Tánc a ringen kívül és belül

A világbajnok ráadásul nem is a ringben kezdte el szórakoztatni az elsősorban miatta összegyűlt 17 ezer drukkert (persze, a hatalmas érdeklődésnél azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Portlandben 40 éve nem rendeztek világbajnoki címmérkőzést!). A súlycsoportoktól független világranglista éllovasa ugyanis a boksz mellett énekléssel is keresi a kenyerét, méghozzá nem is akárhogyan. Jones több CD-t is kiadott, és most az egyik számát énekelte el a nagyérdeműnek. A kisebb koncertet is keményen végigdolgozta, de a szorítóban látottak alapján megállapíthatjuk: a show semmit sem vett ki belőle.
Woods ugyan hatalmas lendülettel kezdte a találkozót, kettős fedezéke mögül bőszen lőtte ki az egyeneseket, és ezzel körülbelül egy percig múló fejfájást okozott az amerikainak. Találni ritkán talált, de mérlegét, múltját ismerve, a többség feltehetően még ennyi kezdeményezést sem várt tőle. Jones természetesen gyorsan kiismerte vetélytársát, és sok mozgással, közbeütésekkel helyreállította a meccsein megszokott rendet a ringben. Woods egyre gyakrabban "gyilkolta” a levegőt, miközben a testén – és elvétve a fején is – sorra robbantak fel a világbajnok élményszámba menő horgai.
Jones a harmadik menettől már egyértelműen uralta a meccset, attól kezdve Woodsnak eszébe sem jutott kezdeményeznie, így végre azt is megtudhattuk, milyen az, amikor az amerikai folyamatosan támad. Nem volt utolsó látvány! Bedagadt ugyan egy picit a jobb szeme, de ez egy pillanatra sem hátráltatta. Ment előre, és folyamatosan űzte az első alkalommal az Egyesült Királyságon kívül küzdő britet. Woods a szigetről érkező öklözőkre jellemző módon állta a pofonokat, egészen, addig, amíg menedzsere meg nem elégelte ezt… A hatodik felvonás derekán jött el ez a pillanat, repült a törölköző, Joe Nady bíró pedig félbeszakította az addigra teljesen egyenlőtlenné váló csatát. Csak egy adat, érzékeltetésül az akkori erőviszonyokra: a 6. menetben a kihívó két ütést indított útjára, de egyik sem ért célba, míg Jones huszonhatból huszonegyszer talált!
A mérkőzés után sokan fanyalogtak, elsősorban az ellenfélválasztás miatt – Larry Merchant, az HBO kommentátora péládul kijelentette, itt az ideje, hogy Jones végre komoly riválissal meccseljen, mert pályafutása során eddig csak egy "normális” vetélytársa, James Toney volt –, a bajnok azonban fittyet hányt minderre. Súlycsoportbeli legnagyobb ellenlábasát, Michalczewskit még csak meg sem említette, sokkal inkább foglalkozott az esetleges kategóriaváltásával. "Ha az emberek azt akarják, akkor felmegyek nehézsúlyba, és még az idén decemberben megküzdök John Ruizzal, a WBA világbajnokával. Ha meg nem jön össze ez a találkozó, akkor Tarver lehet a következő riválisom” – fogalmazott Jones.
Az est másik – időrendben első – címmérkőzésén a címvédő Ronald Wright (44–3) és kihívója, Bronco McKart (45–4) küzdött meg az IBF nagyváltósúlyú világbajnoki övéért. Ôk ketten már régi ismerősként üdvözölhették egymást, lévén harmadszor találkoztak egymással, és harmadszor is Wright sikerével ért véget az ütközetük. A kihívó ugyan sokkal többet ütött, Wright viszont precízebb volt, ráadásul ellenfelétől öt pontot vontak le mélyütések miatt. Az utolsó övön aluli ütés, illetve az ezzel járó intést követően McKart megzavarodott, nem reagált a bíró utasítására, aki erre diszkvalifikálta.