Vitaindító: gömbfoci vagy tojásfoci?

„Ki a fenét érdekli ez a marhaság, főleg főcímként!?" – pötyögte be az NSO egyik NFL-es tudósításához „vinj" nevű olvasónk a minap, nehezményezve, hogy a nemzetisport.hu vezető anyaga épp a tojáslabdás foci éjjeli eredményeit, történéseit volt hivatott világgá repíteni.

A rutinos NFL-rajongók a megjegyzést szinte szó nélkül hagyva folytatták a „beszélgetést" yardokról, turnoverekről és wild cardokról, ám nem mindig van ez így, több esetben igencsak parázs vita kerekedik abból, hogy kinek melyik játék áll közelebb a szívéhez.

A labdarúgás elszánt védői sok esetben meglehetősen élesen kelnek ki a „betolakodó" ellen, míg a még kisebbségben lévő tojásfocis brigád harciasan áll ki szeretett sportága mellett (és gyorsan tegyük is hozzá, hogy nem a labdarúgás ellen, hiszen legtöbbjük ezt a játékot is szereti és követi).

Vannak, akik azért nem kedvelik az amerikai futballt, mert nem tudni, hogy mikor van szabálytalanság és mikor nincs, vannak, akik pedig azért, mert a sportérték háttérbe szorul a show-elemek miatt. Kárhoztatják a mérkőzések elhúzódását, mondván, egy találkozó alatt igen kevés a nettó „akció". És egyébként is: minek hívnak futballnak egy játékot, amelyben az akciók dobásra, elkapásra és labdacipelésre épülnek, általában egy játékos érhet lábbal a labdához, amely ráadásul még nem is gömb formájú? És miért nem hívják futballnak az amerikaiak a „soccert", amelyet labdával és lábbal játszanak?

Ugyanakkor a másik fél is tud mivel támadást indítani: egy (gyengébb) futballmérkőzésen alig-alig van feljegyzésre méltó esemény, jóval több a színészkedés, kevesebb a keménység, és egyébként is: az amerikai futball gyorsabb, szikrázóbb, látványosabb, férfiasabb. Már ha épp játékban van a labda – tromfolhatnák le a speciális egységek váltását, a sok játékmegszakítást, időkérést és reklámot nehezen toleráló labdarúgás-hívek.

A vita legfeljebb itthon számít új keletűnek, érdemes megnézni, hogy a „football vs. soccer" kifejezésre mennyi (és mennyire heves) vitát ad ki egy internetes kereső.

Az Egyesült Államokban tömegek számára a labdarúgás „nem valódi sport", „unalmas", „a bevándorlók játszadozása", és mindenekelőtt „nem elég férfias", „nem elég amerikai" – míg a tojáslabdás futball – ezek egy 1905-ös cikk megállapításai – „nemzetközösségünk alapja, az igazi nemzeti sport, civilizációnk szimbóluma". A már a 19. század végén megjelent labdarúgás-ellenes kifogások alighanem azóta sem változtak – és Európa sportrajongóinak jó része ugyanilyen idegenkedéssel fogadta az amerikai futballt.

„A labdarúgás legcsodálatosabb tulajdonsága a kreativitás – és pont ezért nem eladható Amerikában. Az amerikai futballban a tényleges játék időtartama nagyon rövid, hogy a legtöbb hirdetést el lehessen adni közben. És azért is, hogy a játékosoknak ne kelljen túl hosszú ideig gondolkodni... Az amerikai futballisták megkapják az utasításokat a quarterbacktől, aki a támadóedzőtől kapja őket – senki nem gondolkodik magától. Mindenki azt csinálja, amit mondanak neki. Szóval, kapunk négy másodperc tömény, nagyon erőszakos játékot, és utána jöhet az egyetlen valóban kreatív dolog – egy sörreklám a tévében" – vélekedett a világhírű angol komikus, John Cleese A futball művészete A-tól Z-ig című dokumentumfilmben. Alighanem ezzel összefoglalta az összes kifogást – sztereotip kifogást, mondhatja egy amerikaifutball-párti sportszerető –, amelyet fel szoktak vonultatni a „gömbfoci" mellett állók.

A vita itthon igazán 2004 – ekkor lehetett először teljes amerikaifutball-meccset nézni magyar sportcsatornán – óta dúl, mivel a hazai sportrajongók egy része alaposan „ráharapott" a tojásfocira. Az NFL nézettsége (és internetes olvasottsága) magasan verte a rivális észak-amerikai profiligák, az NBA és az NHL közvetítéseit, kialakult egy szubkultúra, az amerikai futballt követő nézők száma folyamatosan nő. A népszerűség növekedése magával hozta a nagyobb médiajelenlétet, sokkal többet került szem elé az amerikai futball – ez pedig vörös posztó volt a „futballkonzervatívoknak", és máris visszakerültünk oda, ahonnan az első mondatban kiindultunk. Hogy mit keres ez a „marhaság" főcímként egy sportportálon.

A Nemzeti Sport Online vitafórumot indít, hogy megadja a kibontakozás lehetőségét a labdarúgás szerelmeseinek, akik nem szeretik az amerikai futballt, valamint a tojásfoci rajongóinak, akik szeretnék megmutatni, hogy az ő kedvenc sportjukban is van érték bőven. Horribile dictu, akár mindkettőt lehet élvezni és szeretni, méghozzá egyszerre!

Vitaindító írásunk célja ennyi volt, több nem is lehet, innentől kezdve szakértőinké és az olvasóké, fórumozóké a terep!