Aki jobb lehetett volna, mint Pelé – 90 éve született Duncan Edwards

„Ő minden idők legjobb játékosa, akit valaha játszani láttam. Sohasem hittem, hogy valaha is olyan jó lehetek, mint ő. Soha ” – mondta az aranylabdás és világbajnok angol legenda, Sir Bobby Charlton az 1958-ban, mindössze 21 évesen elhunyt Duncan Edwardsról, akit máig a sportág történetének egyik legnagyobb tehetségének tartanak számon.

Duncan Edwards 90 évvel ezelőtt, 1936 október elsején született Woodside-ban, Angliában. Futballtehetségét nem lehetett nem felfedezni, egyértelmű volt, profi válik belőle, ráadásul rendkívül korán. Gondoljunk csak bele, amikor napjainkban alig 16 esztendősen feltűnt a színen Lamine Yamal az FC Barcelonánál, az mekkora visszhangot váltott ki. No, hasonlóképp volt ez Duncan Edwards esetében is, aki 1952-ben, ugyancsak tizenhat esztendősen kötött profi szerződést azzal a Manchester Uniteddel, amely épp az angol labdarúgó élvonal címvédőjének számított. 

A tehetséges balfedezet lett az első osztályú angol bajnokság történetének legfiatalabb pályára lépője, karrierje pedig gyakorlatilag azonnal berobbant, még úgy is, hogy az MU a következő három idényben egyszer sem végzett az angol élvonal dobogóján. Duncan Edwards egyhamar a Busby-bébik között találta magát, így hívták ugyanis azokat a tehetségeket, akik a legendás skót vezetőedző, Matt Busby kezei alatt forrtak sztárokká az 1900-as évek közepén a Manchester Unitednél. Mire Edwards 19 éves lett, már kulcsembernek számított az MU-ban, s behívták az angol válogatottba is, amelyben szintén új rekordot állított fel, hiszen a nemzeti együttes történetének akkori legfiatalabb debütálójává vált. 

A Manchester United a Busby-bébik vezérletével aztán gyorsan visszajutott a csúcsra, 1956-ban megnyerte az angol bajnokságot, ezt pedig a klubtörténet egyik legsikeresebb idénye követte. Az 1956–1957-es évadban az MU előbb behúzta a Community Shield elődjének számító Charity Shieldet, vagyis az Angol Szuperkupát, döntőig jutott az FA-kupában, majd címét megvédve megnyerte az angol bajnoki címet, miközben a Bajnokcsapatok Európa-kupájában egészen az elődöntőig menetelt. Az út során a csapat legjobbja Duncan Edwards volt (hat gólt és három gólpasszt jegyzett), aki 1957-ben, mindössze 20 (!) évesen az Aranylabda-szavazás harmadik helyén végzett. A díjat abban az évben a Real Madriddal BEK-et nyerő Alfredo Di Stéfano nyerte el, Edwards pedig a legendás Raymond Kopával együtt lett harmadik, 16 pontot gyűjtve a voksoláson, eggyel megelőzve az FC Barcelona magyar legendáját, Kubala Lászlót. Az 1957–1958-as idény elején Edwards még egyszer megnyerte a Charity Shieldet az MU-val, majd nem sokkal később jött a tragédia, ami mindent megváltoztatott… 

A Manchester United a Busby-bébik (tehát részben Duncan Edwards) vezérletével az 1957–1958-as idényben sem lassított, 1958. február 5-én  ismét bejutott a BEK-elődöntőbe Belgrádban, majd onnan indult vissza másnap repülővel Manchesterbe. A gépnek le kellett szállnia Münchenben tankolni, de később probléma adódott: a British European Airways 609-es járata a harmadik felszállási kísérletnél lesodródott a havas kifutópályáról, aminek következtében összesen 23-an vesztették életüket, köztünk összesen nyolc Manchester United-játékos. Duncan Edwardst súlyos állapotban, bordasérülésekkel és vesekárosodással szállították kórházba, két héten át küzdöttek érte, de életét már nem tudták megmenteni, 1958. február 21-én belehalt sérüléseibe, mindössze 21 esztendősen. 

„Szó szerint mindenben tehetséges volt. Ő passzolt a legjobban közelre, s ő passzolt a legjobban távolra. Hihetetlen szeme volt a pályán, az összes lehetőséget meglátta, miközben meg is volt hozzá a tudása, hogy hetvenméteres, tűpontos passzokat adjon. Emellett bátor volt, erős, szerelni sem tudott senki jobban nála. Képes volt mindenre” – emlékszik vissza rá akkori csapattársa, a bevezetőben már emlegetett Sir Bobby Charlton, aki túlélte a tragédiát, majd 1966-ban világbajnok lett Angliával, s máig a Manchester United, valamint az angol futball egyik legnagyobb legendája. Ő úgy tartotta, saját magánál sokkal jobb futballista volt Duncan Edwards, aki még Pelével is felvette volna a versenyt. 

„Akkor, 1958-ban a tragédia előtt úgy hittem, megnyerjük a BEK-et, majd Angliával a svédországi világbajnokságot is. Pelé később mindenki elől ellopta a figyelmet azon a tornán, de ha Duncan Edwards még élt volna, ő kihívója lett volna. Sok kiváló játékost ismertem, köztük Pelét, Diego Maradonát vagy George Bestet, de én úgy hiszem, Duncan a játék összes elemében jobb volt náluk. Mindnyájuknál” – nyilatkozta a legendás támadó. 

A müncheni légikatasztrófa az egész világot megrázta, nem csak a futballkedvelőket, de utólag a túlélők legendái maradtak fent leginkább, miközben épp egyikük, a közülük utolsóként 2023-ban elhunyt Sir Bobby Charlton tartotta úgy, a Busby-bébik legjobbja is ott volt az életüket vesztő játékosok között. A futball talán legnagyobb mi lett volna, ha… története Duncan Edwardsé, aki előtt karrierje érdemi része még ott állt, mégsem élhette meg.