NFL-draftelemzés: a Seahawksnál ismét csak fogtuk a fejünket

 

32. Seattle Seahawks

1/15 (15) Bruce Irvin, OLB, West Virginia
2/15 (47) Bobby Wagner, OLB, Utah State
3/12 (76) Russell Wilson, QB, Wisconsin
4/11 (108) Robert Turbin, RB, Utah State
4/19 (116) Jaye Howard, DT, Florida
5/19 (156) Korey Toomer, MLB, Idaho
6/2 (174) Jeremy Lane, CB, Northwestern State
6/11 (183) Winston Guy, SS, Kentucky
7/18 (227) J.R. Sweezy, OG, North Carolina State
7/25 (234) Greg Scruggs, DE, Louisville

A Seattle Seahawks egyedülálló bravúrt mondhat magáénak, immár második alkalommal induló sorozatunkban másodjára végzett az utolsó helyen. Kétségkívül az 1. kör legmeglepőbb választása volt Bruce Irvin. A West Virginia irányítósiettetője (pass rushere) méretben linebackernek számít, de képességei alapján nehéz elképzelni, hogy megbízhatóan fog szerelni a profik közt, márpedig ez alapelvárás a posztján. Irvint már egyetemen is igyekeztek levenni a pályáról, amikor futásra számítottak, ha nem történik gyökeres változás a teljesítményében, akkor NFL-ben is szituációs pass rusherként kell számolni vele. Az optimista hangok a csoportrivális 49ers tavalyi Aldon Smith-húzását állítják párhuzamba Irvinnel, de a Bengalsban játszó (vagy inkább nem játszó) Dontay Moch inkább hasonló kaliberű tehetség volt tavaly. Pete Carroll szereti a szokatlan variációkat alkalmazni a védelemben, így biztosan komoly szerepet szán Irvinnek, amivel nincs is probléma, de egy limitált adottságokkal és rutinnal bíró pass rusher sehogy sem ér 1/15-öt.

Irvin megbízhatatlanságát linebackerként mutatja az is, hogy Bobby Wagner lett a második körös választott. A tavaly berobbanó KJ Wright mellé érkezett Hawthorne helyére Barrett Ruud a linebacker sor közepére a veteránok közül, Leroy Hill pedig hosszabbított, és a rendőrségi ügye is befejeződött, így Wagnernek nem kell azonnal beállnia. Hosszú távon talán ő viheti legtöbbre a Seahawks idén vitt 10 újonca közül.

Russell Wilson is kisebb meglepetés, hiszen pár héttel a draft előtt még 6-7. körös kaliberként számoltak vele, aztán varázsütésre megfeledkeztek a magassági hátrányáról és 3. körben gazdára is lelt. Wilson játéka alapján abszolút nem túlzás a 3. kör, kevés eredményesebb irányító dolgozott az egyetemi bajnokságban (NCAA-ben) az elmúlt 4 évben, viszont az ő 180 centiméteres magasságával nem jellemző, hogy komoly NFL-karriert csináljanak, mint quarterback. A Seahawks drukkerek persze még emlékeznek Seneca Wallace itt töltött idejére, Wilsonnak egy hasonló karrier összejöhet, de többre nem nagyon hivatott. Persze az is kérdés, hogy mi lesz a sorrend a QB-k között az ősz elejére, Matt Flynn érkezése és fizetése miatt szinte kizárt, hogy ne ő kezdjen, de Tarvaris Jackson könnyen elveszítheti állását, ha Wilson (és/vagy Josh Portis) jobban produkál nála az előszezonban.
Wagner mellett a másik Utah State-újonc, Robert Turbin is jó szolgálatot tehet. Marshawn Lynch mögött nincs bizonyított futó, hiszen Leon Washington főleg visszahordóként használható, Forsettre pedig nem tartottak igényt. A Lynchcsel szinte tökéletesen megegyező méretekkel bíró Turbin váltótársnak megteszi, előbbi pedig már úgy is bizonyította, hogy kevés pihenővel is hatékony tud maradni.

Howarddal kezdődően aztán a Seahawks elkezdte a projekt játékosait húzni, a floridainak még aránylag jó esélye van a rotációba bekerülni, a többiek viszont lutrinak számítanak. Külön érdekesség, hogy JR Sweezy egyetemen a védőfal közepén pusztított, Carroll viszont a támadófalban hasznosítaná az erejét. Nem ő az első fiatal, akit a rutinos mester átvezényel a labda túloldalára, Allen Bradford és Jameson Konz is már új szerepkörben gyakorol.

Értékelés: D

31. San Francisco 49ers

1/30 (30) A.J. Jenkins, WR, Illinois
2/30 (62) LaMichael James, RB, Oregon
4/22 (119) Joe Looney, OG, Wake Forest
5/30 (167) Darius Fleming, OLB, Notre Dame
6/10 (182) Trenton Robinson, FS, Michigan State
6/29 (201) Jason Slowey, C, Western Oregon
7/30 (239) Cam Johnson, DE, Virginia

Az NFC döntő vesztese elég erős kerettel rendelkezik, szinte teljesen egyben maradt a gárda, így nagy lyukról sem lehet beszélni velük kapcsolatban. Egyetlen poszt volt, ahová mindenki várt érkezőt, ez pedig az elkapó. Mario Manningham és Randy Moss után AJ Jenkins is szolgálatra jelentkezik, és valószínűleg slot WR-ként kerül bevetésre. Az Illinois játékosát senki sem várta, hogy első körös lesz, ráadásul nem azért került be, mert az elit elkapók hamar kimentek. A két érkező mellett Crabtree, Ginn és Kyle Williams a keretben lévő érdemleges elkapók sora, nekik kell aggódni, hogy a nyilvánvalóan nagy bizalmat kapó Jenkins kinek a játékidejét (vagy keretbeli helyét) szerzi meg. Voltak Jenkinsnek kiemelkedő meccsei, de 1/31-es kiválasztása egyértelmű túlzás (reach), és közel sem biztos, hogy megszolgálja a belé fektetett bizalmat.

Izgalmasabb húzás volt LaMichael James, aki éveken át keserítette Jim Harbaugh életét a Stanford–Oregon versenyfutások során a Pac-10 bajnoki címért. A villámgyors running back 37 meccsen 53 touchdownt futott, NCAA szinten nem volt nála veszélyesebb játékos az elmúlt három évben, de méretei miatt a profik között csak limitált szerepkörre számíthat. Szerencséjére a 49ersből pont egy olyan villámléptű RB hiányzott, mint ő, így aránylag korán új otthonra lelt. Eddigi hatékonysága természetesen nem fog megmaradni, de hasznos láncszem lehet, aki 1-1 nagy játékkal meccseket tud befolyásolni.

A draft további része nem hozott semmi különöset, leendő csere- és special team játékosokra használta el választási lehetőségeit Harbaugh, így összességében a draft nem lett túl fényes, de a Frisco jó szereplése 2012-ben nem ezen múlik. Évek múlva viszont fájdalmas lehet visszagondolni a kihagyott lehetőségekre.

Értékelés: D

30. Chicago Bears

1/19 (19) Shea McClellin, DE, Boise State
2/13 (45) Alshon Jeffery, WR, South Carolina
3/17 (81) Brandon Hardin, FS, Oregon State
4/16 (113) Evan Rodriguez, TE, Temple
6/14 (186) Isaiah Frey, CB, Nevada
7/13 (222) Greg McCoy, CB, Texas Christian

Érdekes draftot zárt a Bears, simán előfordulhat, hogy húzóneveket szereztek meg hosszú távra, de az sem kizárt, hogy pár év múlva már ebből a hatosból senki sem lesz náluk. Shea McClellin a draft előtti utolsó időszak legimpresszívebb értéknövekedését mutatta, számos playoff-gárdával szóba hozták az első kör végén (Packers, Patriots, Ravens), így benne volt a köztudatban, de top20-as játékosnak tán egyik jelentős draft szakíró sem tartotta. Pass rusherről lévén szó, főleg DE poszton képzelhető el Chicagóban, ahol 4 emberes védőfal van, akárcsak Boise-ban. Ha azonban Lovie Smith úgy gondolja, hogy ezzel a mérettel nem lehet hatékonyan a falban játszani, linebackerként is bevetésre kerülhet. Az biztos, hogy Julius Peppers túloldalán senkit se fognak duplázni, így helyzettől függően már újoncként kaphat több-kevesebb lehetőséget. Israel Idonije és Corey Wootton nem a kiszoríthatatlan kategória a defensive end rotációban. Egy biztos, a lelkesedésén nem fog múlni.

Ez utóbbi Alshon Jefferynél már nagyobb kérdőjel. Potenciál alapján Jeffery az idei újonc mezőny legeredményesebb elkapójává nőheti ki magát, Jay Cutler személyében elit irányítóval dolgozhat együtt – ami nála kulcskérdés volt – és Brandon Marshall érkezésével egy már elitbe tartozó elkapó vonja el a legjobb ellenfél védők figyelmét az újoncról. Vörös zónában, a gólvonalhoz közel nagyot javul a Bears ezen duóval, a szélsebes elkapóknak pedig eddig sem voltak hiányában. Sebessége miatt csak 45. kiválasztott lett Jeffery, ez intő jel a profi karrier előtt, de a dolgok jelen állása alapján már újoncként bizonyíthat ellendrukkereinek.

A középső körökben érkezett az a Hardin, aki nem sokban különbözik a Bears tavalyi top100-ban választott safetyjétől, Chris Contétől, de mivel az ugyancsak múlt nyáron érkező SS, Brandon Meriweather nagyon nem vált be, érthető, hogy erre a posztra választottak a Medvék. Inkább az a kérdés, hogy ér-e ennyit Hardin, ez már tavaly is felvetődött Conte esetében. Az Oregon State-ben ugyanis egy percet sem játszott izomszakadás miatt 2011-ben, vállműtét után szerepelt az egyik All-star gálán, és ez elég volt, hogy 81. helyen kivigye a Bears. Kockázatos választás, mondani se kell.
Rodriguez eddig tight end volt, itt lehet, hogy fullback lesz a mérete miatt. Ez azért furcsa, mert Tyler Clutts a kanadai ligából érkezve hamar bizonyította tehetségét a poszton. Eleve a Bears limitáltan használja csak a tight endjeit elkapásban az NFL átlaghoz képest, csupán blokkolásra a későbbi körökben is lett volna ember. Róla tényleg csak akkor lehet majd nyilatkozni, ha látjuk a pályán, hogy milyen szerepkört kap. Ebben hasonlít McClellinre.

A végén még jött két projekt cornerback, akik közül Frey volt az elmúlt év legtöbb passzát elütő játékosa (igaz, nem túl erős csapatok ellen brillírozva), McCoy pedig visszahordásban elit, erre a szerepkörre Chicagóban sose lehet elég ember a keretben.

Értékelés: D+

29. Dallas Cowboys

1/6 (6) Morris Claiborne, CB, Louisiana State
3/19 (83) Tyrone Crawford, DE, Boise State
4/18 (115) Kyle Wilber, OLB, Wake Forest
4/40 (137) Matt Johnson, FS, Eastern Washington
5/17 (154) Danny Coale, WR, Virginia Tech
6/16 (188) James Hanna, TE, Oklahoma
7/15 (224) Caleb McSurdy, ILB, Montana

Jerry Jones megszerezte a legtöbbre tartott cornerbacket, Morris Claiborne-t, így Mike Jenkins és a frissen érkező Brandon Carr mellé új jelölt van a kezdőcsapatba. A kiválasztás után el is kezdték árulni Jenkinst, de nem jött olyan ajánlat, amiért megérte volna nekik áruba bocsátani. Terrence Newman 8 év után hagyta el Dallast, egykori 1/5-ösként, és bár bejutott 2 Pro Bowlba, Claiborne érkezésétől többet várnak, mint néhány egyéni elismerés, illene húzóemberré válnia rövid időn belül.

A felcserélés miatt 2. kör nélkül folytatta a Cowboys, és nem mondhatni, hogy nagyokat fogott volna. Crawford egy évig volt kezdő Boiseban, mint 4–3-as DE, itt a 3 fős falban számolnak majd vele, ahol elég szerény a választék, így hamar bemutatkozhat, de az új rendszer visszavetheti a hatékonyságát.

Kyle Wilber is pass rusher volt, pehelysúlya miatt linebackerként folytatja, és jó játék esetén meg is ragadhat a csapatban, mert Anthony Spencer előző éve nem volt meggyőző. A két FCS-ligás védő egyaránt elit csapatban játszott a maguk szintjén, főleg Johnson esetében lesz érdekes megnézni, hogy mit is tud, hiszen a safety-egység egy Pool-Elam váltást leszámítva nem változott, és 2011-ben nem remekeltek ők sem.

Danny Coale nem hétköznapi módon elkapóként és punterként segítette a Virginia Tech gárdáját, itt mindkét szerepben van esélye megragadni a keretben, hiszen Laurent Robinson távozásával komoly snap szám távozott, a punterek közt pedig a másodéves Chris Jones és az undrafted Jake Rogers szerepel, egyiket se lenne nagy meglepetés kiszorítani. Persze ha teljes munkaidős punterként számolnak vele, akkor slot receiverként aligha látjuk majd a pályán.

Végül Hannának reális esélye van a 3. számú TE helyet elcsípni a rosteren, ő volt a combine-on a leggyorsabb tight end, erre az erősségére pedig lehet építeni.

Összességében a posztokkal nincs gond, de Claiborne után minden alkalommal lehetett volna jobb nevet találni az elérhető játékosok közt az adott posztra.

Értékelés: C-

28. Washington Redskins

1/2 (2) Robert Griffin III, QB, Baylor
3/8 (72) Josh LeRibeus, OG, Southern Methodist
4/7 (104) Kirk Cousins, QB, Michigan State
4/24 (121) Keenan Robinson, ILB, Texas
5/6 (143) Adam Gettis, OG, Iowa
6/3 (175) Alfred Morris, RB, Florida Atlantic
6/23 (195) Tom Compton, OT, South Dakota
7/6 (215) Richard Crawford, CB, Southern Methodist
7/10 (219) Jordan Bernstine, SS, Iowa

Robert Griffinre kár lenne sok szót vesztegetni; a Heisman-nyertes irányítónak rövid időn belül playoff-kaliberű csapattá kell javítani a Redskinst, máskülönben csalódást kelt majd. Képességei alapján minden esély megvan rá, hogy ez sikerül majd neki. Ehhez azonban nem ártana egy korrekt kiszolgáló személyzet, ami a drafton nem nagyon bővült. Az, hogy első három húzásából kettőt irányítóra lő el Shanahan, alapból nonszensz. Nincs baj Cousinsszal, a legtöbb csapatot dicsérni lehetett volna ha a 104. hely környékén lecsap rá csereirányítónak, de ideális esetben ő sosem fog felmenni a pályára, még a Washington drukkerei is ebben reménykednek. RGIII sérülése esetén pedig valószínű, hogy a rutinos Grossmanhez nyúl a vezetés, de ezek után már ez sem biztos.

Az érthető, hogy 2. körük nem lévén, nem bazíroztak a csúszó támadófal-játékosokra, és kinéztek egy olyan guardok 3. körre, aki valószínűleg ott elérhető lesz – ő volt Josh LeRibeus. A falba aztán két másik újonc is érkezett, nagy csodát egyiktől se várjunk, Compton lehet a fekete ló, mivel alacsonyabb osztályból jön. Az átigazolási időszakban nem sok személyi csere történt a Redskins OL-ben, ami nem feltétlen pozitívum, LeRibeus a cserecenter szerepkörét is el fogja látni első számú posztja mellett. Sok a hasonló képességű, és a fiatal a G/C posztokon, nem lesz könnyű újoncként pályára kerülni az ex-SMU-játékosnak.

Aki Griffinen kívül leginkább beválhat, az Keenan Robinson. A kapitány, London Fletcher-Baker 36 évesen is játszani fog, de már nem sokáig – idővel beérhet a helyére Robinson, és már most nagyot harcolhat Goff-fal és a másodéves Perry Rileyval a csapatba kerülésért. 2008-ban főleg még special teamben játszott, így nem feltétlen előny, hogy 1 évig együtt szerepelt Texasban Brian Orakpóval.
Közismert Shanahan hozzáállása a running back poszthoz, nála bárki odakerülhet a tűz közelébe, akár a már-már fullback adottságokkal bíró Alfred Morris is, de momentán Helu, Royster és Hightower is előtte van a rangsorban, FB viszont csak Darrel Young van a keretben, ez számára bíztató lehet.

A két 7. körös defensive back helyett egy nem draftolt játéksora, Chase Minnifieldre jobban megéri figyelni majd. A négyszeres Pro Bowler, Frank Minnifield fia 3-4. körös tehetségként sem lelt gazdára, pedig Virginiában töltött évei alapján klasszissal előrébb tart a játék ismeretében, mint Crawford vagy Bernstine.

Mivel eredetileg 1/6-ra választottak volna, nem csak az emberanyagot kell figyelembe venni az osztályzásnál, hanem, hogy elég tökösek voltak hozzá, hogy biztos franchise QB-t érő helyre tudjanak felmenni, így valamivel jobb értéket érdemelnek.

Értékelés: C-

27. Oakland Raiders

3/33 (97) Tony Bergstrom, OG, Utah
4/34 (131) Miles Burris, OLB, San Diego State
5/23 (160) Jack Crawford, DE, Penn State
5/33 (170) Juron Criner, WR, Arizona
6/19 (191) Christo Bilukidi, DT, Georgia State
7/23 (232) Nathan Stupar, OLB, Penn State

Két külföldi is Oaklandbe került, mindketten a védőfalba érkeztek. Bilukidi az érdekesebb történet, hiszen az ő kiválasztása messze nem volt papírforma. Angolában születet, de gyerekként Franciaországban és Brazíliában is élt, a futballt pedig Ottawában, Kanadában kezdte el. Egy évet játszott a középiskolában, majd a JuCo liga érintésével került 2009-ben a Georgia State-hez, ami akkor alapította futballcsapatát. Huszonkét másodosztályban lejátszott találkozó után máris itt az első draftolt játékosuk, a méretei alapján a fal szélén és közepén is bevethető Bilukidi. Mondani se kell, nyers projekt játékosról van szó, akivel bőven lesz munkája a stábnak. Crawford már ismertebb név, hiszen a Penn State védelméből érkezni önmagában is rang. Ő Londonban született és 17 évesen kezdett focizni, prototípus felépítésének hála hamar megtalálta a siker receptjét. Nem lesz nagy sztár, de a rotációba hamar bekerülhet.

Miles Burris 4. körös kiválasztása is meglepően korai volt, de a poszt érthető, hiszen Wimbley, Scott és Groves sincs már Oaklandben, így a külső linebacker posztról Burrisnek kell majd pass rush-t generálni. A sebessége elvileg meg van hozzá. Akik már újoncként a legtöbbet lehetnek pályán, az értelemszerűen a leghamarabb választott Tony Bergstrom, valamint Juron Criner. Igaz, a Raiders elkapósorában Denarius Moore, Jacoby Ford, Louis Murphy és Heyward-Bey is fiatal, sokra tartott játékosnak számít, de nincs elkapó tight end, és Michael Bush távozásával vélhetően a passz/futás arány is jobban fog kedvezni az elkapók játékidejének, főleg, hogy Carson Palmer most első perctől kezdve jelen lesz. Bergstrom Utah-ban végig a fal jobb oldalán játszott, mozgékonysága viszont ehhez nem elég NFL-szinten, alighanem guardként képzelik el a jövőjét, a kezdőcsapatban Cooper Carlisle már 35 éves lesz mire elrajtol a szezon.

A Raiders volt az utolsó, amely választhatott a drafton. Első körüket Cincinnatibe küldték Palmerért cserébe, a 2. körükkel a Patriots gazdálkodott egy korábbi feltrade miatt, a 3. körben pedig Terrelle Pryort választották a tavalyi supplemental drafton. A Nnamdi Asomughának adott jókora philadelphiai fizetés miatt kompenzációként kapták ezt a 3. kört, amit Bergstromre fordítottak. Nehéz így nagyot robbantani, de a lehetőségekhez mérten sem jobb ez a névsor egy közepesnél.

Értékelés: C

26. New Orleans Saints

3/27 (91) Akiem Hicks, DT, Regina
4/27 (124) Nick Toon, WR, Wisconsin
5/27 (164) Corey White, SS, Samford
6/9 (181) Andrew Tiller, OG, Syracuse
7/27 (236) Marcel Jones, OT, Nebraska

Túl sok mozgástere nem volt a Saintsnek, mivel első körös draftjoguk a New Englandnek adták tavaly, hogy elvihessék Mark Ingramet, a második kört pedig a „fejvadászbotrány” miatt elvette tőlük a liga. Öt, a későbbi körökben érkező játékost nehéz osztályozni, nagy fogás nem is akadt horogra. Talán Nick Toon lehet az, aki a legtöbb örömöt szerzi a szurkolóknak, főleg Drew Brees miatt. Robert Meachem távozásával jelentős játékidő felszabadult az elkapók rotációjában, Toon pedig végzős évében bizonyította, hogy elit irányítóval jó számokat tud produkálni. Felépítése nagyszerű, fürgesége már kevésbé, de Brees alighanem megoldja majd, hogy előtérbe kerüljenek az erősségei.

Akiem Hicks is hiányposztra jött, hiszen Shaun Rogers és Aubrayo Franklin is kivált a DT egységből, érthető tehát, hogy miért a védőfal közepére választottak először New Orleansban. Hicks személye viszont jelentős meglepetés volt, projekt játékosként főleg a 6-7. körbe várták. Az egykoron top Junior College játékosnak tartott Hicks az LSU-ba tartott, hogy felsőoktatási karrierje második évét már az élvonalban teljesítse, de az NCAA toborzási csalás miatt nem engedte, hogy pályára lépjen a Louisiana állami nagycsapatnál, ezért egy év kihagyás és telefonos ügyfélszolgálati munka után Kanadába tette át székhelyét, és a Regina egyetem színeiben az ország legjobbjai közé emelkedett. Az azóta megszűnő profi fociligában, az UFL-ben draftolták is már tavaly, de ő maradt az egyetemen, hogy idén már az NFL-be is bekerülhessen. Mindössze a 9. játékos Hicks, akit kanadai egyetemről draftoltak, és a második leghamarabb kiválasztott játékos ezek közül. Óriási ugrás lesz tehát neki az NFL, de ahogy mondani szokták, a méretet nem lehet tanítani, így bizonyos szituációkban már újoncként is láthatjuk a pályán. A maradék három játékos nem sok kezdő potenciállal rendelkezik, így ezen csonka osztály sikeressége főleg Toonon és Hicksen múlik majd.

Értékelés: C

25. New England Patriots

1/21 (21) Chandler Jones, DE, Syracuse
1/25 (25) Dont’a Hightower, MLB, Alabama
2/16 (48) Tavon Wilson, FS, Illinois
3/28 (92) Jake Bequette, DE, Arkansas
6/27 (199) Nate Ebner, SS, Ohio State
7/17 (226) Alfonzo Dennard, CB, Nebraska
7/28 (237) Jeremy Ebert, WR, Northwestern

Kivételesen mindkét első körös választási lehetőségét kihasználta a New England, sőt, a megszokott iránytól eltérően, felfelé is cseréltek a draft során. Nem csak ez adott beszédtémát velük kapcsolatban, szinte minden húzás után volt elemeznivaló.

Chandler Jonest kevés helyen tartották 1. körös tehetségnek, de ahol igen, ott is inkább a Patriots eredeti helyén, az 1/31-en lehetett találkozni a nevével. Az nem kérdés, hogy a pass rush erősítésre szorult Andre Carter és Mark Anderson távozása után, nem véletlen, hogy Jake Bequette is a DE posztra érkezett. A két játékos eléggé eltérő stílust képvisel, Jones az atletikusságára, fizikai adottságaira épít, és megbízható futás elleni védőnek számít, míg Bequette főleg képzettségével, és csupaszív játékával tudta hatékonyan rohamozni az ellenfél backfieldjét. Produktívabb egyetemi karrierje volt, mert sok nagy játékot csinált, de ha nem ért oda időben a labdáshoz, akkor hamar kivonták a játékból. Chandler Jonesban nagyobb a potenciál a méretei miatt, de momentán nem mondhatjuk, hogy értékesebb játékos.

Dont’a Hightower érkezése már érdekesebb kérdés, hiszen ő tehetsége alapján nyilvánvalóan jó húzás 25. helyen, csak a posztja miatt nem várta őt ide senki. Valószínűleg 4–3-as alapfelállást fog alkalmazni a Patriots továbbra is, ahol Jerod Mayo és Brandon Spikes mellett szerepelne Hightower, Rob Ninkovich pedig fentebb lépne a védőfal rotációjába. Spikes sérülékenysége miatt persze ez csak ideális esetben fordulna elő. Két volt SEC-klasszis linebacker után tehát itt a harmadik, akit szintén be lehet tenni akármelyik LB helyre, sőt 3–4-es rutinja is elkél, ott is sokoldalú. Ami gond lehet, az a sebesség, Alabamában nem volt gond a 3–4-ben, de itt főleg – ha Spikes is a pályán van – még lehetnek kellemetlen percek miatta. Hightowernek tehát még meg kell találni a szerepét, de eddigi karrierje alapján a játékával nem lesz utána gond.

A secondary erősítése is várt esemény volt, az viszont nem hétköznapi, hogy a papírforma szerint a 7. körös Alfonzo Dennard lehet a legnagyobb segítség a csapatnak. A Nebraska cornerbackje tavaly Prince Amukamara árnyékában játszott, de így is 1. körbe jósolták a szezon előtt. Annyira nem remekelt az idény folyamán, hogy ezt a státuszt megtartsa, és a bowl meccsükön össze is verekedett Alshon Jefferyvel, majd a Senior Bowlon se volt túl jó, de egy stabil 2. körös tehetségként így is számon lehetett tartani. Aztán a draft előtt néhány nappal egy lincolni szórakozóhely előtt megütött egy rendőrt, így a legtöbb csapat lemondott róla, Belichick viszont a 226. választási joggal bizalmat szavazott neki. Ismerve a Patriots defensive back-osztagát, nem lenne meglepő ha a szezon elejétől az aktív rotáció részese lenne Dennard.

Tavon Wilsontól ezt maximum remélni lehet, a draft egyik legnagyobb meglepetése volt, mikor az ő nevét mondták ki a 48. helyen. A safety és cornerback poszton is bevethető, rutinosnak számító Illinois-játékos csupán hátsó körös tehetségnek számított, ehhez képest a harmadik safety volt, aki gazdára talált. Ilyen szempontból tehát pont fordított karrierrel bír, mint Dennard. A harmadik DB, Nate Ebner főleg a speciális egységben kaphat lehetőséget. Az utánpótlás válogatottságig jutó rögbijátékosnak az is volt a terve, ha nem választják ki, hogy marad az angol sportnál, Foxboróban viszont úgy gondolták, hogy elég volt tőle annyi, amennyit az Ohio State special teamben alkotott, hogy megérjen egy 6. kört.

Ebertnek a gyakorló csapatba (Practise squadba) jutás is jó eredmény lenne, a tavasszal számos WR érkezett a csapathoz (Lloyd, Gaffney, Gonzalez, Stallworth), így nem valószínű, hogy az újoncnak jut majd hely a végső keretben.

Értékelés: C