A Green Bay Packers a 300. mérkőzésére készült a Lambeau Fielden, egy ilyen szép jubileumhoz pedig igazán győzelem dukált. A két csapat ellentétes előjellel készült a 185. örökrangadóra (ez a legtöbb az NFL történelmében), hiszen míg a Chicago Bears magabiztosan legyőzte az előző szezon legrosszabb csapatát, az Indianapolis Coltsot, addig Aaron Rodgersék hazai vereséggel kezdtek – igaz jóval erősebb ellenfél, a konferenciadöntőig jutó San Fransisco 49ers ellen.

A találkozó két fő kérdése az volt, hogy a Chicago Bears támadófala mennyire tudja megvédeni Jay Cutler irányítót, valamint, hogy a Medvék védelme fel tudja-e tartóztatni Aaron Rodgerset.

Utóbbi párharc egész sokáig a vendégek javára állt – igaz, nem ártottak a Packers-elkapók sorozatos elejtett labdái sem (Greg Jennings ezúttal sérülés miatt nem lépett pályára) –, és a puntháború következtében az első negyedben nem láthatott pontot a nagyérdemű.

A második 15 percben aztán a korábbi chicagói futó, a találkozó során 81 yardig jutó Cedric Benson megiramodásaival közeledett ugyan a Packers a vendégek célzónájához, azonban még Rodgers leleményessége (jól észlelte, hogy a játék elindításának pillanatában még a 12. védő nem hagyta el időben a pályát) is kevés volt a TD-hez, Mason Crosby 48 yardos mezőnygóljával szereztek vezetést a hazaiak (3–0).

Az első kérdésre viszont hamar megkapták a kedvezőtlen választ a chicagói szurkolók, J’Marcus Webb vezetésével egyszerűen borzalmas volt a vendégek támadófala, Cutlert a találkozó során összesen hétszer sackelték (Clay Matthews egyedül 3.5-szer vitte labdával együtt a földre…), de emellett is rengeteg ütést kapott, gyakorlatilag állandóan az életéért kellett menekülnie.

Hiába a két nagyszerű irányító, a találkozó első félidejében csak egy trükkös játékból született touchdownt, a Bears megállította a Packers támadását ugyan, a hazaiak azonban mezőnygól helyett a punter, Tim Masthay passzával próbálkoztak, Tom Crabtree pedig ügyesen használta ki a társak úttörését, 10–0-ra módosítva az állást.

A félidő hajrájában még Cutler passzát Tramon Williams kaparintotta meg Earl Bennett elől, amely után Crosby újabb mezőnygóljával 13–0-s előny mellett vonulhattak pihenőre a Sajtfejűek.

A második félidő elején pislákolt a vendégremény, az első félidőben a sackeket beleszámítva 47 összyardig jutó Bears az első támadásból 53 egységig jutott – igaz, ha Brandon Marshall nem ejti el a célzónában a labdát, ez több is lehetett volna… –, Robbie Gould révén pedig az eredményjelzőre is feliratkozhattak – cserébe viszont megsérült az addigi 120 (sackeket nem beleszámított) yardból 80-at összehozó Matt Forte, aki már vissza sem tudott térni a találkozó során (13–3).

Jay Cutler ráadásul másodszor is eladta a labdát – Bennett elől ezúttal Charles Woodson kaparintotta meg a labdát, karrierje 55. interceptionjét megszerezve –, de a Packers egyből visszaadta a tojást, miután Rodgers átadását követően Jermichael Finley kezéből Charles Tillman kiverte a játékszert (fumble).

A Bears az újabb lehetőséggel sem tudott élni, így a negyedik negyed elején Crosby újabb, ezúttal 54 yardos mezőnygóljával már 16–3 volt az állás, majd Cutler egyből újra eladta a labdát, Tramon Williams húzta le azt Marshall elől, és egészen a Chicago 26 yardosáig vitte vissza. Innen pedig már csak egy játékra volt szükség, hogy a negyedik negyed negyedik percében megszülessen az első támadó touchdown, Rodgers átadásából Donald Driver szerzett hatpontost – így a Packers irányítója sorozatban a 31. hazai mérkőzésén adott TD-passzt, amivel a harmadik az örökranglistán (23–3).

Az újabb rövidre zárt Medve-attak után Rodgers is feliratkozott az interceptionösök közé, Tim Jennings szerezte meg a tojást, majd Cutler negyedik kísérletre 21 yardos TD-passzt adott Kellen Davisnek, kozmetikázva az eredményt (23–10).

Az újabb vendég 4. kísérletnél azonban következett a 4. Cutler-interception is, Earl Bennett elől ezúttal Jerron McMillian húzta le a labdát, innentől pedig már lepörgették az időt a Sajtfejűek, akik végül magabiztosan módosították 1–1-re a mérlegüket.