Nagy a kiskönnyűsúly ura

Pápai leszámolás. Ezt a nevet kapta a ,,keresztségben” a Felix-Promotion péntek esti profibokszgálája, s erre az első mérkőzés mindjárt rá is szolgált. Tapogatózó első három perc után a svéd Mike Nielsen kétszer is számoltatott a szlovák Ondrasíkra, aztán a harmadik, éppen állcsúcson landoló jobbcsapott után már számolni sem kellett: kiütéssel nyert a Felix-Promotion skandináv bokszolója. A folytatásban egy majdnem hazai közönségkedvenc, a veszprémi Takács Zoltán lépett ringbe. A mindössze 21 esztendős nagyváltósúlyú öklöző Nielsenhez hasonlóan a második menet elején találta meg ellenfele, Vavrecan (anti)bunyójának az ellenszerét. Egyenesekkel és felütésekkel háromszor is munkát adott Dőry Miklós mérkőzésvezetőnek, a harmadik három perc elején pedig egy újabb pontos felütéssel lezárta a leginkább Micimackót idéző ukrán elleni ütközetet.
Negyvennégy mérkőzés, harminchárom győzelem. Ez Kalocsai Zoltán mérlege. De nemcsak a rutin, a technikai fölény is a korábbi többszörös világbajnoki kihívó, paksi bunyós mellett szólt a szlovák Batora elleni meccsen. A papírformának megfelelően "Kacsa” nem is töltött el túl sok időt a ringben, hiszen alig több mint két perc elteltével egy mértani pontosságú jobbegyenessel pontot tett az egyenlőtlen küzdelem végére.
A lokálmatador, Popovics Tamás az igen kellemetlen stílusú, jó felépítésű cseh vitézzel, Marek Zelóval akadt öszsze. A találkozó elején Popovics volt fölényben, a harmadik menet már kiegyenlített csatát hozott. A cseh fegyelmezetten bokszolt, míg az aranynadrágos magyar inkább a kontrákra épített, ütéseiből azonban ezúttal hiányzott a rá oly jellemző erő. Az ötödik menet elején a közönség is érezte, egyre jobban fárad kedvence, s megérezte ezt Zelo is, aki többször is tisztán eltalálta Popovicsot. Amikor a mérkőzésvezető hat menet után kihirdette a döntetlent, Popovicsot a csalódott publikum füttykoncertje kísérte az öltözőbe.
Nagy "Csonttörő” János és Bognár László összecsapásáért már megtelt a pápai lelátó, és a két kiskönnyűsúlyú (más megközelítésből nagypehelysúlyú, ugyanarról a kategóriáról van szó) Rácz Félix-védenc nem is okozott csalódást. A súlycsoport magyar bajnoki címéért kiírt csata tétje a nemzeti színű öv mellett az európai ranglista első tíz, továbbá a WBO (Bokszvilágszervezet) és a WBC (Bokszvilágtanács) elsú húsz helyezettje közé kerülés volt.
A sportág iránt elkötelezettek csak remélhetik, hogy a Magyar Televízió kizárólag a késői időpont miatt nem ajánlotta a gáláról szóló közvetítését a 16 éven aluliaknak, nem pedig a profiboksztól óvja a fiatalokat.
Na, de nézzük a ringet, amelyben kezdettől az amatőrként még 1998-ból Eb-bronzérmes Nagy János akarata érvényesült, nem csupán ő diktálta az iramot, de a negyedik menetig többet és pontosabbat is ütött riválisánál. Ekkor egy pontos Bognár-találatig Nagy azt is megengedte magának, hogy leengedett kézzel bokszoljon, a füles után viszont azonnal visszaemelte a kesztyűit az arca elé.
Bognár feljött, és bár igazán tiszta, megrendítő ütést sem ő, sem Nagy nem volt képes bevinni, fél távnál alighanem szűken az utóbbinál volt a pontelőny.
A hatodik menet hozta a leglüktetőbb, legszínvonalasabb bunyót. Nagy ekkor elkapta a fonalat, a két balkezes összecsapásán a profiként tizenegyedszer ringbe lépő győri illetőségű fiú minden kétséget kizáróan átvette az irányítást, tiszta jobb- és balcsapottakkal ezt a három percet vitán felül betakarította.
Ekkortól már csak őriznie kellett a megszerzett fórt, és Nagy János végre is hajtotta a kötelezőt: bár végigbokszolta, egyértelműen hozta a tíz menetet. Kevesen hitték, hogy pontozással fog nyerni, de végül így történt.
Nagy a tizenegyedik meccsén tizenegyedszerre győzött, Bognár pedig elszenvedte hetedik hivatásos vereségét. Nagy János lett a kiskönnyűsúlyú magyar bajnok, az ő neve virít majd a különböző listák előkelő helyén. A Pápán látottak tükrében feltétlenül megérdemelten.