben már sokkal több probléma vetődött fel. A futószörnyeteg,MarshawnLynch(1306 yard, 13 TD) „áldozatul esett” Darrell Bevell támadókoordinátor sokak által kritizált játékhívásainak, aki rendre elhanyagolta és inkább az irányítóRussellWilsonrabízta a befejezéseket. Lynch hangot is adott elégedetlenségének, ezzel kezdetét vette egy hosszabb-rövidebb mizéria a Halászsasoknál. Lynch mellett az egy esztendővel korábban érkező elkapó, Percy Harvin borzolta a kedélyeket.

Harvin – akiért korábban egy első, egy harmadik és egy hetedik körös draftjogot adott a Seattle, valamint 67 millió dolláros szerződéshosszabbítást írhatott alá – a pletykák szerint többször is balhézott csapattársaival, ez egészen odáig fajult, hogy Wilsont már a mérkőzések közti szünetben is rendre megszólta. Pete Carroll vezetőedző ezek után drasztikusat lépett és öt meccs után,egy feltételes draftjogért cserébe elküldteHarvinta Jetshez.

Az első hetekben a győzelmek ellenére is szemmel látható volt, egyelőre nincs igazán jó formában az együttes, és a szezon közepéig nem is sikerült igazán felpörögni. A Chiefs elleni zakó után változott meg valami, és az utolsó hat összecsapásából egyet sem veszített el a Seattle, közte ráadásul oda-vissza legyűrte a rivális Cardinalst, amellyel megfordította a csoport addigi állását, és végül 12–4-es mérlegével megnyerte az NFC Nyugati kvartettjét, ráadásul még pihenhetett is a rájátszás első körében.

A konferencia-elődöntőn aztán simán sikerült átlépni a Carolinán, a konferenciadöntőn a Packersszel viszont meggyűlt a baja a csapatnak. A történelem egyik legelképesztőbb találkozóján végül az utolsó négy percben sikerült fordítani, bebiztosítva ezzel a nagydöntőbe jutást.

Igen ám, de mint kiderült, vezéráldozatokkal járt a továbbjutás, Richard Sherman ugyanis súlyos könyök-, Earl Thomas pedig vállsérülést szenvedett, ha pedig ez nem lett volna elég, néhány nappal a mérkőzés előtt az edzésen Kam Chancellor is elszakította térdszalagját

A Super Bowlban aztán a sérültekkel tűzdelt védelem nem tudott mit kezdeni Tom Bradyvel, s habár az utolsó pillanatokban Wilsonnak megvolt az esélye arra, hogy győzelemre vezesse csapatát, ezúttal elpártolt mellőle a szerencse, és labdaeladása egyben a Seahawks vereségét is jelentette. Carroll rögtön a blama után elmondta, ő hívta az egész világ által megkérdőjelezett passzjátékot ahelyett, hogy Lynch kezébe adta volna a labdát, nem Bevell, magára vállalva ezzel a felelősséget, és megvédve koordinátorát – aki könnyen lehet, emiatt tarthatta meg az állást.

A következő napok aztán már Quinnről szóltak, akiről biztossá vált, hogy átveszi az Atlanta Falcons irányítását, helyére pedig a hátsó csapatrésszel foglalkozó Kris Richard került.

A sapkában 26 millió dollárja lesz a csapatnak, ami nem kevés elsőre, ám Wilsonnak egyetlen év van hátra a szerződéséből, már a nyáron új kontraktust kínálna neki a csapat. Biztató, hogy Sherman, Thomas és a linebacker K. J. Wright is hosszabbított korábban, így nem lesz igazán fontos szabadügynöke a Seattle-nek, ráadásul a „Bumm-légió” láncszemei hosszú évekig az együttes szolgálatában állnak majd. Byron Maxwell biztosan teszteli majd a piacot, és játéktudásához képest jelentősen túl lesz fizetve, Lynchről egyelőre pedig még nem lehet tudni, folytatja-e pályafutását.

Van tehát hely az erősítésekre, és az évek óta elképesztően eredményes gárdához minden bizonnyal szívesen írnak majd alá a játékosok. A támadófalat mindenképpen rendbe kellene rakni, ha Lynch távozik (vagy visszavonul), akkor futóra is szükség lesz, illetve a tight end, és az elkapó poszt is javításra szorul. A védelembe Maxwell helyére érkezhet majd valaki, ám ezen kívül nincsen lyuk. Kör végi választási jogaival nehéz lesz elit tehetségeket megszerezni, de Carrollnak a bombaerős keret mellett nem is ez lesz lényeges, hanem az, hogy hasznos kiegészítő-játékosokat tudjon draftolni és a csapathoz csábítani.

Fontos, hogy Thomas és Sherman felépüljön sérüléséből, az ő rehabilitációjuk hónapokat vesz majd igénybe, így nem lepődnénk meg, ha az első fordulókban még formán kívül játszanának.

Arizona Cardinals (11–5)

Bruce Arians vezetőedző tovább folytatta a kiváló munkát, amit elkezdett az Arizonánál. Elküldte Rashard Mendenhall futót, André Roberts elkapót, Eric Winston és Daryn Colledge falembert és hagyta távozni a védelemből Karlos Dansbyt, Antoine Casont és a veterán Yeremiah Bellt is. Szerződtette viszont Tedd Ginn Jr. elkapót, John Carlson tight endet, a fal szélére Jared Veldheert és a hátsó szekcióba Antonio Cromartie-t, valamint megemlítendő, hogy a vezetőségnek sikerült évekre a csapathoz láncolnia a szélső hátvéd Patrick Petersont. A börzéről a söprögető Deone Buccannon jött elsőként, őt Troy Niklas, Kareem Martin, az elkapó John Brown, és az irányító Logan Thomas követte.

Jól is ment a játék az alapszakaszban annak ellenére is, hogy a 7. fordulóban Carson Palmer irányító térdszalagszakadást szenvedett, amiatt Drew Stantonnak kellett átvennie a helyét. Stantonnal visszaesett a támadójáték, ám – hála a védelemnek – még így is sorra szállította a sikereket a Cardinals. A 11. játékhéten már 9–1-es mérleggel állt a gárda, és olyan ellenfeleket vert meg, mint a Chargers, az Eagles, a Cowboys vagy a Lions. A 12. héten aztán a Seahawks ellen elkezdődött a lejtmenet, amelynek során Stanton is megsérült, így már a harmadik számú irányítóval, Ryan Lindleyvel a kezdőben kellett nekivágnia a támadóegységnek.

A védelem hétről hétre parádésan teljesített, alig engedtek pontot az ellenfeleknek, és labdaszerzésekkel rendre hozzásegítették a csapatot a győzelemhez, mindezt úgy, hogy a szekció vezére, a fiatal linebacker Daryl Washington sorozatos balhéi miatt nem állhatott társai rendelkezésére. A rendkívül jól felépített csapatrész azonban nagyszerűen helyettesítette a játékost, és hiába sérültek meg többen is, Ariansék mindig megtalálták a megoldást a problémára.

A Cardinals utolsó hat mérkőzéséből azonban négyet elvesztett, a Seahawks ellen ráadásul kettőt is, így végül nem sikerült megnyernie a csoportot, ám 11–5-s mérlegével szabadkártyát érő helyen végzett. A Wild Card meccsen aztán a Panthers fogadta a Pintyeket, ám a siralmasan dobáló Lindleyvel esélye sem volt Arians együttesének, és simán kizúgott.

Utólag visszanézve nem lehet elégedetlen a drafttal a stáb, mivel Bucannon rögtön első évében stabil kezdővé vált, John Brown elkapó pedig elképesztően jól teljesítve, 696 yarddal és 5 TD-nal mutatkozott be a profik között, míg Martin jól szerepelt rotációban. Egyedül a második körös tight end Niklas az, akitől még várhatunk valami villanást, ő ugyanis az első szezonjában szinte végig sérült volt, így nem nagyon volt lehetősége rá, hogy megmutassa, mit is tud.

Sok lehetősége az Arizonának sem lesz arra, hogy jelentősen erősítsen, mivel körülbelül 8 millió dollárja van csak jelenleg a sapkában, amit elkölthet. Cromartie-nak lejár a szerződése, és mivel nagyon jó szezont zárt, így az ő megtartása fontos lenne, ám a játékos szinte biztosan a Jetshez követi majd Todd Bowles-t, aki elképesztő teljesítményének köszönhetően több főedzői állás közül válogathatott, és végül a New Yorkét fogadta el. Cromartie-n kívül távozhat még Ted Ginn Jr. is, aki elkapóként nem volt veszélyes, ám visszahordóként annál inkább. A nose tackle Dan Williams a hírek szerint biztosan teszteli a piacot, a tavaly sérült Darnell Dockettól pedig egyszerűen megváltak Ariansék, ő azóta a rivális 49ershez igazolt. Lesznek tehát kérdések a védelemben és a támadóegységben egyaránt, ám ismerve az edzői stáb hozzáértését, megfelelően pótolják majd a távozókat.

1/24-en draftolhat elsőként a gárda, és tudván, hogy a középső körökben is több gyémántra bukkan az Arians vezette stáb az elmúlt években, ezúttal is nagy erősítéseket jelentő fiatalokat sejtünk, ami az érkezőket illeti. A támadóknál Larry Fitzgerald új szerződést írt alá, amelynek értelmében fontos milliókat szabadított fel a fizetési sapkában, ezzel segítve a minőségi vérfrissítést. Szükség lesz némi javulásra a támadófalban, a védelemben pedig a távozók pótlása lesz majd nagy feladat. A védőfal, a linebacker sor és a szélső hátvéd poszton sem ártana javítani.

A nagy talány mindenképpen az lesz, Carson Palmer milyen állapotban tér majd vissza térdsérüléséből, valamint Arians minő módon tudja majd megoldani, illetve rendezni az irányítók körüli kérdéseket.

San Francisco 49ers (8–8)

Évek óta domináns rájátszáscsapat a 49ers, a 2014–2015-s szezonban azonban valami kiveszett a gárdából. Már a felkészülési időszakban lehetett hallani olyan pletykákról, miszerint Jim Harbaugh vezetőedző elvesztette öltözői befolyását, és több játékossal is összeveszett, a rossz hangulat pedig minden bizonnyal csak fokozódott a vereségek után.

A holt szezon azzal indult, hogy Jacksonville-ből csere keretében elhozták a leszerepelt irányítót, Blaine Gabbertet, mellette még a piacról a szabadügynök söprögető, Antoine Bethea, a szélső hátvéd Chris Cook, valamint két veterán elkapó, Brandon Lloyd és Stevie Johnson (Johnson szintén csere útján került San Franciscóba) érkezett. A draftról elsőként a hátsó szekcióba Jimmie Ward jött, őt a futó Carlos Hyde és a falember Marcus Martin, a linebacker Chris Borland, a passzsiettető Aaron Lynch és a sérülésből lábadozó Brandon Thomas követte.

Jól indult az alapszakasz, hiszen a Cowboyst simán legyőzte a 49ers, ám ezek után két vereség jött, a Broncos elleni rangadóig viszont ennek ellenére remekül ment a csapatnak, és sorra szállították a szoros győzelmeket. Közben azonban a védelem elvesztette vezérét, a középső linebacker Patrick Willist, aki mindössze hat összecsapáson tudott pályára lépni lábfejsérülése miatt. Nem volt hát könnyű dolga az egységnek, mivel Willis mellett még előző szezonban bekövetkezett térdszalagszakadása miatt NaVorro Bowman sem lehetett ott a csapatrészben. Így hát elérkezett az idő, és bevetésre került az újonc Borland, aki nem is akárhogy mutatkozott be, egyből vezérré lépett elő, parádés teljesítménnyel, rendre 10 szerelés fölött zárt, és a passzvédekezésben is remekelt.

Szinte hihetetlen, de heteken át nem lehetett felfedezni Willis hiányát, mert a fiatal újonc annyira elhomályosította. Ennek ellenére mégis szenvedett az együttes, ám ez főként a támadók miatt volt így. A futójáték jól ment, ám Colin Kaepernick irányító visszaesett – igaz nem feltétlenül a saját hibájából. A borzalmas játékhívások – amik a támadó koordinátor Greg Roman nevéhez fűződtek – mellett a támadófal produkciója is kiábrándító volt. Kaepernicket a szezon során 51-szer (!) vitték le a földre (sack) az ellenfél védői, ez azt jelentette, amellyel a ligában másodikként végzett, ám ez a statisztikai mutató nem vet jó fényt az előtte dolgozó ötösre.

A védelem mindent megtett, hogy mérkőzésben tartsa az együttest, ám a támadószekció folyamatos gyenge produkciója lehetetlenné tette olyan csapatok legyőzését, mint a rivális Seahawks. Borlandék annak ellenére is sziporkáztak, hogy a liga egyik legjobb passzsiettetőjét, a fiatal Aldon Smith-t Roger Goodell komisszár már az alapszakasz kezdete előtt eltiltotta az állandó balhéi miatt. Utolsó öt összecsapásából négyet elveszített a San Francisco, amallyel biztossá vált, hogy nem lesz ott a rájátszásban. Ekkor éleződött ki a Harbaugh-botrány, és mint kiderült, a főedzőt a vezetőség már a 15. forduló után kirúgta, holott ő szívesen maradt volna. Nem csoda hát, hogy hivatalosan az 51 éves szakember lett az első menesztett a ligában.

A folytatás viszont nem lesz egyszerű. Harbaugh helyét a Jim Tomsula vette át, aki korábban a védőfalat készítette fel. Greg Romannek sem volt maradása, helyére Geep Chryst lett kinevezve, a védők élére pedig Eric Manginit sikerült szerződtetni. A piacon nem várható nagy agresszivitás a stábtól, miután jelenleg körülbelül csak egymillió dollárral van a fizetési sapka alatt. Szabadügynök lesz az elkapó Michael Crabtree, aki biztosan teszteli majd a piacot, miután Achilles-ín-szakadása óta csak árnyéka önmagának, és felröppentek olyan pletykák is, hogy Willistől is megválik a klub, mivel fizetése rendkívül magas, Borland pedig megmutatta, hogy nagyszerűen tudja pótolni a sztár védőt.

Szintén szabadügynök lesz a 31 éves futó, Frank Gore, de az ő maradása is kétséges, mivel Hyde személyében megtalálták az utódját. Mike Iupati guard távozik, és vélhetően posztja egyik legjobban fizetett játékosa lesz. Szintén hiány lehet Chris Culliver szélső hátvéd helyén, aki noha sérülékeny, ám amikor egészséges, minőségi teljesítményre képes.

1/15-re választhat első körben a San Francisco. Ha valamelyik elkapó tehetség még elérhető lesz, várhatóan erre a posztra hoz valakit a stáb, ám emellett a támadófalat is meg kellene erősíteni, valamint a védőfalba és a hátsó négyesbe sem ártana jelentős vérfrissítés.

Rendkívül nehéz dolga lesz a csapatnak, miután a Seahawks továbbra sem tűnik verhetőnek, a Cardinals pedig Bruce Arians kezei alatt elképesztő mértékű fejlődést mutat évről évre. Brutális az NFC Nyugati négyese, aki meg akarja nyerni, az nem hibázhat.

St. Louis Rams (6–10)

Nem zárt jó szezont a Rams, Jeff Fisher főedző vezérletével nem igazán tud előrelépni a gárda. Nyáron a veterán Shaun Hill mellett az elkapó Kenny Britt és a falember Davin Joseph jött a csapathoz, távozott viszont Shelley Smith, Harvey Dahl és Chris Williams falember, valamint a védő Cortland Finnegan és Darian Stewart söprögető. A börzéről 1/2-n Greg Robinsonra esett a választás, utána pedig Aaron Donald, Lamarcus Joyner, Tre Mason, és E. J. Gaines került a gárdához.

Kifejezetten rosszul indult a felkészülés a Rams számára, miután Sam Bradford irányító már az előszezonban elszakította térdszalagját, így hamar biztossá vált, ő nem léphet pályára a szezonban. Helyét Hill és Austin Davis vette át, közöttük viszont nem nagyon tudott Fisher dönteni, így gyakran váltogatta két cseréjét. Persze nem véletlenül, hiszen egyik sem tudott megbízható teljesítményt nyújtani, és a gyenge futójátékkal, és még rosszabb játékhívásokkal megspékelve rendkívül sikertelen volt a támadójáték.

A védelemben sem volt minden rendben, hiszen Chris Long minőségi passzsiettető nagyon hamar kidőlt a sorból, nélküle pedig a St. Louis előzetesen félelmetesre prognosztizált védőfala csak árnyéka volt önmagának. Robert Quinnt folyamatosan duplázták, így nem tudott sackekig eljutni. Donald mellette szépen lassan beverekedte magát a kezdőbe, és olyannyira elképesztő formába lendült, hogy végül őt választották meg az év legjobb újonc védőjének. Az első hetek vergődése után az egység egyre jobban belejött a játékba, és elkezdte mutatni, miért is rettegett mindenki tőle a szezon előtt.

Az egység ettől függetlenül nem volt jó, passz ellen ráadásul csúnyán leszerepelt, és a liga hátsó felébe tartozott. Hiába a fiatal Gaines, aki nagyon jó választásnak bizonyult, rajta kívül nem senki sem tudott megfelelően besegíteni passzvédekezésben, és ez meglátszott az egész csapaton. A hiányosságok ellenére a Rams védelme nyerte általában a meccseket, és többször is ez a szekció tartotta életben a Kosok győzelmi reményeit, ám a folyamatosan szenvedő támadók nem nagyon tudtak élni a kínálkozó lehetőségekkel.

6–10-es mérlegével Jeff Fisher legénysége az NFC Nyugati négyesének utolsó helyén végzett, és megint behúzhatott egy strigulát, hogy olyan idényben teljesített alul, ahol előzetesen – a játékoskeret erősségét elnézve – sokkal többet vártak tőle.

A kudarc következményeként a vezetőség megvált Brian Schottenheimer támadó koordinátortól, aki az elmúlt két kiírás folyamán rengeteg kritikát kapott – joggal. Fisher viszont némi meglepetésre maradhatott az irányítása alatt leginkább csak vegetáló klub élén, így nagyban készülhet a következő szezonra.

Körülbelül hatmilliós helyéből nehéz lesz megfelelő játékosokat szerződtetnie a csapatnak, és rengeteg kérdés van Bradford maradásával kapcsolatosan, akinek egy évig még érvényes szerződése van, ám sérülései mellett rengeteget keres, így a hírek szerint szívesen elcserélné őt a Rams. Vele vagy nélküle, de lassan ideje új irányító után nézni, emellett pedig a támadófalból minden bizonnyal távozó Joe Barksdale pótlása sem lesz egyszerű feladat. Jake Long sokadszor szakította el térdszalagját, így az ő maradása is kérdéses, az elkapók közé pedig hiába villant párszor Britt, egy igazi első számú célpont nem ártana. A védelemben a középső linebacker James Laurinitis közel sem olyan domináns, mint az elmúlt években, de a legfőbb baj mégis a passz elleni védekezéssel van. Minimum egy minőségi szélső hátvédre is szükség lenne, valamint egy söprögető sem ártana.

A 2015–2016-s szezon nagyban függ majd attól, milyen irányítóval vág neki Fisher az alapszakasznak. A jó védelem adott, viszont a támadósort legalább egy közepes szintre fel kellene hozni.

A *-gal jelölt csapat továbbjutott.
*** Végig hazai pályán játszott a rájátszásban.