Fejd a tehenet, és világsztár leszel!

Az ausztrál tenisz története dúskál a sztárokban, az egyik Grand Slam eleve az övék (az Australian Open nagyjából a nyolcvanas évek derekán foglalta el egyenértékű helyét a másik három szupertorna társaságában), a Davis-kupában csak az amerikaiak eredményesebbek – és a legnagyobb sztárok között is az egyik legnagyobb Roy Emerson.

Hatalmas kortársa, Rod Laver nevét mindenki ismeri, az ausztrál bajnokság legnagyobb stadionja és a földrészek közötti Laver-kupa is az ő nevét viseli, nem hiába, egyike annak a két férfinak, aki naptári éven belül teljesítette a Grand Slamet. Egyedüliként kétszer is, 1962-ben és 1969-ben, az amatőr korszakban és a profi érában is.

Olyan férfi teniszezőből sincs túl sok, akinek egyáltalán sikerült mind a négy nagy tornát begyűjtenie: ezt a kihívást a hőskorban Fred Perry és Don Budge, később Laver, aztán Andre Agassi, na meg a modern korban, a konkurencia kétségtelen csökkenésével és az orvostudomány fejlődésével Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovics, legújabban pedig Carlos Alcaraz teljesítette. Na meg Emerson, aki mindannyiuk közül egyedüliként férfi párosban is.

Roy Stanley Emerson kilencven éve, 1936. november 3-án született az ausztráliai Queensland államban, Blackbutt kisvárosában. Nem valamelyik nagyváros teniszklubjának kiváltságos növendékeként indult el a világhírnév felé: hamisítatlan vidéki környezetben, egy tejgazdaságban nőtt fel, ahol a mindennapi kemény munka kihatott későbbi sportpályafutására is. A családi vállalkozást segítendő rendszeresen fejte a teheneket, és a róla szóló életrajzi írások megegyeznek abban, hogy ez a munka is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen erős csuklója és alkarja legyen.

A birtokon ráadásul teniszpálya is volt, így Emerson már kisgyerekként megismerkedhetett a sportággal. Tehetsége hamar megmutatkozott, ám a nagyobb fejlődéshez jobb edzéslehetőségekre és erősebb ellenfelekre volt szüksége. Családja ezért Brisbane-be költözött, ahol már megfelelő körülmények közé került.

Az 1950-es és az 1960-as években Ausztrália a férfitenisz egyik vezető hatalma volt. A korszak olyan klasszisokat adott a sportágnak, mint Laver, Ken Rosewall, Neale Fraser és Emerson. Pályafutásukban meghatározó szerepet játszott Harry Hopman, a legendás Davis-kupa-kapitány (a nem hivatalos vegyescsapat-világbajnokság, a Hopman-kupa viseli a nevét), aki nagy hangsúlyt fektetett védencei fizikai felkészítésére, a fegyelemre és a csapatszellemre.

Emerson tizennyolc évesen, 1954-ben mutatkozott be (füvön) az ausztrál bajnokságon, ám első szereplése nem sikerült jól: már az első fordulóban kiesett. A nagy áttörést 1961 hozta meg számára. Ekkor megnyerte a férfi egyest, a döntőben honfitársát, Rod Lavert legyőzve. Ez volt az első egyesbeli Grand Slam-címe, amelyet tizenegy további követett.

Játéka minden borításon hatékonynak bizonyult, 1961-ben (ugyancsak füvön) az amerikai bajnokságot is megnyerte, majd 1963-ban salakon, a Roland Garroson is diadalmaskodott. Végül 1964-ben Wimbledonban is a csúcsra jutott. Nem volt mai értelemben vett sztár, hiszen sohasem látványos különcködésével vagy botrányaival hívta fel magára a figyelmet. Karrierjét sokkal inkább a szorgalom, a kivételes fizikai felkészültség és a kiegyensúlyozottság alapozta meg.

Emerson 1964-ben állt a legközelebb ahhoz, hogy egy évben mind a négy nagy tornát megnyerje, ám a francia bajnokság negyeddöntőjében az olasz Nicola Pietrangeli megállította. A naptári Grand Slam így elmaradt, cserébe már 1963-ra, 27 éves korára sikerült neki az, ami egyetlen férfi teniszezőnek sem: egyesben és férfi párosban is felemelhette mind a négy GS-torna trófeáját. Jellemzően Fraserrel vagy Laverrel indult a Grand Slameken, de nyert Garrost Manolo Santanával és Ken Fletcherrel, és csak Wimbledont nem Fred Stolléval. (1967-re pedig mind a négy tornán, mindkét műfajban dupláznia is sikerült!)

Fontos vadászterülete volt a Davis-kupa is, kirobbanthatatlan tagja volt Hopman csapatának: jellemző, hogy 1959 és 1967 között a sorozatban csak egyszer nem Ausztrália diadalmaskodott. A hivatalos statisztika szerint a patinás csapatversenyben 21 egyes és 13 páros mérkőzést nyert meg, mindössze két-két vereség mellett. Összesített Dk-mérlege 34 győzelem és 4 vereség. 

Emerson elsősorban szerva-röpte játékosként vált ismertté. Karcsú, atletikus testalkata, gyorsasága és kivételes állóképessége különösen alkalmassá tette erre a stílusra.

„Sohasem szabad panaszkodni egy sérülés miatt. Mi úgy gondoljuk, hogy ha játszol, akkor nem vagy sérült – és ezzel le is van zárva a dolog” – mondta Emerson, aki a pályán nem kereste a kifogásokat: a feladatára összpontosított, és a lehető legtöbbet igyekezett kihozni magából. 

Pályafutása különleges történelmi időszakra esett. A teniszben az 1968-as esztendő hozta el az open erát, az úgynevezett nyílt korszakot, amikor a Grand Slam-tornákon az amatőrök mellett már a hivatásos játékosok is indulhattak.

Emerson 1968-ban vált profivá, közvetlenül a sportágat érintő hatalmas változás előtt. Sikereinek jelentős részét tehát az amatőr korszakban érte el, amikor a legjobb hivatásos játékosok még nem indulhattak a hagyományos nagy tornákon.

A korszakváltás után Emerson még hosszú ideig aktív maradt, túl a harmincon, 1969-ben és 1971-ben Laver oldalán nyerni tudott párosban Ausztráliában, illetve Wimbledonban. Negyven felett pedig, 1978-ban a World Team Tennis sorozatban a Boston Lobsters játékos-edzőjeként dolgozott, és a csapatot a rájátszás elődöntőjéig vezette. Fia, Antony szintén teniszezett, olyannyira, hogy 1978-ban megnyerte vele az amerikai kemény pályás apa-fiú párosbajnokságot.

Tizenkét egyesben elért Grand Slam-sikere még ma is az örökrangsor ötödik helyére jó, hat ausztráliai győzelménél egyedül Novak Djokovics jegyez többet. Nehéz elképzelni, hogy belátható időn belül kiszoruljon az elitből.

NÉVJEGY

ROY STANLEY EMERSON Született: 1936. november 3., Blackbutt Nemzetisége: ausztrál Sportága: tenisz Ütőfogása: jobbkezes Mérlege: 1397 győzelem, 416 vereség (77.0%) ATP-torna-győzelmeinek száma: 106 Eredményei: 9x Australian Open-győztes (1961, 1963–1967 – egyes; 1962, 1966, 1969 – páros); 8x Roland Garros-győztes (1963, 1967 – egyes; 1960–1965 – páros); 6x US Open-győztes (1961, 1964 – egyes; 1959–1960, 1965–1966 – páros); 5x wimbledoni bajnok (1964–1965 – egyes; 1959, 1961, 1971 – páros); 8x Davis-kupa-győztes (1959–1962, 1964–1967)