Szeretett szépen védeni, de: „Ígérem, hogy a jövőben inkább a biztonságra törekszem!”

Képességei alapján akár ő lehetett volna az Aranycsapat kapusa, mi több, kilenc hónappal fiatalabb volt, mint Grosics Gyula. Ráadásul, Sebes Gusztávnál politikailag ugyanúgy megbízhatatlan volt, mint a Fekete Párduc, mert mind a ketten ott voltak az 1949-ben emigrálni készülő futballisták között. Géza öccse jobbhátvédként szintén fradista, bátyja ellenben 1944-ben nyilas volt.

A legjobbak közé Gallowich Tibor szövetségi kapitány hívta meg, aki egykoron maga is kapus volt. Az 1948. május 2-i osztrák–magyar (3:2) Európa-kupa-mérkőzésen mutatkozott be – Grosicsot is Gallowich avatta fel a válogatottban az 1947-es magyar–albánon (3:0). Más kérdés, hogy Gallowich az Üllői úton Henni elődjének, Csikós Gyulának és az újpesti Tóth Györgynek adott lehetőséget, a szolnoki Horváth Ferenc és a diósgyőri Károlyi József is nála debütált. A Népsport szerint: „Élete legjobb formáját nyújtotta, ő volt a mérkőzés hőse. A magas és a lapos labdákat egyaránt biztosan fogta, öklözései, közbelépése is mind nagyszerűen sikerültek, óriási balszerencséje volt a harmadik gólnál.”

S hogyan kezdődött? Az Üllői úton fedezték fel, 1943. november 7-én a magyar–svéd (2:7) előtt a szegedi kerület ifjúsági csapatában a budapestiek ellen ő lett a mezőny legjobbja, úgy volt, hogy a Kispest elviszi, de a Fradi amatőrjei közé került, a nagycsapatban 1945 őszén mutatkozott be. „A Fradiban aztán bizony sokáig csak Csikós tartalékja voltam. Már úgy volt, hogy megkérem a Ferencváros vezetőit, engedjenek el máshová, mert kezdett unalmassá válni a várakozás. Hála Istennek erre nem került sor” – tekintett vissza a Fradiban eltöltött kezdetekre 21 évesen a Képes Sportlapban (1947. december 2.). Posztjáról végül kiszorította Csikós Gyulát, 1946-ban beválasztották az Év csapatába. Szintén a Képes Sportlapban azt is elmondta, hogy szeret szépen védeni, de már leszokott róla, „ígérem, hogy a jövőben is inkább a biztonságra, mint szépségre törekszem!”

Lehet, hogy így volt, ám egy pályafutását elemző írásban (Labdarúgás, 1968. február) azt írták. „Olykor sokat adott a szép testtartásra, ami aztán hibák forrásává vált.” Henni tagja volt az FTC 1949-es bajnokcsapatának, a zöld-fehérek 1947-es mexikói túráján a meccsek előtt a bemelegítés során azzal szórakoztatta a nézőket, hogy ollózó lábbal megrúgta a 244 centi magasan lévő lécet, itthon labdástól ugrotta át a Vasas köztudottan ruganyos, jól fejelő csatárát, Szilágyi Gyulát. Ezt látva a fegyelmezett Sebesnek nyilván a hideg futkosott a hátán… Csakhogy Grosicsot a disszidálási kísérlet miatt a szövetségi kapitány 1950 júniusáig nem válogatta be, miközben 1949 áprilisában az Élelmezési Munkások Szakszervezetének és az FTC-játékosok vacsoráján megemlítette, a Fradiból sem vehetett számításba két labdarúgót. Erre Henni felállt és így szólt: „Czibor és a magam nevében, mert hiszen mirólunk volt szó az előbb, megköszönöm a bizalmat, amit velünk szemben az MLSZ és Sebes sporttárs tanúsított. (…) Ígérjük, hogy soha többé nem fog előfordulni, és ha esetleg tagjai leszünk az osztrákok elleni csapatnak, boldogan fogjuk magunkra húzni a címeres mezt (…) Henni szavait nagy csend követte. Sebes Gusztáv felkelt, odament a játékoshoz, és kezet fogott vele.” Talán mondani sem kell, Henni és Czibor játszott a Megyeri úti magyar–osztrákon (6:1)…

Az 1950. májusi Ausztria–Magyarország találkozón (5:3) is ő védett, igaz, gyengén, ahogyan fogalmazott, „különösen az ötödik gólnál súlyosan hibáztam”. Ez idő tájt a politika szétszedte a Ferencvárost (ÉDOSZ), Henni Deák Ferenccel a Bp. Dózsába igazolt. Hogy miért a belügyi egyesületbe? Bátyja nyilasként börtönbe került, a kapusnak az orra elé tették a papírt, ha aláír, a fivére szabadul. Állítólag ki is engedték, ami nem volt kis dolog, főleg, ha azt vesszük, hogy a dózsás Szűcs Sándort 1951-ben disszidálási kísérlet miatt kivégezték…

Miután a Fekete Párduc visszatért, az 1951-ben rendezett három válogatott találkozón Henni, Grosics és Gellér Sándor védett, ezt követően döntött Sebes, mondván: „A három kapus, Grosics, Henni, és Gellér közül Grosics látszott a legtehetségesebbnek.” Ezzel gyakorlatilag eldőlt a sorsa a legjobbak között, a lila-fehéreknél pedig az ötvenes évek közepére a szintén válogatott Fazekas Árpád, majd Lung Ferenc a nyakára nőtt. A Képes Sport 1956. október 2-i számában olvasói kérdésre válaszolva ezt írták. „Henni Géza, a Dózsa volt kapuvédője tudomásunk szerint NB II-es csapatban sem szerepelt az idén.” Az is tény, a Megyeri úton – Deák Bambához hasonlóan – mindvégig fradistának tartották. Talán érthető, hogy öccsével, Miklóssal, aki 1954 és 1956 között Henni II néven jobbhátvédet játszott a Bp. Kinizsiben, a levert forradalmat követően elhagyták az országot.

Az Egyesült Államokban már edzőként a New York Hungáriával országos kupát nyert, 1965 és 1967 között amerikai szövetségi kapitány volt, majd a Houston Stars profijait irányította, húsz éven át a Rhode Island-i egyetem futballcsapatát vezette, az oktatási intézmény testnevelő tanára volt, később vendéglőt nyitott. 1996-ban beválasztották a Hírességek Csarnokába. Mire juthatott kapussorsát mérlegre téve? Az 1999-es budapesti látogatása során így emlékezett. „Rosszulesett, hogy legalább tartalékként nem lehettem ott a helsinki olimpián vagy a svájci világbajnokságon. Grosics mellé olyan kapus kellett, aki nem jelentett állandó veszélyt a pozíciójára, mégis úgy gondolom, hogy egy világbajnokságon már ilyen szempontok nem számítanak.”

A kilencvenes években többször járt idehaza, a floridai Sarasotában telepedett le, ott élt 2014. április 7-én bekövetkezett haláláig.

Rajta ment el az aranyérem

Az 1947–1948-as bajnoki cím a kapuson úszott el. A mindent eldöntő Csepel–FTC mérkőzésen a döntetlen a nevető harmadik Vasasnak kedvezett volna, a vége előtt 3:3-nál Henni hibázott, mondják, azért, hogy ne a párt csapata legyen a bajnok. A nyolc perccel a találkozó vége előtt esett gól leírása. „Fenyvesi a jobb szélről futtából bead, Henni melléről kipattan a labda, Pintér ráfut, és közelről bekotorja a labdát, 4:3!” A harmadik helyezett FTC játékosai este összejöttek, csak a kapus hiányzott. Nádas Adolf elnök többek között ezt mondta. „Az a baj, hogy éppen a legbiztosabbnak vélt emberek mondtak csődöt. Henni máskor mérkőzéseket nyer meg, most meg ő vesztette el a két pontot.”

Amikor a fradisták Mészáros József edző vezetésével 1965-ben az Egyesült Államokban túráztak, találkoztak vele. A korábbi játékostárs, Dodó szóba hozta a mérkőzést, a párbeszédet így örökítette meg A Fradi New Yorkban című könyvében: „Mondd, Géza, az a negyedik gól, ott Csepelen, emlékszel? Az hogy volt?” „Tudod, Dodó, vannak dolgok, amikről az ember sohasem beszél.”

HENNI GÉZA NÉVJEGYE
Született: 1926. november 6., Kiskunhalas
Elhunyt: 2014. április 7., Sarasota (Egyesült Államok)
Klubjai. Játékosként: FTC (1946–1950), Bp. Dózsa (1950–1955), New York Hungária (1957–1962). Edzőként: New York Hungária (amerikai, 1962–1965), Egyesült Államok (1967), Houston Stars (amerikai, 1968–1969)
Válogatottság: 16 (1948–1953)
Legjobb eredménye: magyar bajnok (1949)