DENVER–PITTSBURGH
A wild card kör négy vendéggyőzelme után a főcsoport-elődöntő első három meccsén három hazai diadal született, a Denver Broncos szívesen folytatta volna a sormintát. A Peyton Manninggel felálló coloradóiak vendége a Pittsburgh Steelers volt, amely a múlt heti cincinnati aprítás után nem számíthatott Antonio Brownra. Ugyanakkor a Steelers nem nevezte harmadik irányítónak Michael Vicket, ami arra utalt, hogy Ben Roethlisberger vállszalagszakadása nem súlyos, az irányító a vártnál jobb állapotban várta a második fordulót.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
S valóban, az első félidőben a két irányító közül Roethlisberger játszott meggyőzőbben. Az első negyed alakulását a speciális egységek közötti különbség határozta meg, a Denver egy jól sikerült punt visszahordás, majd egy rémes Jordan Berry-punt után is mezőnygólt szerzett Brandon McManus révén, ezzel 6–0-ra elhúzott, miközben a Steelers viszonylag jó mezőnypozícióban bevállalt egy negyedik kísérletet, amit viszont nem sikerült jól végrehajtania.
Ám a Mike Tomlinra jellemző bizalmat még az első negyedben meghálálta a vendégek támadóegysége, Martavis Bryant szép futása után Fitzgerald Toussaint karrierje első NFL touchdownjával átvette a vezetést a Pittsburgh (6–7).
Miközben Manning továbbra is csak kereste az összhangot elkapóival, az első negyedben 133 yardot haladó (ez a legtöbb, amit a Denver ebben a szezonban az első 15 percben engedett) Steelers a második negyedben Chris Boswell mezőnygóljával növelte előnyét.
A meccs ekkorra furcsa ritmust vett fel, a Denver támadásonként csupán 2-3 tízyardos passzra volt képes, míg a Pittsburghtől egy-egy nagyobb játékot láthattunk. Az akciókat ezért a legjobb esetben is mezőnygóllal tudták befejezni. A Steelers 10–6-ra majd 13–9-re is vezetett, de a Broncos tapadt rá, a harmadik negyed végén 13–12-es előnyben voltak a vendégek, akik a múlt heti Bengals elleni húsdaráló után ezúttal igazán barátságos első 45 percet hoztak össze ellenfelükkel, az első három negyedben a Denverre egy, a Pittsburghre két zászlót dobtak. A kiélezett negyedik periódusban azonban már a bírókra is nagyobb szerep hárult.
A hajrá nagy kérdése volt, hogy melyik csapat tud kilépni a meccs ritmusából. Ezt végül a Denver vitte véghez, Bradley Roby kiütötte a labdát Toussaint kezéből, Demarcus Ware pedig rávetődött a labdára, amely a Denveré lett, s Manningék lecsaptak a lehetőségre. Végigvitték a támadást, és C. J. Anderson egyyardos futásával átvették a vezetést. A jutalomrúgás helyett kétpontos kísérlet következett, Manning passza után Demaryius Thomas a célterületre futott, így 20–13-ra fordított a Broncos.
A Steelers az első negyed óta először hátrányba került, és három perce volt arra, hogy touchdownt érjen el. Nem sikerült, sőt, a gyorsan megállított akció után McManus mezőnygóljával a Denver bebiztosította a győzelmet. (A Pittsburgh egy mezőnygóllal válaszolt, így alakult ki a 23–16-os végeredmény.)
A Broncos is nyert hazai pályán, így a múlt héten idegenben bravúrt elérő négy csapat szezonja véget ért, s mindkét konferenciában az első két kiemelt várja a vasárnapi folytatást. Az AFC döntőjében a Denver újra hazai pályán játszik, Peyton Manning 17-edszer, s talán utoljára összecsaphat Tom Bradyvel.
CAROLINA–SEATTLE
A Seattle szurkolói izgatottan várták a Carolina elleni főcsoport-elődöntőt, hiszen Marshawn Lynch Charlotte-ban játékra jelentkezett. Ám ugyanezen szurkolók nagy része alig több mint három játékperccel a kezdés után talán már azt kívánta magában titokban, hogy bárcsak belőtte volna Blair Walsh, a Minnesota Vikings rúgója egy hete a meccset eldöntő mezőnygólt – a Panthers ugyanis kíméletlen volt a Seahawksszal szemben.
Első támadásával végigmasírozott a pályán és a Lynchhez hasonlóan újra egészséges Jonathan Stewart négyyardos futásával vezetést szerzett. Az ellentámadás Luke Kuechly 14 yardos pick sixjével zárult (ez volt a Panthers első védő TD-je a playoffban), a Carolina 3:14 perc elteltével 14–0-ra vezetett.
A Panthers védelme teljesen megbénította Russell Wilsont, aki elől kidőlt Russell Okung, a támadófal legfontosabb oszlopa. A Seahawks egy hete Adrian Petersont megbénító védelme nem tudott mit kezdeni Stewarttal és Cam Newtonnal, aki a második negyed 38. másodpercében már a második kisgyereknek szerzett örömet azzal, hogy a visszatérő futó TD-je után neki adta a labdát.
A charlotte-i mészárlás Graham Gano 48 yardos mezőnygóljával és Greg Olsen 19 yardos TD-elkapásával folytatódott, a nagyszünetben 31–0-ra vezetett a Nemzeti főcsoport első kiemeltje.
Közben a Seattle védelméből is kidőlt az egyik kulcsember, Cliff Avril, s úgy tűnt, vége van. Az NFL-rájátszás történetében csak egyszer, az 1992-es Houston Oilers (ma Tennessee Titans)–Buffalo Bills wild card meccsen fordult elő, hogy egy csapat a nagyszünetben több mint 30 pontos hátrányban volt, mégis nyert (a Bills 3–35-ről fordított 41–38-ra – a Seattle rádióközvetítésének szakkommentátora ezen a meccsen is az Oliers akkori irányítója, Warren Moon volt).
Az NFC-t a legutóbbi két Super Bowlban képviselő Seattle azonban hasonlóra törekedett, a harmadik negyedben 87 másodperc alatt eljutott a hazai célterületig (Wilson passzolt Jermaine Kearse-nek 13 yardról), kevesebb mint hat perc múlva az újonc Tyler Lockett 33 yardos elkapásával már 31–14 volt az állás, és a charlotte-i szurkolók már nem csak az öt-hatfokos levegő miatt remegtek. Az elején még vígan táncoló Cam Newton is idegesen rágózott az oldalvonalnál.
A felzárkózás ezután lelassult, hiába hosszabbított meg a Seattle egy támadást egy ötletes és remekül kivitelezett trükkös játékkal (punt helyett futás), az állás még 15 perc elteltével, a negyedik negyed derekán is 31–14 volt.
Az előszezon eredményei |
Az alapszakasz eredményei (1–10. forduló) |
Az alapszakasz eredményei (11–17. forduló) |
A csoportok végeredménye |
A konferenciák végeredménye |
A rájátszás menetrendje |
A Panthers próbált ugyanúgy játszani, mint az első félidőben, de semmi sem jött össze. Inkább a Seahawks volt lendületben, 6:11 perccel a vége előtt Wilson ismét megtalálta Kearse-t a célterületen, és már csak tíz pont volt a különbség (31–21). Egy éve a Green Bay elleni főcsoportdöntőben két perccel a vége előtt 7–19-re állt a Seahawks, mégis nyert...
Most is eljutott a red zone-ig a Seattle a hajrában, de TD helyett be kellett érnie Steven Hauschka 36 yardos mezőnygóljával. 31–24-nél, 76 másodperccel a vége előtt következett az egy éve a Packers ellen sikeres trükkös kirúgás, az onside kick, amely után azonban nem sikerült megkaparintani a labdát, Thomas Davis leheveredett vele, Newtonnak és a támadóegységnek pedig már csak annyi feladata maradt, hogy lefuttassa a hátralévő másodperceket.
A 0–24-es második félidőt produkáló Carolina a magyar idő szerint vasárnap hajnalban a Green Bayt legyőző Arizonát fogadja a főcsoportdöntőben. S nemcsak az AFC-döntő ígérkezik klasszikusnak, sőt! Cam Newton és Carson Palmer személyében az 50 éves Super Bowl érában először találkozik egymással két Heisman-díjas irányító.
WILD CARD MÉRKŐZÉSEK (2016. 1. 9–10.) | ||
AFC | ||
Cincinnati Bengals (3.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 16–18 | |
Houston Texans (4.)–Kansas City Chiefs (5.) | 0–30 | |
NFC | ||
Minnesota Vikings (3.)–Seattle Seahawks (6.) | 9–10 | |
Washington Redskins (4.)–Green Bay Packers (5.) | 18–35 | |
KONFERENCIA-ELŐDÖNTŐK (2016. 1. 16–17.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–Pittsburgh Steelers (6.) | 23–16 | |
New England Patriots (2.)–Kansas City Chiefs (5.) | 27–20 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Seattle Seahawks (6.) | 31–24 | |
Arizona Cardinals (2.)–Green Bay Packers (5.) | 26–20 – h. u. | |
KONFERENCIADÖNTŐK (2016. 1. 24–25.) | ||
AFC | ||
Denver Broncos (1.)–New England Patriots (2.) | 21.05 | |
NFC | ||
Carolina Panthers (1.)–Arizona Cardinals (2.) | 0.40 | |
SUPER BOWL 50 (2016. 2. 8.) | ||
Az AFC győztese (1./2.)–Az NFC győztese (1./2.)* | 0.30 | |
*Levi’s Stadium (San Clara, California) |