Már az összecsapásról álmodik

– Hatalmas megtiszteltetés lenne a számomra, ha én lehetnék a következő magyar Európa-bajnok – felelte a felvetésünkre Matolcsi József. – Papp Laci bácsi és Kokó a sportág élő legendája, hihetetlen, hogy most megismételhetem az ő eredményüket.
– Minek vagy kinek köszönheti, hogy idáig jutott?
– Elsősorban mérkőzésszervezőmnek, Rácz Félixnek, menedzseremnek, Szabó Sándornak, valamint az edzőmnek, Somlai Miklósnak. Azt gondolom, nélkülük, és a mellettem folyamatosan kitartó feleségem nélkül biztosan nem jutottam volna el idáig. Persze, azért magamnak is köszönhetek egyet s mást, ha nem lettem volna kitartó, akkor aligha bokszolhatnék most az Európa-bajnoki övért.
– Nem jött picit korán ez a címmérkőzés?
– Nem hiszem, mert szerintem már érett vagyok erre a feladatra. Az edzőmmel kielemeztük Trabant stílusát, több meccsét is láttam a németnek, és úgy érzem, fel tudom venni vele a versenyt.
– Ez lesz élete legnehezebb összecsapása?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a legkeményebb. De nagyon remélem, hogy képes leszek megoldani, még akkor is, ha tudom, nagyon nehéz lesz.
– Még akkor is állítja, hogy ez lesz a legkeményebb meccse, ha felidézünk önnek egy régi Bocskai-emlékversenyt? Ott egy orosz bokszolótól, bizonyos Gvaszalijától hatalmas pofont kapott, ami majdnem kettétörte a karrierjét.
– Az a kiütés nem történt volna meg, ha jó formában vagyok. Csak előtte edzőtáborban voltam, majd egyik napról a másikra bevonultam katonának, emiatt két hétig egyáltalán nem tudtam tréningezni. Felborult a normális életritmusom, nem voltam félkészült, a meccs előtt két nappal láttam ismét bokszkesztyűt. Nem lett volna ennyire tragikus annak a találkozónak a végkimenetele, ha rendesen fel tudok készülni.
– Könnyen túltette magát azon az ütésen?
– Erre nehéz pontosan válaszolni. Amíg katona voltam, nem is bokszoltam, csak a leszerelés után mentem le ismét a terembe. Egy évig még Debrecenben az amatőrök között edzettem, utána álltam csak profinak.
– Hogyan értékeli a profikarrierjét?
– Eddig minden jól alakult, az eredményeimmel elégedett vagyok, remek a menedzselésem, szerintem a helyes irányba haladunk. Azt kell mondanom, hála istennek! Eddig veretlen vagyok, sok ellenfelemet sikerült a padlóra küldenem…
– Erre most is szüksége lehet, mert Németországban német bokszolót aligha tud pontozással legyőzni.
– Ebben van valami… Hibára kell kényszerítenem Trabantot, és amint hibázik, élnem kell az alkalommal. Megfontoltan, zártan fogok bokszolni, és ha Trabant kinyílik, azt igyekszem kihasználni. Kidolgoztuk a megfelelő taktikát, tudjuk, mi az erőssége és a gyengesége, ha sikerül a gyenge pontjain megtámadni, akkor nem lehet baj.
– Mi lehet Trabant gyengéje?
– Szerintem az, hogy úgy tudja, csak a balomat használom. El kell hitetnem vele, hogy jobbal próbálkozok, hogy azzal is úgy tudom megütni, hogy az fájjon neki. Észre kell vennie, védekeznie is kell. Eközben nekem a kontráira kell ügyelnem, mert remekül reagálja le ellenfele támadásait.
– Gondolatban lejátszotta már a mérkőzést?
– De hányszor! Hajnali egyig nem tudok elaludni, mert a meccsre gondolok, utána meg arról álmodok. A csata végéig még egyszer sem sikerült eljutnom, de ígérem, hamarosan az is meglesz. Eddig a találkozóim nagy többségét előre megálmodtam, remélem, most sem lesz ez másképp!