MINDEN AZ 51. SUPER BOWL ELŐTT EGY HELYEN!

AZ NFC GYŐZTESE: AZ ATLANTA FALCONS (13–5)

A TUDATOS, MEGFONTOLT ÉPÍTKEZÉS MEGHOZTA GYÜMÖLCSÉT

Ha valaki azt mondta volna a 2016-os szezon előtt, hogy az Atlanta Falcons lesz az egyik résztvevője az 51. Super Bowlnak, minden bizonnyal kiröhögjük. Pedig ha jobban megnézzük, a stáb elképesztően jól dolgozott, ami a csapat megerősítését illeti.

A Clevelandből kisebb „licitháború” után érkező Alex Mack a liga egyik legjobb centereként garancia volt a támadófal feljavulására, ám még az előzetesen vártnál is sokkal nagyobb pluszt adott az egységnek. Vezetésével az Atlanta támadóötöse egy csapásra feljavult.

Az elkapók közé érkezett Cincinnatiből Mohamed Sanu, aki valljuk be, eddigi idényei után maximum közepesnek nevezhettünk, korrekt második számú elkapónak. Persze ahogy a Bengalsnál A. J. Green, a Falconsban Julio Jones volt az, akire az ellenfelek elsődlegesen figyeltek, Sanu ezt kihasználta, s az elmúlt hetekben kulcselkapásaival óriási szerepet játszott abban, hogy Dan Quinn együttese gyűrűért küzdhet. Sanu mellett Taylor Gabrielt is megszerezte az egyesület – a villámléptű elkapót szeptemberben a szebb napokat is látott Browns vágta ki, Thomas Dimitroff általános igazgató pedig köszönte szépen, elhozta a 25 éves játékost.

A játékosbörzén a terv egyértelmű volt: feljavítani a védelmet, javítani a passz elleni védekezést. Ennek érdekében érkezett első körben Keanu Neal söprögető, a másodikban pedig Deion Jones linebacker, míg a negyedikben De'Vondre Campbell (szintén linebacker).

Nem árt rögtön megjegyezni, hogy mind a három védő fontos tagja lett az egységnek – Deion Jones (108 szerelés, 4 labdaszerzés) labdaszerzéseivel, legfontosabb pillanatokban érkező megvillanásaival mérkőzéseket döntött el.

A 22 esztendős játékosnak nincs szerencséje, ha ugyanis nem egy osztályban jött volna ki például az első idényében parádésan szereplő Joey Bosa (Chargers), Leonard Floyd (Bears), Jalen Ramsey (Jaguars) hármassal, akkor egyértelműen favoritja lenne az Év újonc védője-címnek, így viszont örülhet, ha a „dobogóra felfér”.

A TÁMADÓGÉPEZET „AGYA”?

Az igazi áttörést azonban a Kyle Shanahan támadókoordinátor által futtatott rendszer hozta el, amely a 2016-os kiírásra vált igazán tökéletessé, s amelynek köszönhetően a Matt Ryan vezette egység a liga leghatékonyabbjává vált – az offense a maga 540 szerzett pontjával toronymagasan első, mérkőzésenkénti 415.8 yardos átlagával pedig a második helyen zárt az alapszakaszban.

Ryan 2016-ra megkapta maga mellé a tökéletesített gépezetet: mély elkapósort és jó futójátékot Devonta Freemannel és a passzjátékoknál is életveszélyes Tevin Colemannel. A 2015-ös, „átmeneti” kiírás után a 31 esztendős irányító – akit, valljuk be, korábban sosem emlegettünk a posztján a legjobbak között – megtáltosodott, s valami olyasmit tett, amire jelzőket is nehéz találni.

Talán nem véletlen, hogy Ryan 4944 passzolt yardjával, 38–7-es touchdown–labdaeladás mutatójával – ami mellé 117.1-es, nem mindennapi irányítómutató társul – az egyik nagy esélyes az MVP-címre.

PEDIG NEHÉZKESEN INDULT...

De még mennyire! A Sólymok ugyanis az első héten rögtön kikaptak, méghozzá a csoportrivális Tampa Bay Buccaneerstől 31–24-re – ez a zakó pedig nem volt benne a levegőben. A futójáték még döcögött, a védelemben nem egyszer volt káosz, az egység jobbára átjáróháznak bizonyult.

A szekér azonban a második alapszakaszmeccsen beindult: a Freeman, Coleman párosnak jól ment, emellett Ryan kiválóan osztogatta szét passzait az elkapói között, amivel a Raiders védelme nem tudott mit kezdeni. Meg is lett az eredménye, az Atlanta szoros összecsapáson, de behúzta a 2016-os szezonban az első győzelmét... amit sorozatban további három követett!

Persze nem a védelmen múlott, a szekció ugyanis a Saints ellen 32, míg a Panthers 33 pontot engedélyezett, ám a Ryan vezette támadókra nem volt ellenszer, előbb 45, majd 48 pontot pakoltak fel a táblára – utóbbi találkozón Julio Jones egymaga kapott el 300 (!) yardot.

Jones történelmi, 300 yardos mérkőzése a Carolina ellen

A Broncos elleni siker (23–16) alkalmával a védelem jobban teljesített, igaz, egy újonc irányító, Paxton Lynch dobált a címvédőnél. A Seattle-től elképesztő végjáték után egy szoros meccsen kikaptak Ryanék 26–24-re, igaz, az utolsó támadássorozatot véleményes bírói ítéletek színezték. Az mindenesetre kezdett körvonalazódni, hogy a visszaeső Panthers helyett a Falcons lehet az a gárda, amely behúzza az NFC Déli csoportját – ám Super Bowlba valószínűleg még ekkor sem sokan várták a nem túl acélos védelemmel rendelkező Sólymokat.

Nem sok találkozó volt, melyen Dan Quinn csapata „pontháborúban” maradt volna alul, a Chargers azonban hosszabbítás után (33–30) alaposan megviccelte az Atlantát, amely a hetedik forduló után 4–3-as mérleggel állt.

Két vereséget két siker követett (a Green Bay ellen 33–32-re, a Tampa Bay ellen pedig 43–28-ra nyertek Ryanék), majd a pihenőhét előtt az Eagles meglepte a Sólymokat, talán ez volt az első találkozó, melyen csődöt mondott a támadóegység, a sorozatokat nem sikerült pontokkal befejezni.

A tizenegyedik héten elvonult szünetre az együttes, a rövid pihenő alatt pedig valami egészen elképesztő pálfordulás állt be. A védelem nem várt módon felszívta magát – mindezt úgy, hogy kiesett például az egység egyik legjobbja, Desmond Trufant szélső védő.

A feltámadás végeredménye egy 5–1-es győzelem–vereség mutató lett, egyedül a Chiefs (29–28) tudott diadalmaskodni a Falcons ellen, a Cardinals (38–19), a Rams (42–14) és a 49ers (41–13) óriási mészárlásba szaladt bele, de a Panthers (33–16) és a Saints (38–32) sem úszta meg a verést.

Az alapszakaszt így 11–5-ös mérleggel zárta az Atlanta, s megnyerte az NFC Déli csoportját a Buccaneers, a Saints és a Panthers előtt, Ryan pedig karrierje legjobb szezonját hozta (mint már említettük, 4944 passzolt yardja mellett 38–7-es TD–interception mutatóval zárt, irányítómutatója egészen hihetetlen 117.1 lett).

Ryan mellett Julio Jones is remekelt, 1409 elkapott yardja mellett 6 touchdownelkapással zárt, mindezt úgy, hogy az idény során többször hátráltatták boka- és lábfejsérülések, ám Jones ezekkel együtt két összecsapás kivételével rendre vállalta a játékot.

A földön is jól ment: a Freeman, Coleman páros együtt összesen 1599 yardot és 19 TD-t futott, s ami fontos, előbbi 462 yardot, utóbbi 421 yardot mellette el is kapott – mint az a számokból látszik, a levegőben is mindketten életveszélyesek voltak.

A másik oldalon fontos megemlíteni a másodéves irányító siettető Vic Beasleyt, aki siralmas első idénye után 2016-ban megmutatta, miért is választották ki a játékosbörzén 1/8-asként, és 15.5 sackje – amivel egyébként az első helyen zárt a ligában – mellett hatszor is kiütötte a labdát az ellenfél irányítójának kezéből, kulcspillanatokban tudta terrorizálni ellenfeleit, s hibára kényszeríteni őket.

POFONOSZTÁS FALCONS-MÓDRA – DÁVID KIOSZTJA GÓLIÁTOKAT

Az Atlanta második kiemeltként kihagyta a wild card kört, ám ha esélylatolgatásról volt szó, a legtöbben még a kiváló eredmények után is az NFC egyik leggyengébbjeként bélyegezték meg a csapatot, mondván, a kieséses szakaszban ilyen hullámzó védelemmel már nem lehet nyerni, Ryan pedig nem elég tapasztalt ahhoz, hogy felvegye a versenyt a Russell Wilson vezette Seattle-lel vagy az Aaron Rodgers irányította Green Bay-jel.

A konferencia-elődöntőben aztán Quinnék épp a Seahawks elpáholásával (36–20) jelezték, nem szabad őket leírni. Ryan tökéletes teljesítménnyel szinte megsemmisítette a liga egyik legjobb védelmét, saját védelmétől pedig megkapta a segítséget – Deion Jonesék három labdát is szereztek, emellett Wilsont saját végzónájában is levitték egyszer (igaz, Wilson csapattársa lábában botlott el az említett játéknál).

Ami azonban a konferenciadöntőben a Packers ellen történt, arra végképp senki sem számított: a Falcons mindkét oldalon mészárlást rendezett! A Ryan, Jones-kapcsolat újfent parádézott, s a Quinn-legénység már az első félidőben 24–0-ra vezetett. A második sem volt rosszabb, ebben a védelem ugyan engedett 21 pontot Rodgerséknek, ám Jones csodálatos, 73 yardos TD-elkapásával, valamint Freeman és Coleman hatpontosával a Sólymok magabiztos, 44–21-es győzelmet arattak, s bejutottak az 51. Super Bowlba, melyben a Tom Brady vezette New England Patriots lesz az ellenfelük.

A Sólymok történetük során második nagydöntőjükre készülhetnek – először 1998-ban jutottak Super Bowlba, ám akkor 34–19-re kikaptak a Denver Broncostól.

A szezon közepéig lesajnált védelem legutóbbi hat összecsapásán több mint nyolc pontot javult, ami a meccsenként engedélyezett pontok átlagát illeti (27.6-ról 19.3-ra), emellett nyolc labdát szerzett a levegőben (míg előtte 14 találkozón összesen hetet!).

Nem kérdés tehát – amennyiben az atlantai védelem tartja jó formáját, s ki tud találni valamit Brady ellen, alaposan meglepheti a papíron jelenleg esélyesebbnek számító Hazafiakat.

AZ AFC GYŐZTESE: A NEW ENGLAND PATRIOTS (16–2)

HOLT SZEZON – KERETVÁLTOZÁSOK

Ezúttal sem csak csendes állóvíz volt a Patriots előszezonja, visszavonult például a csapattól a 2008-as év legjobb újoncvédőjének megválasztott Jerod Mayo, poszttársa, Dane Fletcher is, a klub megköszönte Brandon LaFell addigi ténykedését, valamint Scott Chandlerét is. Még nagyobb volumenű váltás volt, hogy az együttes a legjobb irányítósiettetőjét, Chandler Jonest Arizonába cserélte, a helyére érkező Jonathan Cooper ugyanakkor nem tudta bebizonyítani, anno miért volt top 10-es draftválasztott.

A gárda amúgy is rendkívül aktív volt, amikor cserelehetőséget látott, érkezett a Chicagótól a tight end Martellus Bennett (ez egy lényegesen jobban sikerült bolt volt), a Detroittól Kyle Van Noy (ő többek között a főcsoportdöntőn is kierőszakolt egy labdaszerzést), de távozott az idény közben a Pro Bowl-szereplő linebacker, Jamie Collins is.

Arizonából kivágott Michael Floyd is érkezett az elkapósorba a szezon hajrájában, az idény előtt pedig szabadügynökként többek között Chris Hogan és Chris Long is, előbbi LaFell, utóbbi Jones helyére.

A csapat a labdabotrány miatt nem rendelkezett a drafton 1. körös választási joggal, a Jones-csere miatt viszont volt egy plusz második köre. Cyrus Jones az első évében még inkább a labdavesztéseivel, sem mint kiváló visszahordásaival vagy védőmunkájával tűnt ki, a 3. kör viszont nem sikerült rosszul, Joe Thuney a sok szabálytalansága ellenére stabil kezdő lett a támadófalban, Jacoby Brissett első évében biztatóan ugrott be, amikor irányítania kellett, valamint Vincent Valentine is tudott hozzátenni a futás elleni védekezéshez, legjobb példája ennek a Steelers elleni AFC-döntőn bemutatott negatív yardos szerelése volt. Malcolm Mitchell hamar megtalálta az összhangot Tom Bradyvel, Elandon Roberts miatt pedig később a már említett Collins-csere is belefért, így elsőre egész ígéretes szezont hozott az újoncosztag.

A BOTRÁNYTÓL A NULLÁZÁSIG

Az említett botrány csak egyik következménye volt az elvett 1. körös választási jog, a másik pedig, hogy Tom Brady az első négy meccset kihagyni kényszerült, miután az újabb fellebbezés helyett inkább a játékra kívánt koncentrálni. Rob Ninkovich nem megengedett szerek használata miatt szintén négy meccset kapott, de ő a sérülése miatt amúgy sem tudott volna játszani.

Az első fordulóban így Jimmy Garoppolo vezetésével készült a vasárnap esti rangadóra a csapat, méghozzá az NFC egyik fő esélyesének tartott Arizona otthonában. A Pats sokáig előnyben játszott, de záró játékrészben Larry Fitzgerald elkapásával fordított a Cardinals, és bár Stephen Gostkowski 53 yardos rúgásával ismét a New Englandnél volt a fór, a végén Chandler Catanzaro 47 yardról fordíthatott volna. De mellé lőtt (23–21).

A Dolphins ellen aztán olyan meccse volt Brady cseréjének, hogy rögvest felvetődtek a találgatások, hogy Garoppolo vagy Brady legyen a jövőben a kezdő irányító – jelen állás szerint a Pats első kört kér Garoppolóért, és jórészt ennek a meccsnek köszönhetően teheti ezt meg. A 25 éves játékos 232 yardot és 3 TD-t passzolt, 69.2 százalékos pontossággal osztogatta a labdákat, nem egészen két negyed alatt (!) – az együttes pedig állva hagyta a Miamit (24–0). A mezőnygól előtt azonban megsérült, a vendégek pedig kis híján visszajöttek a meccsbe (31–24).

A harmadik fordulóban így már a harmadik számú irányítónak, Brissettnek kellett pályára lépnie, méghozzá a kiváló védelemmel bíró Houston ellen. Az eredmény? Az újonc hiba nélkül, 103 passzolt és 48 futott yarddal, valamint egy futott touchdownnal menedzselte le a meccset, a nagyszerű szezont teljesítő LeGarrette Blount még két TD-t jegyzett, a Texans pedig képtelen volt bármire is támadásban (27–0).

Hogy azért mégse legyen minden tökéletes, Brissett is megsérült, így már az is felvetődött, hogy még Julian Edelman is beállhat irányítani, ha úgy adódik... Brissett végül játszott, de a Buffalo ellen szó szerint semmi nem jött össze a gárdának, így az előző körbeli nullázás után egy újabb jött össze, ezúttal fordított előjellel (0–16).

MEGINDUL A BOSSZÚHADJÁRAT

Mondhatni az ideális ellenfél várt Brady visszatérésén a Patriotsra, de a Browns ellen valahogy mindig szenvedett az elmúlt években az együttes. Na ebből végül ezúttal nem sok látszott, a 39 éves irányító 406 yarddal és 3 TD-passzal tért vissza és 33–13-as sikerre vezette csapatát.

Vele együtt a sérülése miatt az első négy hétben csupán egy elkapást jegyző Rob Gronkowski is visszatért, a liga legjobb irányító-tight end duója pedig mészárlásba kezdett. A Browns, a Bengals (35–17), a Big Ben nélküli Steelers (27–16) ellen és a Buffalo (41–25) elleni reváns során Gronk 473 yardot és 3 TD-t szerzett, Brady pedig 1315 yardja mellett 12 TD-t, interception nélkül.

SOKKOLÓ CSERE ÉS SÉRÜLÉS, MAJD A MEGTORPANÁS

Október 31-én jött a meglepő Collins-csere (aminek a hátterében volt szó a túl magas fizetési igényről, arról, hogy nem követi az edzői utasításokat, és arról, hogy állítólag balhézott Matt Patricia védelmi koordinátorral), mindössze egy 3. körös kompenzációs választási jogért Clevelandbe került a linebacker (a Super Bowl-részvétel helyett az 1/1-es helyen végzett a csapatával).

A pihenő hét után a szezonbeli első komoly kihívás várt a csapatra, a két szezonnal ezelőtti Super Bowl visszavágóján pedig ezúttal a Patriots nem tudta a végén közelről bevinni a labdát, és a Seahawks 31–24-re nyert New Englandben, a nagyobb baj pedig, hogy Gronkowski megsérült, és bár a Jets ellen megpróbálták két fordulóval később a játékát, hamar véget is ért számára az idény.

Közte volt még Brady dicsőséges hazatérése San Franciscóba (30–17) – a kaliforniai születésű, nagy 49ers-szurkolóként felnövő irányító 280 yardot és 4 TD-t passzolt a Seahawks elleni 0/1-es TD/interception-mutató után. New Yorkba az elmúlt években nem győzni járt a csapat, így annyira nem számított óriási meglepetésnek, hogy csak kínkeservesen tudott nyerni a Pats, a végén fordítva (22–17), majd eljött a december.

REMEKLŐ VÉDELEM ÉS VISSZATÉRŐ DOMINANCIA

Bár statisztikailag a szezon eddigi részében nem volt rossz a Hazafiak védelme, a 17.9 engedett pont kifejezetten jónak számított a mezőnyben, de a kifejezetten középszerű irányítók is sokszor feltűnően könnyedén tudtak haladni a pályán. Decemberre viszont valamelyest összeállni látszott az egység.

Persze, az irányítók ezúttal sem voltak veretesek, de a Rams 58 percig gyakorlatilag semmit nem tudott kezdeni Patricia egységével, és csak a legvégén jött össze két nagy játékból a TD (26–10). A Ravens ellen épp a pontszám nem írja le megfelelően a játék képét, ott ugyanis a speciális egység két egymást követő hibája után kétszer is közvetlen közelről szerzett TD-t a Baltimore, így téve szorosabbá a meccset (30–23), Denver ellen a kezdeti bizonytalanságot a szezon első felében gyengén teljesítő, majd a csapattal együtt feljavuló Logan Ryan interceptionje zárta le, és onnantól már az is belefért, hogy Bradyék is zömére csak szenvedtek (16–3), a Jets ellen pedig jutalomjáték volt minden egység részéről (41–3). A Miami ellen megszakadt az engedett TD nélküli sorozat, de egy fontos labdaszerzés után ezt a meccset is fölényesen nyerte meg végül a New England (35–14), amely így 14–2-es mérleggel zárt, a liga legjobbjaként.

Brady 12 meccsen 3554 yardig és 28/2-es TD/interception-arányig jutott, ez utóbbi 14-szeres mennyiség új ligarekordot jelent. Gronkowski kiesésével Julian Edelman lépett elő, aki az első nyolc meccsen jegyzett 358 yardja után a rájátszásbeli összecsapásokat is figyelembe véve 10 meccsen 1003-ig jutott.

A védelem pedig az alapszakasz utolsó öt fellépésén 10.6 pontot engedett csak, 15.6-os szezonbeli mutatójával az egész liga legjobbjaként zárt. A Seahawks elleni meccset követően a két rájátszásbeli meccsel együtt 13.3 az átlagosan engedett pontok száma, Bradyvel pedig átlagosan 30.7-et szerez a csapat.

RÁJÁTSZÁS – HETEDSZER SUPER BOWLBAN A BRADY, BELICHICK DUÓ

A pihenő hét után a Texans ellen a jó rajtot (a szezon első részéről hiányzó Dion Lewis 13 yardos elkapott és 98 yardos visszahordott touchdownjával 14–3-ra vezetett a gárda) újabb megakadás követte, Brady eladott labdáját mezőnygól, Lewis elejtett visszahordását touchdown formájában büntette a Houston (14–13). Bár a csapat nem brillírozott, amikor kellett, megcsinálta a fontos játékokat, és végül döcögős játékkal is 18 ponttal nyert (34–16).

Jöhetett az álomdöntő az AFC-ben, végre a Big Ben Roethlisberger, Le'Veon Bell, Antonio Brown hármassal állt fel a Steelers egy Pats elleni meccsen, és bár az egyik oldalról Gronk, a másikról Martavis Bryant nem játszhatott, így is két elit támadósor csapott össze, illetve két, az elmúlt hónapokban rendkívüli fejlődésen átmenő védelem.

A meccsen aztán rögvest bekezdett a Patriots, és bár előbb még mezőnygólon megállt a házigazda Mitchell elejtett labdája miatt, Hogan már touchdownt szerzett (10–0). A Steelersből ráadásul hamar kivált a megsérülő Bell, cseréje, DeAngelo Williams egy 5 yardos futással így is kozmetikázott (10–6). A Hazafiak egy trükkös játék után újra Hogan révén szereztek TD-t (17–6), a meccs fordulója pedig az volt, hogy Jesse Jamest centikkel a gólvonal előtt levitték a földre a védők. A közeli mezőnypozícióból ezt követően a Steelers két futásból sem tudta bevinni a labdát, sőt, egyre hátrébb szorult, a mezőnygóllal pedig csak 17–9-re kapaszkodott.

A nagyszünet után pedig állva hagyta ellenfelét a Pats, Gostkowski újabb mezőnygólját az alapszakaszban 1161 yardig és 18 TD-ig (ez utóbbi ligaelső teljesítmény volt) jutó Blount közeli futása követte, majd Van Noy és Ninkovich közös labdaszerzése után Edelman is TD-t jegyzett (33–9). A negyedik negyedben Gostkowski harmadik mezőnygólja gyakorlatilag lezárta a meccset (36–9), a Steelers a végén már csak kozmetikázni tudott (36–17).

A Patriots november 13. óta nem kapott ki, a Jets elleni mérkőzés hajrája óta nem volt hátrányban, összesen 421 perc 56 másodperc óta. Pedig a Ravens a liga legjobb rúgója révén fordíthatott volna 2–0-s New England-vezetést követően, de Justin Tucker rúgását blokkolták, a Broncos ellen pedig Ryan szerzett labdát 3–3-nál a saját célterülete közvetlen közelében.

A Patriots kilencedszer jutott be a Super Bowlba, ebből hetedszer a Bill Belichick, Tom Brady érában.