A részt vevő csapatok adatlapjai |
A konferenciák végeredménye |
A rájátszás menete |
NFL-rovat |
Még a mérkőzés előtt jártunk, amikor kiderült, hogy elsöprő fölénnyel, a történelem folyamán először ellenszavazat nélkül mind az ötven, AP által felkért újságíró ugyanazt vélte az év legértékesebb játékosának, Tom Bradyt, a New England Patriots irányítóját, aki a 2007-es szezon után ismét duplázni tudott, hiszen MVP-címe előtt ezúttal is megkapta az év legjobb támadójának járó elismerést is.
Az év védője: | Troy Polamalu |
Az év támadója: | Tom Brady |
Az év edzője: | Bill Belichick |
Az év újonca: | Ndamukong Suh |
Az év újonc támadója: | Sam Bradford |
Az év újonc védője: | Ndamukong Suh |
Az év visszatérője: | Michael Vick |
Az év legértékesebb játékosa (MVP): | Tom Brady |
A döntőben pályára lépő két együttes egyaránt sokat köszönhetett az évad során nagyszerű védelmének, és, mint ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Steelers safetyje, Troy Polamalu nagy csatában (17:15) legyőzte a Packers szélső linebackerét, Clay Matthewst.
Egy NFL-főedző sem nyert 44 éves kora előtt két Super Bowlt. A két évvel ezelőtt bajnoki címet szerző Mike Tomlin még csak 38 éves.
A Steelers tehát mindössze két év elteltével jutott a döntőbe, a Green Bay szurkolóinak azonban ennél jóval többet, 13 évet kellett várniuk az újabb Super Bowl-részvételre.
Madieu Williams, a Minnesota Vikings safetyje nyerte a pályán kívüli teljesítményért járó év embere díjat.
Christina Aguilera előadásában elhangzott már az amerikai himnusz is, a pénzfeldobást a Green Bay nyerte meg, és mivel rúgást választott, így Pittsburgh indíthatta az első támadást.
I. negyed
A két döntős útja a Super Bowlig |
Antonio Brown 38 yardon keresztül hordta vissza a kirúgást, és a saját 36 yardosáról jöhetett a Steelers. A Packers gyorsan puntra kényszerítette a Ben Roethlisbergeréket, ám kis híján visszaadták a Sajtfejűek a labdát, miután Tramon Williams és Sam Shields összefutott, és előbbi elejtette a labdát. A tojás végül maradt a Packersnél, és bár egy harmadik szituációt jól oldottak meg Aaron Rodgersék, végül nekik is el kellett rúgniuk a labdát.
Rashard Mendenhall 15 yardosés egy 9 yardos futással alapozta meg a következő drive-ot, ám egy szabálytalanság, majd egy nagyszerű védekezés miatt ismétcsak a wisconsini csapat jöhetett.
A Super Bowlok történetében a Pittsburgh Steelers szélső linebackerének, James Harrison nevéhez köthető a leghosszabb touchdown, a 2008-as szezon nagydöntőjén Kurt Warner passzát elcsípve 100 yardon keresztül hordta vissza a tojást.
A következő támadássorozatot Jordy Nelson elkapásai és James Starks futásai vezették be, majd 3 és 1-nél a Steelers 29 yardos vonaláról Rodgers a jobb szélen felfutó Nelson felé ívelt, és az elkapó védőjét megelőzve szépen lehúzta a labdát, majd az end zone-ba került. Vezet a Green Bay (7–0)! Ez volt a Packers 7. legalább 80 yardos TD-drive-ja a rájátszásban, ezzel pedig új rekordot állított fel.
Bár a kirúgás után Brown több mint 40 yardon keresztül hordta vissza a labdát, egy szabálytalan blokkolás miatt a saját 7-eséről jöhetett a Steelers. Roethlisberger Mike Wallace-nak szánt hosszú passza lett a kelleténél rövidebb, így pont Nick Collinsnak lett jó (interception), a Green Bay safetyje pedig köszönte szépen, és 37 yardon keresztül visszahordva TD-t ért el (14–0)!
Érdekesség, hogy eddig csak négyszer nyerte meg az a csapat a Super Bowlt, amelyik több labdát vesztett el, mint amennyit szerzett, de a négyből kétszer is a Pittsburgh Steelers jött ki győztesen
II. negyed
Az újabb támadásban egész biztatóan haladt a Pittsburgh, ám Roethlisberger kisebb sérülést szenvedett. Big Bent persze kemény fából faragták, és 3 és 9-nél gyorsan futott egy 18 yardosat életben tartva a drive-ot. A Steelers Emmanuel Sanders elkapásával még egy 3 és 13-at is megoldott, végül azonban be kellett érnie egy mezőnygólkísérlettel, igaz, Shaun Suisham 33 yardról legalább nem hibázott. (14–3)
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A Steelers védelme gyorsan leparancsolta a pályáról a Packers támadóit. A kőkemény mérkőzésen Bryant McFadden, Flozel Adams és Donald Driver is megsérült, bár Adams legalább tudja már folytatni.
Hiába jött jól a Pittsburgh, Big Ben újabb Wallace-nak szánt labdáját ezúttal Jarrett Bush szelídítette meg, újabb interception!
A Green Bay pedig nem kegyelmezett, előbb Nelson 16 yardos elkapása, majd Starks 12 yardos futása után Rodgerst jól védte meg a fal, majd Greg Jenningsnek adott 29 yardos touchdownpasszt (21–3)!
Az újabb Steelers-offenzíva Roethlisberger 37 yardos Antwaan Randle Elhez eljuttatott passzával indult, majd következett a two minute warning. Egy újabb hosszú passzkísérlet, ezúttal Mike Wallace-on szépen védekezett Charles Woodson, ám ennél a mozdulatnál kisebb sérülést szenvedett.
Hines Ward két nagyszerű elkapása után az ellenfél 8-asáról jöhetett a Steelers, majd Big Ben ismét őt vette célba, és az elkapó az end zone jobb sarkában hátrafelé vetődve húzta le a labdát (21–10)!
A hátralévő 39 másodpercben a Packers már nem erőltette a támadást, lepörgette az időt, jön a nagyszünet.
Jött is a Black Eyed Peas és ígéretükhöz híven nagy show-t csaptak a közönség örömére. Megérkezett a Guns 'N Roses korábbi gitárosa, Slash is, majd a várakozásoknak megfelelően Usher is becsatlakozott egy szám erejére.
III. negyed
13: Green Bay Packers |
9: Chicago Bears |
8: Cleveland Browns |
Charles Woodson nem tudja folytatni. Jordy Nelson ismét szépen harcolt meg a yardokért, de a Philadelphia Eagles ellen is könnyű labdát (és gyakorlatilag TD-t) elejtő James Jones ezúttal is hibázott, így puntolni kényszerült a Packers, ráadásul egy sisakrostély-ráncigálás miatt 15 yardos büntetést is kapott, a Steelers így a félpályáról indíthatta támadását.
Időközben kiderült, a Steelers elkapója, Emmanuel Sanders sem térhet már vissza.
Mendenhall egy szép külső futás végén Collins segítségével az egyik operatőrnek esett, így ideiglenesen ő is kivált, de már csak 33 yardra vannak a célzónától. A csereként beálló Isaac Redman 16 yardos futásával az ellenfél 8-asához ért, majd a visszaérkező Mendenhall benyargalt az end zone-ba! (21–17)
6: Pittsburgh Steelers |
5: Dallas Cowboys, San Francisco 49ers |
4: Green Bay Packers |
3: Los Angeles/Oakland Raiders, New England Patriots, New York Giants, Washington Redskins |
2: Baltimore/Indianapolis Colts, Denver Broncos, Miami Dolphins |
1: Baltimore Ravens, Chicago Bears, Kansas City Chiefs, St. Louis Rams, New Orleans Saints, New York Jets, Tampa Bay Buccaneers |
A Green Bay támadásánál 3 és 7-nél először villant meg James Harrison, sackelte Rodgerst, így újból elrúgni kényszerült Tim Masthay.
A Packers ebben a szezonban 12-szer szerzett legalább 21 pontot, és amikor így tett, akkor egy kivétellel meg is nyerte meccsét – a New England Patriots ellen 31–27-re kikapott a Green Bay.
Egy pontatlan hosszú passzt (ismét Wallace volt a célpont, de túl hosszú lett az indítás) leszámítva szépen haladt előre a Steelers egészen a Packers 29 yardosáig, ott azonban előbb egy Matthews blokk, majd egy negatív yardot eredményező passz és egy Frank Zombo-sack után Suisham 52 yardról jócskán mellé lőtt.
Jó helyről jött tehát a Green Bay, és Nelson újabb nagyszerű 17 yardot eredményező játéka után már az ellenfél térfelén jártak (Nelson már 90 yardnál tart hat elkapásból és egy TD-t is jegyez már).
A Steelers már a második időkérését használta ki, innentől már csak egyszer élhetnek ezzel a lehetőséggel, hiányozhat még ez később. Mint ahogy a Packersnek is, hogy most már sorozatosan puntra kényszerülnek, miközben a védőket folyamatosan fárasztják Mendenhallék.
Egy újabb elrúgást követően 3 és 10-nél a játékvezetők sikertelen passzkísérletet ítéltek, ám Mike McCarthy megnézettette, hogy nem volt-e meg Brett Swain elkapása, mielőtt kiverték a kezéből a labdát. A piros zászló azonban nem segítette a Packerst, maradt az eredeti ítélet, ismét pályára érkezett Masthay.
IV. negyed
Hiába jött nagyon jó helyről azonban az AFC-bajnoka, Mendenhall kezéből a 33 yardos vonalról Matthews fejelte ki a labdát, majd csapattársa Desmond Bishop szerezte meg (fumble).
Már-már úgy tűnt, hogy Rodgersék egyből vonulhatnak ismét lefelé, ám Jones egy előzőnél sokkal nehezebb labdát szépen szelídített meg, máris az ellenfél 40-esén volt a Packers. Újabb 3 és 10-nél a pár másodperccel korábban hibázó Nelson iramodott meg Rodgers passzával és a Steelers 2 yardosáig jutott (131 yardnál tartott ekkor már!). Bár LaMarr Woodley egyből sackelte Rodgerst, az irányító a következő játékban kellő ideig kivárva Greg Jenningset találta meg a célzóna jobb sarkában (28–17).
Az ellentámadásból a Steelerst még egy büntetés sem fogta meg, és Mike Wallace-nak adott 25 yardos TD-passza után és szép cselt követően Randle Elhez játszott, aki a bal szélen befutott (28–25).
Egy újabb Packers-büntetés után 3 és 10-re Rodgers nagyszerűen játszott Jenningshez (31 yard), majd Starks futott egy 14 yardosat, és már a Steelers 30-asán volt a Packers. Jones újabb elkapásával már csak 8 yard kellett a Packersnek, és bár Jordy Nelson közel volt az újabb TD-hez, végül centikkel lemaradt róla, így Mason Crosby 23 yardos mezőnygóljával csak hatpontos előnyre tett szert a GB (31–25).
4 és 5-nél saját 32-eséről Roethlisberger nem tudta csapattársaihoz eljuttatni a labdát, így a Green Bay következhet, és ezzel véget ért a mérkőzés, bajnok a Packers! A döntő legértékesebb játékosának (MVP) a 39 passzkísérletéből 24 pontos átadással, 304 yarddal és 3 touchdownnal záró Aaron Rodgerst választották meg!
WILD CARD-MÉRKŐZÉSEK, 2011. január 8–9. | |
AFC | |
Indianapolis Colts (3.)–New York Jets (6.) | 16–17 |
Kansas City Chiefs (4.)–Baltimore Ravens (5.) | 7–30 |
NFC | |
Philadelphia Eagles (3.)–Green Bay Packers (6.) | 16–21 |
Seattle Seahawks (4.)–New Orleans Saints (5.) | 41–36 |
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK, 2011. január 15–16. | |
AFC | |
New England Patriots (1.)–New York Jets (6.) | 21–28 |
Pittsburgh Steelers (2.)–Baltimore Ravens (5.) | 31–24 |
NFC | |
Atlanta Falcons (1.)–Green Bay Packers (6.) | 21–48 |
Chicago Bears (2.)–Seattle Seahawks (4.) | 35–24 |
KONFERENCIADÖNTŐK, 2011. január 23. | |
AFC | |
Pittsburgh Steelers (2.)–New York Jets (6.) | 24–19 |
NFC | |
Chicago Bears (2.)–Green Bay Packers (6.) | 14–21 |
SUPER BOWL (XLV), 2011. február 7. | |
Green Bay Packers (6.)–Pittsburgh Steelers (2.)* | 31–25 |
*Cowboys-stadion (Dallas) | Tv: Sport1, ESPN America |
XLV (2011) | Aaron Rodgers (Green Bay Packers) |
XLIV (2010) | Drew Brees (New Orleans Saints) |
XLIII (2009) | Santonio Holmes (Pittsburgh Steelers) |
XLII (2008) | Eli Manning (New York Giants) |
XLI (2007) | Peyton Manning (Indianapolis Colts) |
XL (2006) | Hines Ward (Pittsburgh Steelers) |
XXXIX (2005) | Deion Branch (New England Patriots) |
XXXVIII (2004) | Tom Brady (New England Patriots |
XXXVII (2003) | Dexter Jackson (Tampa Bay Buccaneers) |
XXXVI (2002) | Tom Brady (New England Patriots) |
XXXV (2001) | Ray Lewis (Baltimore Ravens) |
XXXIV (2000) | Kurt Warner (St. Louis Rams) |
XXXIII (1999) | John Elway (Denver Broncos) |
XXXII (1998) | Terrell Davis (Denver Broncos) |
XXXI (1997) | Desmond Howard (Green Bay Packers) |
XXX (1996) | Larry Brown (Dallas Cowboys) |
XXIX (1995) | Steve Young (San Francisco 49ers) |
XXVIII (1994) | Emmitt Smith (Dallas Cowboys) |
XXVII (1993) | Troy Aikman (Dallas Cowboys) |
XXVI (1992) | Mark Rypien (Washington Redskins) |
XXV (1991) | Ottis Anderson (New York Giants) |
XXIV (1990) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
XXIII (1989) | Jerry Rice (San Francisco 49ers) |
XXII (1988) | Doug Williams (Washington Redskins) |
XXI (1987) | Phil Simms (New York Giants) |
XX (1986) | Richard Dent (Chicago Bears) |
XIX (1985) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
XVIII (1984) | Marcus Allen (Los Angeles Raiders) |
XVII (1983) | John Riggins (Washington Redskins) |
XVI (1982) | Joe Montana (San Francisco 49ers) |
XV (1981) | Jim Plunkett (Oakland Raiders) |
XIV (1980) | Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers) |
XIII (1979) | Terry Bradshaw (Pittsburgh Steelers) |
XII (1978) | Harvey Martin (Dallas Cowboys) és Randy White (Dallas Cowboys) |
XI (1977) | Fred Biletnikoff (Oakland Raiders) |
X (1976) | Lynn Swann (Pittsburgh Steelers) |
IX (1975) | Franco Harris (Pittsburgh Steelers) |
VIII (1974) | Larry Csonka (Miami Dolphins) |
VII (1973) | Jake Scott (Miami Dolphins) |
VI (1972) | Roger Staubach (Dallas Cowboys) |
V (1971) | Chuck Howley (Dallas Cowboys) |
IV (1970) | Len Dawson (Kansas City Chiefs) |
III (1969) | Joe Namath (New York Jets) |
II (1968) | Bart Starr (Green Bay Packers) |
I (1967) | Bart Starr (Green Bay Packers) |