Mészárlás Miamiban, kiütötték a Notre Dame-ot

A miami Sun Life Stadion 80120 fanatikus szurkolója, a futballrajongó tévénézők Amerika- és világszerte minden idők legnagyobb várakozással várt egyetemi nagydöntőjére készülődtek. Amerika csapata, a Notre Dame Fighting Irish tizenkét győzelmes, veretlen szezonjával intézett kihívást a Délkeleti Konferencia (SEC) bajnoka és emblematikus csapata, az Alabama Crimson Tide felé.

Rögvest az első negyed első drive-ja megmutatta a később az egész meccsre jellemző állapotokat: az Alabama kezdhetett támadásban, a Barett Jones vezette támadófal kifogástalanul takarított és A. J. McCarron irányító máris hat pontot érő futójátékkal kínálta meg Eddie Lacyt, a Crimson Tide vezető running backjét (7–0). Már az első negyedben feltűnő volt, hogy az Alabama blokkoló sémái teljesen kivették a játékból a Notre Dame védelmi vezérét, Manti Te'ó-t, aki végzős szezonja leggyengébb meccsét produkálta, többnyire csak bottal üthette a labda nyomát.

A Notre Dame ellentámadásának végén elpuntolta a tojást, de Christon Jones alabamai visszahordó elvesztette azt. Mégis, a játékvezetők nagy vitát kiváltva úgy látták, hogy az Irish gunner játékosa hozzáért Joneshoz, így az ígéretes mezőnypozícióból vezetett ND-akció helyett újra a Bama támadhatott és nem is hagyta kihasználatlanul a kínálkozó esélyt: Eddie Lacy újfent átgyalogolt az Irish korábban rettegett futás elleni védelmén, amire a vörös zónában Michael Williams tight end 3 yardos TD-elkapása tette fel a koronát, 14–0-s vezetéshez juttatva Nick Saban főedző Elefántjait.

A Notre Dame vészhelyzetben próbálta előhúzni korábban bevált támadófegyvereit, a váltott Riddick, Wood futásokat és Tyler Eifert tight end magasságbeli fölényét és elkapásait. Az Alabama azonban ezen az estén megmutatta, hogy sem a támadó, sem a védőoldalon nincs hibás csavar a gépezetében. A futásokat csírájukban fojtották meg, s amikor az újonc Notre Dame-irányító, Everett Golson passzra szánta el magát, az Eifertre piócaként tapadó Dee Miliner cornerback sorozatban ütötte el a labdát, vagy szorította a sztár tight endet az oldalvonalon kívülre.

A második negyed T.J. Yeldon 1 yardos futásával kezdődött (21–0) és a Notre Dame rémálma azzal vált teljessé, hogy McCarron, előhúzva a passzjátékot, akadálytalanul találta meg célpontjait, Kevin Norwoodot és Amari Coopert.

Ezt követően a Bama támadóoldalon visszavett a tempóból, de védőoldalon Golson játékait továbbra is precíz és hiba nélküli hatékonysággal tették semmissé. Ha passzra vállalkozott, azt a kiváló napot kifogó Ha'Sean Clinton-Dix defensive back semlegesítette, ha ő maga vállalkozott futásra, akkor a támadófalat áttörő Adrian Hubbard linebacker tüntette el a gyepszőnyegben.

Három és fél perccel a nagyszünet előtt aztán az Alabama újabb támadássorozata újabb hat pontot eredményezett: Lacy futópárja, T.J. Yeldon találta meg sorra a lyukakat a Notre Dame indiszponált védelmén, a sallangmentes drive-ot pedig a meccs legjobbja, Lacy 11 yardos elkapással tette teljessé (28–0).

Volt min elmélkednie a Harcoló Írek stábjának a pihenő ideje alatt: a korábban győzelmeket hozó futójáték nem működött, a másik oldalon pedig a futás elleni védelmet teljesen kikapcsolta az Alabama ligaelső támadófala.

A harmadik negyedet Golson egy sikeres 21 yardos átadással nyitotta DaVaris Daniels irányába, de utána el is adta a labdát, a kitűnően helyezkedő Dee Milliner ütötte fel a játékszert, amit a berepülő Clinton-Dix csípett el.

McCarron továbbra is kiválóan mozgatta elkapóit és ezúttal Amari Coopert találta meg egy kiváló, 34 yardos passzal, amivel a WR be is táncolt a végzónába (35–0).

Az óriási hátrányba került Notre Dame támadásban először mutatott némi életjelet, T. J. Jones 31 yardos, végzóna közeli elkapása után maga az irányító Golson futott touchdownt, csapata első pontjait írva a táblára (35–7).

Hiába a szépítés, a Lacy, Yeldon futótandem újfent megállíthatatlannak bizonyult. Fékezhetetlen rohanásuk után ismét Amarii Cooper kapta elé TD-érően a tojást, 42–7-re alakítva a nagydöntő eredményét.

A karrierje talán legjobb mérkőzését játszó McCarron (20-28-as passzmutató, 264 yard és 4 TD) olyannyira pörgött, hogy még csapattársával, Barrett Jones centerrel is összekülönbözött egy későn elindított játék miatt, de az incidens már nem osztott, nem szorzott, mint ahogyan Theo Riddick Notre Dame-futó 6 yardos és hatpontos futása sem, ami kialakította a 42–14-es alabamai diadalt jelentő végeredményt.

A győztes mester, Nick Saban így lelkendezett: „Sok nagyszerű játékosunk van, akik remek csapatot alkotnak. Rengeteg kemény munka fekszik ebben a nagy különbségű győzelemben."

Az Alabamával triplázó Saban, aki 2003-ban a Louisiana State (LSU) Tigersszel már nyert egyetemi bajnoki címet, külön elégtételt érezhetett, hogy annak a Miami Dolphinsnak a stadionjában érte el történelmi sikerét, ahol NFL-vezetőedzőként nem sok babér termett a számára. S bár döntő legjobb játékosának járó MVP-címet a 20 kísérletből 140 yardot termelő Eddie Lacy kapta, az Alabama támadófala az összes képzeletbeli szakmai elismerést besöpörhette. A szezonban 75 yardnál hosszabb drive-t nem engedélyező Notre Dame védelem ellen 82, 80, 97 és 86 yardos, mind TD-nal végződő támadássorozatot vezethettek az alabamaiak a Crimson Tide diadalát megalapozva.

NEMZETI NAGYDÖNTŐ: ALABAMA-NOTRE DAME 42–14

További kupadöntős eredmények:

Cotton Bowl: Texas A&M Aggies–Oklahoma Sooners 41–13 (a Heisman-díjas Johhny „Football" Manziel futásban és passzban 516 yardot és 4 TD-t rakott a táblára)

TEXAS A&M – OKLAHOMA

Compass Bowl: Mississippi (Ole Miss) Rebels­Pittsburgh Panthers 38–17

GoDaddy.com Bowl: Arkansas State Red Wolves­Kent State Golden Flashes 17–13