Minden nap folyamatosan frissülő felvezetőcikkünket ide kattintva érheti el!
TÁMADÓK
Irányító: Peyton Manning (Denver)
A Denver irányítóján nem látszik a kor. Tavaly a nyakműtétje után pazar formában tért vissza a pályára, és új csapatát egyből a liga egyik legjobbjává varázsolta. A 2013-as idényben még rátett egy lapáttal, és minden idők legeredményesebb támadósorát vezényelte a rekordot jelentő 606 alapszakaszban szerzett pontig. Emellett „egyéniben" is tündökölt, 55 TD-passzával Tom Brady (50 – 2007), 5477 yardjával Drew Brees (5476 – 2011) rekordját is átadta a múltnak, gyakorlatilag egyesélyessé téve a liga legértékesebb játékosának járó MVP-trófeáért folytatott versenyt.
Futottak még: Drew Brees negyedszer is 5000 yard fölé jutva vezette csapatát rájátszásba, Tom Brady pedig a létező összes fegyvere elvesztése ellenére, a gyengélkedő falával együtt is 12–4-et ért el a csapatával.
Futók: LeSean McCoy (Philadelphia), Jamaal Charles (Kansas City)
A Philadelphia Eagles elképesztő tempót diktáló támadósorának főszereplője LeSean McCoy volt, aki 1607 yardjával fölényesen utasított maga mögé mindenki. A 25 éves játékos a sérülésekkel teli, gyenge előző idénye után ismét visszarobbant az elitbe, elkapásokkal együtt összesen 2146 yardot és 11 TD-t tett a közösbe.
Nem szabad megfeledkezni az 1/1-es Chiefst rájátszásba segítő Jamaal Charlesról sem, aki egy mérkőzéssel kevesebbet játszva is megközelítette a 2000-es határt. A 27 éves futó egy személyben jelentette a Kansas City támadósorát, 1287 futott és 693 elkapott yardjával is az együttes legjobbjaként zárt, nem is szólva az összesen 19 hatpontosáról (12+7).
Elkapók: Josh Gordon (Cleveland), Calvin Johnson (Detroit)
Ahogy a futóknál nem ért senki Peterson tavalyi (2097 yard) káprázatos szezonja közelébe, úgy az elkapóknál sem tudtak Calvin Johnson-i magasságba (1964 yard) érni, bár volt olyan, akinek legalább az esélye meglett volna erre.
A rosszabbnál rosszabb irányítók (Brandon Weeden, Jason Campbell, Brian Hoyer) passzait begyűjtő Josh Gordon 87 elkapásból 1646 yardot és 9 TD-t szerzett 14 meccsen, emellett pedig még öt alkalommal futást is hívtak rá, ezekből további 88 yardot szállítva együttesének. A Cleveland Browns kiválósága a szezon első meccsét még a partvonalon kívülről volt kénytelen nézni eltiltása miatt, ezt követően azonban mérkőzésenként több mint 117 yardot átlagol, amit ha az egész idényre kiterjesztünk, 1880 körüli számmal zárhatott volna.
Éppen, hogy lemaradtak: A már említett Brown mellett az elkapók közül legtöbb pontszerzéssel záró (1430 yard, 14 TD) Demaryius Thomas, a Cincinnati elkapósorát gyakorlatilag egyedül jelentő A. J. Green (1426, 11), a chicagói dinamikus duó, Alshon Jeffery (1421, 7) és Brandon Marshall (1295, 12 és kiváló blokkok tömkelege) és a vergődő Houstonból kiemelkedő Andre Johnson (1407, 5) is jó eséllyel indulhatott volna.
Itt tulajdonképpen lefutott volt a verseny, Jimmy Graham már az idény elején borzalmasan jó számokat produkált sorozatban, és bár a yardokat tekintve a szezon végére sérülései miatt is kissé visszaesett, kategóriájában még így is ő érte el a legjobb számot (1215) és az egész liga legtöbb TD-jét (16). Ennyire meggyőző mutatókkal, és az ellenfelek nem kiemelkedő játékával még az is belefér, hogy Graham messze nem tartozik a jól blokkoló játékosok közé, ami ezen a poszton azért nem egy nagy előny...
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
Támadófalemberek: Joe Thomas (Cleveland), Evan Mathis (Philadelphia), Jason Kelce (Philadelphia), Louis Vasquez (Denver), Jake Long (St. Louis)
Az irányító vakoldalára a Pro Football Focus játékoselemzésének legjobb passzblokkolási mutatóját hozó Joe Thomas választottuk, aki évek óta a Cleveland egyik legjobb játékosának számít, mellette Manningnek – ha lehet ilyet mondani – még kevesebb gondja lenne a vak oldaláról érkező nyomást tekintve, a jobb szélre pedig az irányító védése mellett a futás úttörésében a szezon második legjobb mutatóját hozó Jake Long kerülne át (igaz, King Dunlap csak az értékeket tekintve még a sérülése miatti kevesebb játéklehetőség ellenére is elé tudott kerülni ebben a kategóriában).
Pályázhattak volna még: az említett Dunlap mellett Romo testőreként jól teljesítő Tyron Smith, a 49ers falának évek óta stabilitást adó Joe Staley, a Carolinát erősítő Jordan Gross, a washingtoni Trent Williams vagy éppen a philadelphiai Jason Peters is. A fal belsejét tekintve mindenképpen ki kell emelni még a Packersnél játszó Josh Sittont, a Lions újoncát, Larry Warfoldot vagy éppen a Manningnek labdákat osztogató Manuel Ramirezt is.
VÉDŐK
4–3-as front seven:
Védőfalemberek: Rob Ninkovich (New England), Brandon Mebane (Seattle), Gerald McCoy (Tampa Bay), Robert Quinn (St. Louis)
Linebackerek: Vontaze Burfict (Cincinnati), Luke Kuechly (Carolina), Lavonte David (Tampa Bay)
Előre leszögezem, a csapatot úgy próbálom meg felépíteni, hogy egy olyan együttes jöjjön ki, amely éles körülmények között is képes lenne jól teljesíteni, ehhez pedig nem árt, ha a fal szélén nem csak olyanok szerepelnek, akiknek annyiból áll a játékuk, hogy ezerrel rongyolnak az irányító felé, de ha futásra kerül sor, akkor csak néznek ki a fejükből.
Az erős oldalra épp ezért a szezon legjobb futás elleni védelmét bemutató defensive endet választottam, a 91 szerelésével mindenkit maga mögé utasító Rob Ninkovich pár év alatt long snaperből az egyik legkomplettebb védőfalemberré avanzsált. Rendkívül erős futás elleni játéka mellett 9 sacket, 14 irányítómegütést és 46 siettetést is fel tudott mutatni, így a passzmesterek sem voltak biztonságban vele szemben. A másik oldalon kevesebb magyarázni való van, Robert Quinn 19 sackkel a legjobb irányító siettető volt az idényben a védőfalemberek közül, emellett 21 hitje és 51 hurryje is a második legjobb mutatónak bizonyult – mindemellett kifejezetten hasznos volt a futás ellen is.
A linebackerek közül Von Miller Rob Gronkowskihoz hasonlóan fél szezon alatt is annyit tett le, ami simán helyet biztosíthatna neki a csapatban, de ezúttal sem foglalkozunk a mi lett volna, ha kérdéssel. Lavonte David helye megkérdőjelezhetetlen a gyenge oldali LB-poszton, kismilliónyi (144) szerelése mellett az irányító siettetésében (6 sack) és a passz elleni védekezésben (5 interceptions, 10 elütött labda) is nagyon hatékonynak bizonyult. A védelem szívében a Carolina Panthers játékosa, Luke Kuechly foglal helyet, aki szintén fantasztikus számokat hozott (156 tack, 2 sack, 11 levédekezett passz, 4 interception), emellett pedig igazi vezére volt a liga egyik legjobb védelmének. A harmadik helyre a szintén carolinai Thomas Davis és a Cincinnatit erősítő Vontaze Burfict indulhat jó esélyekkel, utóbbi 171 szerelése mellett azonban nem lehet elmenni, meg aztán a Cincinnati védelméből sem árt, ha van bent valaki a csapatban...
Akik befértek volna: az említett Davis és Miller mellett középre Kiko Alonso (Buffalo) és Stephen Tulloch (Detroit), a védőfal szélén Greg Hardy (Carolina), Chandler Jones (New England), Cameron Wake (Miami) és Carlos Dunlap, középen pedig Ndamukong Suh (Detroit), Kyle Williams (Buffalo) és Jurrell Casey (Tennessee) is.
3–4-es front seven:
Védőfalemberek: J. J. Watt (Houston), Damon Harrison (NY Jets), Calais Campbell (Arizona)
Linebackerek: Justin Houston (Kansas City), NaVorro Bowman (San Francisco), Karlos Dansby (Arizona), Robert Mathis (Indianapolis)
Watt helyét a tegnapi védelmi MVP-díj után aligha kell magyarázni, róla bővebben itt már értekeztünk. A szezon során átlagban az Arizona ellen futották a legkevesebb yardot, amiben kimagasló szerepe volt a védőfalnak, különösen Calais Campbellnek. Ez a kettős ráadásul az irányító siettetésében is nagyszerűen teljesítés, a Cardinals játékosa 9 sack mellett még 57 irányítózargatást hozott össze. Középre még a Jets nose tackle-jét választottuk be, a New York-i csapat ellen szerezték futásonként a legkevesebb yardot, és összességében is jó helyen zárt, ebben pedig óriási szerepe volt a futások ellen hihetetlen hatékony Damon Harrisonnak.
A linebackersor szélén egyértelmű választás kell, legyen a jobb szélen a liga legtöbb sackjét, 19.5-et jegyző Robert Mathis, aki emellett a futás megállításában és a passzok ellen sem volt elveszetett ember. A túloldalra a Kansas City Chiefs duójából Justin Houston került be, aki ugyan öt meccsről hiányzott, a maradék 11-en viszont 11 sacket is összegyűjtött, további 8 hittel és 42 hurryvel. Itt ugyan mindkét játékos fő profilja az irányítók siettetése, de emellett a futások ellen is hozzátett annyit, hogy gond ne legyen ezen a ponton. Pláne, ha belül segít NaVorro Bowman, aki temérdek szerelése (145) mellett öt sacket, kilenc levédekezett passzt, négy kierőszakolt labdavesztést és két interceptiont is fel tudott mutatni, egyikből 89 yardon keresztül TD-ig futott vissza, ez egyébként pont a 49ers rájátszásának bebiztosítását érte. Társául a Cardinalshoz káprázatos játékkal visszatérő Karlos Dansbyt választottam, aki igazi mindenesként segítette kiváló csapatát (122 szerelés, 6.5 sack, 19 levédekezett passz, 4 interception, ebből kettő TD, 1 kierőszakolt labdavesztést). Érdekesség, hogy a tavalyi sorból Watt és Bowman is duplázni tudott, és szintén bekerült a másik belső LB-posztra a Cardinals egyik kiválósága (tavaly Daryl Washington).
Befért volna még: a belső linebackerek közé Patrick Willis (San Francisco), Derrick Johnson (Kansas City), a szélre Elvis Dumervil (Denver), Brian Orakpo (Washington), a védőfal szélére Cameron Jordan (New Orleans), Sheldon Richardson (NY Jets), Muhammad Wilkers (NY Jets), Justin Smith (San Francisco), annak közepére pedig Randy Starks (Miami) vagy éppen Haloti Ngata (Baltimore).
Szélső hátvédek: Richard Sherman (Seattle), Brent Grimes (Miami)
Söprögetők: Devin McCourty (New England), T. J. Ward (Cleveland)
Az előző szezonban megelőlegeztük már Devin McCourtynak, hogy ha a teljes évet free safetyként játssza végig, valószínűleg megnyerte volna a kategóriáját, és bár a szezon végére lassítani látszott, az idény elején mutatott félelmetes formája elegendőnek bizonyult a poszt behúzásához. Az egyik legjobb passz elleni söprögető mellé az egyik legjobb futás ellenit rakjuk be, T. J. Ward keménységéről sokan mesélhetnének – legutóbb például saját csapattársát, Josh Gordont is megreptette a Pro Bowlon –, de az biztos, hogy kevesen mennek vele szembe. (Még mielőtt felvetődne a tavalyi Bernard Pollard, idei Ward díjazás kapcsán: nem, nem az kapja, aki a leghosszabb időre tesz egy Patriots-játékost :) ).
Gond nélkül kezdő lehetett volna: a söprögetők közül Eric Berry (Kansas City), Earl Thomas (Seattle), Kam Chancellor (Seattle), Troy Polamalu (Pittsburgh), Donte Whitner (San Francisco) és Eric Weddle, a szélső védők közül pedig Revis mellett a szezon elején mutatott játékával Aqib Talib (New Engand), Dominique Rodgers-Cromartie (Denver), Alterraun Verner (Tennessee) és Vontae Davis (Indianapolis) is.
SPECIÁLIS EGYSÉG
Rúgó: Justin Tucker (Baltimore)
Punter: Johnny Hekker (St. Louis)
Visszahordó: Cordarrelle Patterson (Minnesota), Dexter McCluster (Kansas City)
A rúgóknál tavaly csak egy hajszállal maradt le Justin Tucker, aki a Cleveland elleni blamáját (50-ről és 44-ről is kihagyta) követően ezúttal a New England elleni baltimore-i csődig magabiztosan menetelt az év legjobbja cím irányába, és végül Stephen Gostkowskival holtversenyben 38 mezőnygóllal zárt (mindketten 41 kísérletből). Ennél végül születtek jobb mutatók, Matt Prater például hozzá hasonlóan 6/7-et tudott felmutatni 50-en túlról, és a Kansas City Chiefs elleni 52 yardos rontása volt az egyetlen az idényben, 26 rúgásból. Emellett megdöntötte a leghosszabb mezőnygól rekordját is, 64 yardos rúgásával. Viszont nála ott van egyrészt a denveri magaslati levegő, amely egy jó 5 yardot legalább hozzáad a rúgások hosszához, ráadásul neki egyszer kellett „nehéz" helyzetben rúgnia, a Cowboys elleni pontparádé végén, 28 yardról. Ehhez képest Tucker a Detroit otthonában hat mezőnygólt is bevágott, az utolsó meccsnyerőt pedig 61-ről küldte a lécek közé. Vitatható döntés lesz, de Tucker megkapja pont annyival, amennyivel tavaly elbukta.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A puntereknél ugyan Marquette King rúgta a legnagyobbakat, átlagban 48.9 yarddal, de ebbe belejátszik az is, hogy az Oakland általában rossz helyről volt kénytelen rúgni (egy, az ellenfél térfeléig nagy általánosságban eljutó csapatnak alapból kevesebb helye van a pályára helyezni, igaz, éppen ezért viszont a 20-ason belül rúgott labdák számában sokkal könnyebben zárhat elöl), illetve a visszahordások levonásával kialakult nettó átlagban már a top 10-ben sincs. A díjra három játékos pályázott jó eséllyel és bár Johnny Hekkernek arányait tekintve sokkal kevesebb 20-os belül megállított rúgása volt (csupán 19), 30 kísérletből csupán 79 yardot hordtak vissza az ellenfelek (ez jelentheti, hogy nem rúgta túl a fedező csapatot), 44.2 yardos nettó átlagával pedig Brandon Fieldset és Thomas Morsteadet is maga mögé utasította.
A visszahordóknál a kezdőrúgással visszairamodók közül a Minnesota Vikings újonca, Cordarrelle Patterson a második legtöbb kísérletből (43) a legjobb átlaggal (32.4, a legalább 5 visszahordással rendelkezők közül a legmagasabb), a leghosszabb TD-vel (109 yard) zárt, valamint ő volt az egyetlen, aki két hatpontost is szerzett. A puntok után Dexter McClusternek sikerült a legtöbbször, szintén kétszer TD-t szereznie, 58 visszahordása a mezőny legtöbbje volt, ebből szerzett 686 yardja is, bár átlagban többen is megelőzték azért.
Sorozatban másodszor is bekerült az NSO év csapatába: Peyton Manning, Calvin Johnson, J. J. Watt, NaVorro Bowman, Gerald McCoy, Richard Sherman. A tavalyi cikkünket ide kattintva érheti el!
A KATEGÓRIÁK SZEZONBELI LEGJOBBJAI | ||
A legtöbb passzolt yard: | 5477* | Peyton Manning (Denver) |
A legtöbb futott yard: | 1607 | LeSean McCoy (Philadelphia) |
A legtöbb elkapott yard: | 1646 | Josh Gordon (Cleveland) |
A legtöbb szerelés: | 171 | Vontaze Burfict (Cincinnati) |
A legtöbb sack: | 19.5 | Robert Mathis (Indianapolis) |
A legtöbb interception: | 8 | Richard Sherman (Seattle) |
*NFL-rekord |
A KONFERENCIADÖNTŐK LEGJEI | |||
A legtöbb passzolt yard: | Peyton Manning (Denver) | –New England | 400 |
A legtöbb futott yard: | Colin Kaepernick (San Francisco) | –Seattle | 130 |
A legtöbb elkapott yard: | Demaryius Thomas (Denver) | –New England | 134 |
A KATEGÓRIÁK RÁJÁTSZÁSBELI LEGJOBBJAI | ||
A legtöbb passzolt yard: | 774 | Andrew Luck (Indianapolis) |
A legtöbb futott yard: | 249 | Marshawn Lynch (Seattle) |
A legtöbb elkapott yard: | 327 | T. Y. Hilton (Indianapolis) |
A legtöbb szerelés: | 35 | NaVorro Bowman (San Francisco) |
A legtöbb sack: | 4.5 | Ahmad Brooks (San Francisco) |
A legtöbb interception: | 2 | Husain Abdullah (Kansas City), Alfonzo Dennard (New England) |
WILD CARD-MÉRKŐZÉSEK (2014. 1. 4.–1. 5.) | |
AFC | |
Cincinnati Bengals(3.)–San Diego Chargers(6.) | 10–27 |
Indianapolis Colts(4.)–Kansas City Chiefs(5.) | 45–44 |
NFC | |
Philadelphia Eagles(3.)–New Orleans Saints(6.) | 24–26 |
Green Bay Packers(4.)–San Francisco 49ers(5.) | 20–23 |
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK (2014. 1. 11.–1. 12.) | |
AFC | |
Denver Broncos(1.)–San Diego Chargers(6.) | 24–17 |
New England Patriots(2.)–Indianapolis Colts(4.) | 43–22 |
NFC | |
Seattle Seahawks(1.)–New Orleans Saints(6.) | 23–15 |
Carolina Panthers(2.)–San Francisco 49ers(5.) | 10–23 |
KONFERENCIADÖNTŐK (2014. 1. 19.–1. 20.) | |
AFC | |
Denver Broncos(1.)–New England Patriots(2.) | 26–16 |
NFC | |
Seattle Seahawks(1.)–San Francisco 49ers(5.) | 23–17 |
SUPER BOWL XLVIII (2014. 2. 3.) | |
Denver Broncos–Seattle Seahawks | 2014. 2. 3., 0.30 (Tv: Sport2) |
*MetLife Stadium (New Jersey) |